osztrák;nevek;

2020-07-04 09:30:00

Toroczkay András versei

O

Az éjszaka közepén felriadok: nem válaszoltam

egy Facebook-üzenetre. Nem is olyan rég volt,

négy vagy öt éve, mikor a kisúji házunkat,

a családi fészket, amit úgy épít az ember, hogy

utána hátradől, kitakarítottuk, hogy fogorvosi

rendelő kezdhesse el működését benne. Akkor találtuk meg

a leveleket valami tipikus német név, Hans, legyen ő,

Hans írt apának. Írógépen pötyögte be őket nagyjából ötven éve.

Hans tengerész volt. Két gyerekről számolt be, az első levélben

még kicsik voltak, aztán a következőben már házasok.

Jót röhögtünk akkor testvéremmel, hogy az istenbe nem sikerült

apának harminc-negyven évig válaszolni rájuk, mikor

olyan szépen leírta az a német, mi van vele,

hogy nagyjából semmi nincs vele, hogy nem tudta apa is

megfogalmazni a magáét. Lehet, hogy megijedt, hogy

a lehetséges válasz annyira hasonlítani fog a német levelére,

hogy szóról szóra megegyezik? Apa csak mosolygott, és eltette a papirosokat.

Az éjszaka közepén eszembe jut az osztrák fiú, Martin Weibold üzenete,

aki két-három éve keresett meg. A kilencvenes években többször

nyaraltunk közösen, emlékszem, nem sokat tudtunk beszélgetni.

Most mesél ez az idegen negyvenes, egyedülálló férfi, hogy

elvált, hogy visszaköltözött abba az osztrák faluba, amelynek

strandján három napra félig-meddig megbénultam.

Eszembe jut az a két-három évvel ezelőtti levél, és nem értem,

miért nem válaszoltam. 

E

Utcánkban lakik egy Ernő,

az én kutyámat Vilmosnak hívják.

Nagyjából ugyanúgy néznek ki,

és ugyanannyira mérgesek egymásra,

ha összefutnak az utcán.

Nagyon szerettem volna, ha van becenevem.

Nem vártam meg, amíg mások kitalálnak nekem valamit,

én adtam magamnak egyet. Ede. Ki ad magának becenevet?

Ki ad magának ilyen nevet? Ki ad bárkinek ilyen nevet?

Ma már nincsenek Edék, kihaltak, mint a dinók és Ubulok.

Talán azér írtam le mindenfelé, padra, tolltartó belsejébe, táskára,

bútorokra, mert nagyon hasonlít az Endrére.

Ez csak most tűnik fel, hogy jobban belegondolok.

Apát Endrének hívták, ahogy az ő apját,

de engem már máshogy hívnak,

hogy senki ne Bandikázhasson le, mint apát. Anyát ez idegesítette.

Helyette Andibandikának hívtak. Ennyi erővel lehettem volna Endre is.

Vilmost nem ismertem, de volt egy Ernő osztálytársam,

általánosban még barátkoztunk.

A Facebook szerint szeret vadászni, halott állatokkal pózolni.

Hasonlít rám. Csak nekem nem ez a hobbym.