Délről is jöhet az orosz gáz

A közműhatóság "beépíti a tarifába" a várhatóan Szerbia felől érkező orosz fűtőanyag fogadásához szükséges rövid belföldi vezeték árát. Ettől a díjunk nem nő, de tovább szűkül a rezsicsökkentés mozgástere.

A közműhatóság hozzájárult ahhoz, hogy a délről érkező orosz gáz továbbszállítása érdekében a Mol-tulajdonú FGSZ egy 15 kilométeres vezetéket építsen a szerb-magyar határ és Kiskundorozsma között - hívta fel a figyelmet pénteki közleményében a gázvezetékcég. Múlt hét kedden, Moszkvában Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is megemlítette a fejlesztést. A beruházás ismereteink szerint úgymond technikai okokból szükséges. Mégpedig azért, mert Magyarország és Szerbia között eddig csak északról dél felé áramlott gáz. (Szomszédunk jelenleg csak innen kap fűtőanyagot.) A csövön viszont nem fordítható meg az áramlás. A beruházásnak az engedély által nem pontosított árát szakmai forrásaink 10-15 milliárd forint körülire becsülik. Bár ez a költség a gáz száz forint körüli árában csupán "néhány fillér", az engedélyezés elvi problémákat érint. Az eljárások alapelve, hogy a gázcsövek költségét ne közvetlenül a fogyasztók, hanem a gázkereskedők fizessék meg, saját vállalkozói kockázatukra. Az egyeztetéseken valahogy mégis rendre sikerül meggyőzni a hatóságot, hogy a vezeték árát "építsék be" a hazai fogyasztók gáztarifájába, levéve ezzel a kockázat terhét a vállalkozókról. Bár e tárgyban az utóbbi idők során némi szigorodás tapasztalható, saját kockázatra azóta se vágott senki nálunk nemzetközi csőépítésbe. A török-bolgár-szerb szállítási útvonalat két éve még szükségtelennek ítélő hatóság most is csak egy "rövid", illetve "technikailag fontos" vezetéket fogadott a tarifába. (Jellemző módon a hazai vezetékfejlesztési stratégia központjában két éve még a román- és horvát-magyar gázszállítások lehetősége állt. Előbbiből egyelőre nem lett semmi, de még Horvátországból sem jön a gáz.)

A vezetékköltségek "befogadása" természetesen nem vezet rezsiemeléshez. Viszont még tovább csökkenti a gáz nagyon alacsony tőzsdei vételára és 2014 óta magasan tartott lakossági eladási ára között keletkező, állami extrahaszonból képzendő tartalékkeretet. Amiként arra korábban felhívtuk a figyelmet, az alap tavaly alig harmincmilliárdon zárt, ami nagyságrendekkel szerényebb annál, ami a két ár különbségéből elvben következne és ami akár a lakossági gázár megfelezését is lehetővé tenné. A "tarifába építést" az válthatná ki, ha a hazai központi gázvezetékrendszert birtokló FGSZ pályázatot írna ki a vezeték használatára a kereskedők között és a nyertesre terhelné a szállításokhoz szükséges vezetéképítést. Csak hogy ezt a pályázatot az FGSZ nemrég lefújta. A lépés mögött a világpolitika legnagyobb játékosainak kulisszák mögötti bokszmeccsét sejthetjük. Sem az EU, sem az USA nem támogatná ugyanis, hogy a - biztos befutónak tartott - orosz állami Gazprom akár 15 évre kibérelje a magyar-szerb vezetéket. Az ügyet övező feszültségekre jellemző, hogy a hatóság évi 6 milliárd köbméternél több gázbehozatal esetére már komolyabb vezetékfejlesztéseket ír elő, amit viszont úgymond már csak pályázaton nyertes kereskedővel fizettethetnek meg.

A hírhez kapcsolódik a török Hürriyet által szétkürtölt, a hétvégi online sajtó által gyorsan felkapott, utóbb kacsának bizonyult hír is, miszerint "a Mol csatlakozik a Török Áramlathoz". Az FGSZ lapunk szombati megkeresésére élesen cáfolta, hogy akár a Mol, akár az FGSZ a déli gázvezeték-fejlesztés kapcsán bármihez is csatlakozna. A többszörös félreértés abból adódhatott, hogy a török lap újdonságként értelmezhette a déli irányú orosz gázvezetékterv iránt az Orbán-kormány (és vele együtt a Mol-FGSZ) által évek óta hangoztatott nyitottságot. Ennek legújabb fejleménye kétségkívül a pótvezetékre kiadott közműengedély. A felvetés ugyanakkor már csak azért is téves, mivel az orosz-török-bolgár-szerb-magyar útvonalú Török Áramlat mögött (néhány más példától eltérően) nem áll egy központi beruházó, amiben részt lehetne vásárolni. Annak nyomvonalát ugyanis - leginkább Brüsszel és Moszkva korábbi csörtéi miatt - a nemzeti gázvezetékcégek fejlesztik és birtokolják. Az más kérdés, hogy - például a már említett bérlet révén - a Gazprom nyilvánvaló szándéka, hogy a gázkereskedelem mellett - az EU-tilalmakat megkerülve - a szállítási útvonal felett is minél nagyobb befolyást szerezzen.