Bűnben égve

Publikálás dátuma
2020.07.12. 15:05

Hiába Deutsch Tamás fideszes EP-képviselő kifakadása – „Szégyen és gyalázat!” – és Kocsis Máté Fidesz-frakcióvezető fenyegetése – „az ügynek még nincs vége” –, maradnak a tények: Kaleta Gábor az állampolgári igazságérzet szerint olcsón megússza.
Az egykori diplomata a kormány által kézben tartott „vádrendben” egy év felfüggesztett börtönt és 540 ezer forint pénzbüntetést kapott, és enyhítésért fellebbez. A jogszabályokat szigoríthatják ugyan, de az ítélet ennél súlyosabb már nem lehet: az ügyészséget köti az általa indított egyezség.
Kalodába fogta a kormánypártot az emberek igazságérzetével ellentétes Kaleta-ítélet. Jól mutatja ezt a külügy korábbi titkolózása és Deutsch EP-képviselőnek a „végtelenül független magyar bíróságokat” célkeresztbe emelő cinizmusa. A részben gyermekpornográfiát tartalmazó, 19 ezernél több felvétel birtoklásáért elítélt perui exnagykövetre kirótt büntetés méltatlanul elnézőnek tűnhet. A nemzetközi pedofilhálózat több mint 300 tagját ítélték el, és a 444.hu híre szerint Amerikában mindenkit bekasztliztak: 91 nap elzárás volt a legenyhébb, 15 évi a legsúlyosabb büntetés. A legtöbb elkövető 5 év letöltendőt kapott. Utóbbiak tényállása nagyjából megegyezett Kaletáéval, az oldal felhasználói voltak, és több videót letöltöttek saját számítógépükre. A magyar büntető törvénykönyvben alkalmazott tételek nem mondhatók se túl enyhének, se túl szigorúnak nemzetközi összevetésben, mondja Lattmann Tamás nemzetközi jogász. Az utóbbi öt évben 117 vádlottat ítéltek el jogerősen 18. életévét be nem töltött személyről szerzett vagy birtokolt pornográf felvétel megszerzése miatt. Az ügyészség 74 vádlott esetében indítványozott felfüggesztett szabadságvesztést, és a bíróság 69 vádlottal szemben egyetértett a vádhatósággal. Nyolc vádlottra kértek végrehajtandó szabadságvesztést, a bíróság jogerősen csak az elkövetők felével szemben szabta ki ezt. A világ jogalkotói trendje a büntetések szigorítása – ami Lattmann szerint csekély elrettentő hatással bír. A törekvések viszont érthetőek: az internetes technológia fejlődése és hozzáférhetősége miatt a beteges tartalmak elérhetősége a jelek szerint egyre többekben aktivál kóros folyamatokat, sokasodnak a gyermekpornográfiával összefüggő bűncselekmények.  Legfőbb egyezség A Kaleta-ügyben az okozta a gondot a nemzetközi jogász szerint, hogy a bíróságot valószínűleg ügyészségi egyezség kötötte. Vagyis tartania kellett magát a terhelt – leendő vádlott – és a vádhatóság beismerést követő megegyezéséhez. Ennek egyébként ellentmondani látszik Lattmann szerint az ügyészség minapi magyarázkodása, ami – konkrétumok és jogszabályhelyek megjelölése nélkül – arra enged következtetni, hogy ha a büntetőeljá­rási törvény szerinti egyezség mégsem köttetett, a vádhatóság a ­beismerésért cserébe indítványozott felfüggesztést. Ezért a bíróság ebben az esetben sem alkalmaz­hatott volna súlyosabb büntetést. Ettől akkor lehetett volna eltérni, ha a bíró másként minősíti a bűncselekményt. „Az ügyészség a gyermekpor­nográfia birtoklását tette a vád tárgyává, ami 0–3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, miközben akár a minősített eset is megállhatott volna: 1–5 évig terjedő börtönbüntetés jár a tartalom átadásáért vagy hozzáférhetővé tételéért. Ha a terhelt fájlcserélő alkalmazással töltötte le a képeket, akkor a technológia természete okán a hozzáférés biztosítása is megvalósulhatott” – véli a nemzetközi jogász. Ez azonban bizonyítási kérdés, ha az ügyészség nem ásott elő bizonyítékot a tartalmak beszerzésének módjáról, akkor a bíróság nem végezheti el ezt a munkát helyette. „Az ítéletet a bűncselekmény kifejezetten súlyos és undorító jellege ellenére is korrektnek tartom szakmailag, hiszen nem a bíró dolga a bizonyítás. A jogalkotó azonban megfontolhatná, hogy bizonyos bűncselekményeket kivegyen az ügyészségi egyezségek köréből, esetleg jobban biztosítson, így megmaradna a bíróság mérlegelési szabadsága. A 2017-ben elfogadott új büntetőel­járási törvény „egyezségi megoldásai” ugyanis a kisebb ügyek gyorsítását szolgálták, most viszont ez kifejezetten rosszul sült el, az ügyészség talán nem kalkulált a széles körű és érthető felháborodással” – fogalmaz Lattmann Tamás. Kaleta fellebbezése, amivel látszólag kijátssza az ügyészséget, pedig csak olaj volt a tűzre. Az 540 ezer forintos pénzbírságot a nemzetközi jogász alacsonynak érzi, tekintettel a volt diplomata anyagi viszonyaira, és arra, hogy jövedelemszerző tevékenysége különös összeférhetetlenségben állt az elkövetett cselekménnyel. Egy teljes értékű büntetőeljárásban jó eséllyel magasabb összeg jött volna ki. A Kaleta-ügy részleteit – vélhe­tően a külföldi társszervek nyomozati érdekekre hivatkozó kérésére – 10 évre titkosították, ami a nemzetközi jogász szerint méltányolható. „Ha szégyenszemre más társszerveknek és nemzetközi intézményeknek kellett leleplezniük a magyar elkövetőt, akkor az a minimum, hogy ha segíteni nem tudnak, akkor legalább ne ártsanak a hazai hatóságok” – mondja Lattmann Tamás. Aki az ítélettel és annak mértékével összefüggő további eszmefuttatásokat már a spekulációk és a konteók körébe sorolná. Döbbenetes ugrás A gyerekekkel szembeni szexuális erőszak legtöbbször rejtve marad: száz ügyből úgy tíz derül ki, és csak egyben indul eljárás. Gyurkó Szilvia gyerekjogi aktivista, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány vezetője szerint hasonló a helyzet a gyerekekkel szemben elkövetett szexuális erőszakot rögzítő felvételek felderítésével is. Még az Interpol sem bocsátkozik becslésekbe, mennyi gyermekpornográf tartalom érhető el az interneten, és mennyi fogyasztójuk lehet valójában (az Európai Bizottság minapi adatai szerint mintegy 750 ezren lehetnek). A nemzetközi rendőrségi szervezet naponta átlagosan 15 gyereket tud beazonosítani a pornográfnak számító felvételeken. Az áldozatok 20-25 százaléka azonban rejtve marad, márpedig ha őket nem sikerül megtalálni, akkor nagy eséllyel az elkövetőt sem lehet. „Döbbenetes ugrás figyelhető meg a statisztikában az utóbbi tíz évben, mert amíg 2010-ben 20 ezer online szexuális erőszakot tartalmazó esetről lehetett tudni, addig tavaly már 960 ezer ügy került nyilvánosságra. Többet foglalkozunk a #metoo mozgalmakkal és a gyerekek áldozatiságával, egyre több ügy üti át a társadalom ingerküszöbét a médiának és a közbeszédnek köszönhetően” – mondja a gyerekjogi aktivista. A pedofília nem betegség, nem is szerepel a WHO betegség-nyilvántartásában. Máskülönben nem lehetne bíróságon felelősségre vonni és börtönbe zárni az elkövetőket. „Jelenleg azt tekintjük pedofilnak, aki annak vallja magát. Nincsenek tesztek, amelyek alapján egyértelmű megállapítást lehetne tenni. A terápiás kezelésre vonatkozó kísérletek is döntően csak azoknál alkalmazhatók, akik már a börtönbüntetésüket töltik, és pedofilnak vallják magukat. A körükben végzett kísérletek alapján nem mondható, hogy a pedofília gyógyítható volna, ahogy a szexuális érdeklődés egyéb formái, például a fétisek sem azok. Korlátok közé lehet szorítani őket, a terápiás beavatkozások és segítségnyújtások erre törekszenek. A felelősségérzet felkeltése, a gyerekkel szembeni empatikus, felelős, önkorlátozó magatartás megerősítése a cél, ami a valódi pedofilok számára »cölibátust« jelent, a szexualitás meg nem élését” – magyarázza a gyerekjogi aktivista.  Szexuális predátorok Ahogy terjedt az internet, ahogy egyre többen fogyasztottak gyermekpornográf tartalmakat, úgy lett egyre szélesebb a pedofíliának mint szexuális érdeklődésnek a spektruma. Eddig aszerint különböztették meg őket, hogy milyen életkorú gyerekekre fókuszált a libidójuk (csecsemőre, 3, 6 vagy 11 évesre), homo- vagy a heteroszexuális érdeklődésűek-e, esetleg az erőszak, a kényszerítés és a megalázás is része-e a szexuális vágyuknak. Ma már az időszakos pedofilt is ismerik, aki azért fogyaszt ilyen tartalmat, mert a szexualitással kapcsolatos ingereinek a kiütése után új impulzusokat keres, de megáll ezen a ponton. Gyurkó Szilvia szerint a gyermekpornográfia esetén ugyanaz a cinizmus érhető tetten, mint a rákszűrésnél: lehetnénk sokkal hatékonyabbak, de a rendszer nem tud mit kezdeni azokkal, akiket el kellene látni. „A fogyasztókat a világon kevés helyen ítélik letöltendő szabadságvesztésre, amelyeknek egyébként a visszatartó ereje is kétséges. Akadnak országok, ahol a kémiai kasztráció intézményét vezették be, másutt a kötelező terápia vagy a szexuális regiszter működik: ezekkel a mellékbüntetésekkel lehet valamiféle falat emelni az elkövetők köré. De nincs megnyugtató válaszunk” – fogalmaz. Szerinte használni kellene az olyan megelőző eszközöket az igazságszolgáltatásban, mint a foglalkozástól eltiltás vagy éppen az Egyesült Államokban működő nyilvános névregiszter. Akik ebben szerepelnek, nem lehetnének például iskolai gondnokok, nem köl­tözhetnének óvoda mellé, nem dol­gozhatnának gyermekotthonban. A Gyerekjogi Civil Koalíció már megfogalmazta a javaslatait a törvényhozás felé. A megelőzés felelősségéről az aktivista elmondta: a szülőknek tudatosnak kell lenniük a gyerekükről készült felvételek megosztásában. „Ne legyen tabu ez a téma, beszélgessünk a gyerekekkel arról, hogy léteznek szexuális predátorok, akik számára a net zsákmányszerző terület. A hashtagek és a fotók alapján, az általuk használt algoritmusokkal megtalálják és behálózzák a könnyen csábítható fiatalokat, akik hálásak a figyelemért, a törődésért. Beszéljünk arról is, hová fordulhatnak segítségért, ha veszélyt éreznek.” Az Interpol működteti a pedofil hálózatok internetes feketelistáját. Ezeknek a tartalmaknak a 86 százaléka pornográf tartalom, és jó részük erőszakos is: a fiút ábrázoló felvételeknél magasabb a kockázata az erőszaknak és a kényszerítésnek. A video- és fotótárak másik része azért izgalmas egy pedofil számára, mert olyan életkorú gyerekek ábrázolnak intim, de nem pornográf helyzetben, akik iránt szexuális vágyat érez. A büntetőjogi szempontból értékelhető felvételeken pornográf póznak, tevékenységnek vagy aktusnak kell látszaniuk, máskülönben a bíróság nem állapítja meg a gyermekpornográfia tényét.
Sötét webbugyor A láthatatlan vagy mély web mintegy 550-szer nagyobb, mint a közismert, felszíni web, s ennek töredéke a dark, vagyis a sötét web. Utóbbin az alvilági tartalmak és piacok jellemzően fórumokként vannak jelen, olyan hálózatok mögé bújtatva, amelyek beazonosítása körülményes. A hagyományos böngészők nem mutatják őket, de a TOR (The Onion Router) például igen, amely hagymát jelent a tartalmak sok rétegű titkosítására utalva. Itt, a darknet egyik legsötétebb sarkában bújt meg a Welcome to Video, amit egy 23 éves dél-koreai férfi üzemeltetett 2015 és 2018 között. Ő már leülte másfél éves büntetését, de talán nem ússza meg ennyivel. A felületéről az utolsó év februárjában már egymillió oldalt töltöttek le a felhasználók, a VIP-jogosultak 350 dollárt fizettek. A tartalomgyártásra is ösztönző oldalon több mint 200 ezer, gyerekekről készült és kimondottan erőszakos képek és videók is szerepeltek. Egy 26 éves brit férfi például videóra vette, ahogy megerőszakol két bedrogozott, öt év alatti gyereket, és ezt feltöltötte az oldalra – 22 év vár rá a rács mögött. „A nemzetközi bűnüldöző szervezetek folyamatosan monitorozzák az illegális szolgáltatásokat tartalmazó hálózati pontokat, de ez egy olyan macska-egér játék, amiben a hatóságok mindig le vannak maradva egy lépéssel” – mondja Makay József ki­berbiztonsági szakértő. Ha e hatalmas alvilági piacot laikusként böngészi az ember, akkor jó eséllyel semmit sem talál, hiszen nem tudja, mit kell keresnie. A fórumoknak megvan az egyedi azonosítójuk, amelyeket olykor megváltoztatnak, eltüntetnek, hogy másutt felbukkanjanak vagy új felületet hozzanak létre. Az utóbbi időben megváltozott az illegális szolgáltatások piaca. A korábban jellemzően a TOR-hálózatra rejtett tartalmak titkosított chat­alkalmazások beszélgetőszobáiban jelennek meg. Vannak platformok, amelyekre jobban rálátnak a hatóságok, a Facebook által üzemeltetett WhatsApp ilyen, ezen nagyobb az esély a lebukásra. A Telegram azonban – amelyen a terroristák is kommunikálnak – már keményebb dió. Itt megbeszélik a bitcoin­árakat, és már érkezhet is az információ vagy a termék. Jellemzően zip csomagban: több tízezer felvételhez nem feltétlenül kell éveket szörfölgetni a mély web alvilági rétegeiben, elég lehet egyetlen kattintás. „A problémát abban is látom, hogy gyakran már meg sem próbálják TOR-hálózatokba rejteni az illegális tartalmakat, hanem kiteszik a nyilvános felületekre, és még csak nem is speciális karakterláncokból álló webcímekre, hanem beszédesekre és keresőbarátokra. Ezeket egy idő után lekapcsolják ugyan a hatóságok, de ekkor a tartalmat másik szerverre, másik országba költöztetik” – avat be a kiberbiztonsági szakértő. Az illegális felületek olyan embereket is fenyegethetnek, akik nem kíváncsiak a beteges tartalmakra, hanem csak odatévednek, esetleg olyan kártevő kerül a gépükre, amelyek azt szimulálják, hogy nézik ezeket az oldalakat, rákattintanak a hirdeté­seikre. A nemzetközi pedofilhálózatot vélhetően egy videóba rejtett kémprogram buktatta le, ami rávette a rendszert, hogy kotyogja ki az IP-címeket. „Jobb ezektől a tartalmaktól biztonságos távolságot tartani, mert a megfigyelőkódtól a zsarolóvírusig számos meglepetést tartogat a laikusoknak a sötét web” – javasolja ­Makay József.

Pedofilriasztás

Az Egyesült Államokban a Megan-törvény 1996 óta írja elő, hogy a rendvédelmi szervek értesítsék a helyi iskolákat, napközi otthonokat és a lakosokat is a nyilvántartásba vett szexuális bűnelkövetők jelenlétéről a közösségükben. Az USA-ban emellett nyilvánosak a pedofillistán regisztráltak adatai is. A tagállamok változó adatokkal, de nyilvánosságra hozzák a gyermekmolesztálók nevét és címét, fényképét és az általuk elkövetett bűncselekményeket is. Ezeket az adatokat a sajtó is szabadon felhasználhatja. KSZ

3D-s filippínó kislányt vetkőztettek

A gyermekek kizsákmányolásának új formája a webkamerás, virtuális pedofilizmus, mely az elkövetőknek sokkal biztonságosabb és olcsóbb is. A Terre des Hommes holland gyerekjogi szervezet 2013-ban 1000 pedofilt azonosított, az akcióhoz egy tízéves filippínó kislány 3D-s modelljét használták. Sweetie chatszobákban várta a férfiakat, a kísérlet 2,5 hónapja alatt több mint húszezren elegyedtek vele beszélgetésbe úgy, hogy szexuális szolgáltatást kértek tőle, például azt, hogy vetkőzzön le a webkamera előtt és simogassa magát. Voltak, akik fizetni is hajlandóak lettek volna ezért – írta a Krónikaonline.ro. A legtöbb szexuális ragadozó amerikai volt, utánuk a britek, majd az indiaiak következtek, összesen 71 országból akadt horogra pedofil. KSZ

Bejelez a forródrót

Jelentősen nőtt a pedofil tartalmakat jelző esetek száma az elmúlt öt évben a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság által működtetett Internet Hotline jogsegélyszolgálatban – tudta meg lapunk. Míg 2016-ban a bejelentések 6,8 százaléka érkezett ebben a kategóriában, idén ez az arány elérte a 43 százalékot, ami nagyjából 450 bejelentést és ennél jóval több megvizsgált tartalmat jelent – tájékoztatott az NMHH. A gyermekpornográf fényképek és videók visszaszorítását nehezíti, hogy a pedofil tartalomra mutató linkek egyes linkgyűjtő, de akár kép- és fájl­megosztó oldalakon is fellelhetők. Ilyen tartalmakra még kíváncsiságból sem érdemes rákeresni, és ha mégis ilyesmire bukkan valaki, tegyen bejelentést az Internet Hotline-nak. KSZ

Csökkenő esetszám

Mintegy 600 esetben regisztrált 0–17 év közötti gyermekek sérelmére elkövetett, a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekményt tavaly az Országos Rendőr-főkapitányság. Ezek közé tartozik az erőszakos közösülés, szemérem elleni erőszak, megrontás, vérfertőzés, tiltott pornográf felvétellel visszaélés, üzletszerű kéjelgés elősegítése, kitartottság, kerítés, szeméremsértés, szexuális kényszerítés, erőszak vagy visszaélés, gyermekprostitúció kihasználása és a gyermekpornográfia is. Az ORFK lapunknak elmondta, hogy ez a bűnügyi statisztika a folyamatban lévő eljárásokat nem tartalmazza. (kuslits)

Óvatosan a félmeztelen, pancsolós képekkel „Még 2013-ban hivatalból vizsgáltunk olyan internetes honlapokat, ahol akár kiskorúak is regisztrálhattak társkereső szolgáltatásra. Ezeknél mind eljárást indítottunk, köteleztük őket a megszüntetésre, és bírságoltunk is. Több mint 2000 problémás oldalt találtunk” – erről Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elnöke beszélt lapunknak. Szerinte gyakran a szülők sem mérik fel, hogy minek tehetik ki a gyermeket, ha akár a kisgyermekkori félmeztelen, pancsolós képeiket nyilvánosan megosztják a közösségi oldalakon. Ugyan a gyermekpornográfia inkább a rendőrség asztala, de közvetve a NAIH-hoz is eljut egy-egy eset. „Emlékezetes a Bajcsy-Zsilinszky úti szexkamion ügye, amikor a járókelők között lehettek kiskorúak, és megjelenhettek a pornójelenet hátterében. De előfordult, hogy egy kisfiúval fajtalankodtak az iskolatársai, a televízióban pedig kitakarás nélkül jelent meg az arca. ­Emiatt büntetőfeljelentés is volt, de végül nem állt meg a bűncselekmény, mert azt mondták, nem történt jelentős érdeksérelem” – meséli Péterfalvi. Gyakran a fiatalok maguk küldenek szexuális tartalmú képeket önmagukról. A NAIH Kulcs a net világához! című kiadványában 2014-es adatok alapján írták: a tinilányok 22 százaléka, míg a kamasz fiúk 18 százaléka küldött már magáról erotikus képet. Ráadásul 15 százalékuk olyan személynek is címzett ilyen tartalmat, akivel soha nem találkozott. A legtöbb „felderített” esetnél megállapítható, hogy az erotikus felvételeket az érintettek önmagukról vagy közös megegyezéssel másról készítették, de a felvételek sorsa a későbbiekben már tőlük függetlenül alakul. A hatóság látkörébe került egy olyan eset is, amikor egy 14 éves lány és egy 16 éves fiú erotikus fényképeket készített egymásról. A fiú a képeket dicsekvésből megosztotta egy közösségi oldal zárt csoportjában, amelynek majdnem a teljes osztály tagja volt. A lány édesapja tudomást szerzett az esetről és feljelentést tett a rendőrségen. Kuslits Szonja

Pénzbírság beszél

Gyermekpornográf maxialbum: 540 ezer forint plusz 1 év felfüggesztett Cigarettacsempészet: 500 ezer forint plusz 1,5 év felfüggesztett Kijárási korlátozás megszegése: 500 ezer forint (legfeljebb) Etikus hackertevékenység: 600 ezer forint (ismétlődő) Számlaadat-szolgáltatás elmulasztása: 500 ezer forint (számlánként) Gyorshajtás 1.: 300 ezer forint (legfeljebb) Gyorshajtás 2.: 500 ezer forint (ismétlődő) Dudálás a Clark Ádám téren: 750 ezer forint (kijárási korlátozás idején)

3714
gyerek (0–17 éves) szenvedett el nemi élet szabadsága és nemi erkölcs elleni bűncselekményt az elmúlt öt évben.

A pénz elment, a túlműködés itt maradt

Publikálás dátuma
2020.07.12. 13:33

Fotó: Markoszov Szergej / Népszava
Nem független a karanténtól és a vírustól, ami a Black Lives Matter-mozgalom kapcsán Amerikában és a világban zajlik. Annak is köze van a járványhoz, hogy Európa középső és keleti részén élő roma közösségek körében az átlagnál sokkal magasabb lett a munkanélküliség.
Arról, hogy válsághelyzetekben fokozódik-e a kisebbségeket ért diszkrimináció, Pap András Lászlót, a Jogtudományi Intézet alkotmányjogász kutatóját, az ELTE és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Doktori Iskolájának professzorát kérdeztük. 
– Valóban vannak a járványnak súlyos etnikai-faji összefüggései? – A kérdést folyamatosan vizsgálják a társadalomkutatók – az mindenesetre tény, hogy a bűnbakkeresés mindig jó figyelemelterelő technika, különösen, ha egy felfokozott lelkiállapotban lévő társadalomról beszélünk. A romák és a feketék pedig jó bűnbakok. Sok nemzetközi és civil szervezet emelte fel a hangját a romákat – kifejezetten a vírus kapcsán érintő – kiemelt rendőri figyelem miatt, például Szlovákiában és Bulgáriában. Magyarországon ez nem volt jellemző. Ahogy az sem, hogy a fertőzési veszélyt összekapcsolták volna bármilyen etnikai származással. Bevallom, az elején meg voltam győződve róla, hogy a romatelepeken tarol leginkább a vírus, és bár szerencsére nem így történt, semmi okunk abban bízni, hogy így lesz ez a második hullámban is. – Mi a pesszimizmus, az óvatosság oka? – Ott, ahol tombol a vírus, például Amerikában, látványosan sokkal több afroamerikai kapja el vagy hal meg Covid-fertőzésben. A New York Times friss elemzése kimutatta, hogy az ország különböző területein, a városokban, a kertvárosokban és vidéken valamennyi korcsoportban egyaránt jóval többen betegszenek meg a fekete és hispán lakosság köréből. Fertőzöttségük háromszorosa fehér szomszédaiknak, és kétszer akkora valószínűséggel halnak meg. Az okok többfélék lehetnek: általánosan rosszabb egészségügyi állapotuk mellett az, hogy sokan dolgoznak azokban a foglalkoztatási ágakban, ahol nem lehetséges az otthoni munkavégzés vagy a távolságtartás, többet utaznak tömegközlekedési eszközökön, illetve zsúfoltabb lakásokban, sokszor az idősebb generációkkal közös térben élnek. És ha így nézem, akkor leginkább azokat a járványt is érintő kérdéseket tartom relevánsnak, hogy például hol húzódik a társadalmi kirekesztettség határa? Vagy, hogy a szegénységnek milyen összefüggései vannak?  – Azt mondja, Magyarországon nem volt jellemző a vírus kapcsán az egyes kisebbségekkel szembeni megnőtt figyelem, de olyat is lehetett hallani, hogy a leépítéseknél először a romákat bocsátották el. Faji alapú diszkriminációról lehet szó? – Bár a köznyelvben szélesebb jelentésében használjuk a diszkrimináció szót, előítéletességre például, ez alapvetően egy jogi fogalom. Annyit jelent, hogy bizonyos esetekben tilos különbséget tenni emberek között úgynevezett védett tulajdonságok, például a szexuális orientáció, a nem vagy az etnikai hovatartozás alapján. Nyilván e jogi tilalom a magánviszonyokra korlátozottabb körben terjed ki. Nem számít diszkriminációnak, ha valaki valamiért nem szereti a romákat, és nem szeretne roma nővel vagy roma férfival randevúzni, házasságot kötni. Ugyanakkor, ha én nyilvánosan meghirdetem a lakásomat, akkor már nem írhatom, hogy nem akarom kiadni romának. Ez az Európai Unióban nagyjából homogén módon szabályozott, és a magyar antidiszkriminá­ciós törvény is, amit még a csatlakozás előtt fogadtak el, progresszív. Nem tudok tehát általánosságban igennel vagy nemmel felelni a kérdésre, minden egyes eset megítélésekor azt kell mérlegelni, hogy a jogilag tilalmazott bármilyen magatartásra vonatkozó intézkedési eljárási rend – vírussal, nem vírussal összefüggésben – valahogy kimutatható-e. – Ha valakit a karantén alatt többször vegzál a hatóság, az nem egyértelműen kimutatható? – Azért azt látni kell, hogy amúgy is problémák vannak a romák és a rendészeti szervek viszonyában. Ezeket két dimenzióból lehet megragadni: a túl-, illetve az alulműködés tekintetében. A túlműködésnek is két formája van. Az egyik, ami nyilvánvalóan rendőri jogsértés, amikor a hatóság túlzott erőszakot alkalmaz, megveri a gyanúsítottat, kényszervallatja, vagy, hogy egy aktuális példát említsek, annyi ideig térdel a nyakán, hogy az illető megfullad. Ha az ilyesmi kiderül, annak következményei vannak. Ennél egy picit bonyolultabb az igazoltatások kérdése. Merthogy minden igazoltatás többnyire jogszerű. A rendőri munkának része a szimat vagy a bűnmegelőzési céllal végzett random igazoltatás is. Ugyanakkor, ha a számok rendszerszerűen azt mutatják, hogy romákat, ezen belül is bizonyos életkorú roma férfiakat kimagaslóan nagy számban igazoltatnak, az több szempontból is probléma. Egyrészt azért, mert ez bizony zaklató magatartásforma az állam részéről. Másrészt nyomatékosan előhívja az úgynevezett hamis pozitívok és hamis negatívok kérdését, vagyis hogyha a rendőrök csak azzal foglalkoznak, hogy minden romát igazoltassanak, akkor soha nem fognak, teszem azt, körözés alatt álló fehér galléros kiberbűnözőt igazoltatás során elkapni. Szóval a vírustól függetlenül is létező jelenség, hogy bizonyos bűncselekmények esetében, a kábítószerrel való visszaélés tipikusan ilyen, a büntetőjog szabályai vagy a jogalkalmazás aránytalanul sújtják a szegényeket. Itthon zömmel a romákat, Amerikában pedig a feketéket.
– Vannak olyan rendészeti kérdések, amelyek kifejezetten a roma kultúrához köthetők? A nemrégiben megjelent Rendészet és sokszínűség című könyvében azt írja, hogy léteznek Magyarországon is olyan országos rendőrfőkapitányi utasítások, melyekben pontokba van szedve, hogyan kell a multikulturális közösségekben a rendőröknek a kisebbséggel szemben viselkedniük. – Azért problémás ez a kérdés is, mert Magyarországon nincsenek multikulturális közösségek. Lényegében egyetlen a magyartól eltérő közösség van, a romák. A mai napig vita folyik róla, hogy etnikai vagy inkább kulturális, nemzetiségi közösségként kellene-e őket értelmezni. A magyar jogalkotás ez utóbbi szerint konceptualizálja őket. Nem nagyon tudok olyan esetkört, ahol tudományosan igazolható kulturális különbségekre és roma sajátosságokra vezethető vissza a kriminális viselkedés. Kulturális különbségből fakadhatnak rendészeti esetek, például a betegséghez, halálhoz való viszonnyal összefüggésben. Ilyen, meglehetősen ritka rendőri intézkedést igénylő probléma lehet, hogy ha egy roma meghal a kórházban, bemegy gyászolni a teljes rokonság, és ez annyira zavarja az egészségügyi intézmény működését, hogy rendőrt hívnak. Összességében rendészeti tekintetben a romákat illetően a lényeg a lényegesen magasabb reprezentá­ciójuk a szegények között. – Akkor mégis miért vannak ezek a rendőri utasítások? – Nem gondolom, hogy rosszhiszeműséget kell emögött feltételezni, inkább arról van szó, hogy egyfajta bizonyításképp a nemzetközi szervezetek felé, egy az egyben átvették azokat a szövegeket, ajánlásokat, amelyeknek más multikulturális társadalmakban van jelentőségük, Magyarországon nincs. Noha az kétségtelen, hogy vannak bizonyos bűncselekmények, amelyek inkább szegény roma közösségekben dominálnak – ilyen például az uzsora. Ahogy Amerikában a kábítószer- és fegyverkereskedő bandák is etnikailag homogének. Nyugat-­Európa prostituáltjainak nagyon nagy százaléka magyar és magyar roma. Nyilván ezeket a lányokat a helyi roma közösségekből kiemelkedő stricik viszik Hollandiába meg Németországba. Ezek mégsem a sajátos roma kultúrára vezethetők vissza, hanem pusztán adott közösségekhez és a szegénységhez, a kiszolgáltatottsághoz kapcsolódnak. A vírussal kapcsolatban itthon egyedül húsvétkor kaptak szárnyra olyan hírek a romákkal kapcsolatban, hogy számukra a család és az ünnep fontosabb, mint a vírus, de ebből aztán nem lettek sem fertőzések, sem rendőri ügyek. Bulgáriában, Szlovákiában, Romániában is sokkal jobban rájuk szálltak a rendőrök. Ha igazán kitört volna itt is a járvány, valószínűleg nem így lett volna. Amerikában például azt is megmutatta a vírus, hogy azok a börtönök, amelyekben zömmel feketék vannak, iszonyatos inkubátorai a koronavírusnak. Ugyanolyan temetői előszobák, mint az idősotthonok. Nem véletlen, hogy egy csomó amerikai városban rengeteg embert szabadon engedtek. – Azt is írja a könyvében, hogy Amerikában ötször valószínűbben kerül színes bőrű elkövető rács mögé, mint fehér. A nők esetében hatszoros az arány. Itthon is számszerűsíthető a különbség? – Magyarországon nincsenek adatok. Itt az etnikai hovatartozás bármilyen szintű regisztrációja tilos. Ez bizonyos szempontból nagy probléma, mert például emiatt nem lehet fellépni az iskolai szegregáció ellen. Sokszor a jogvédelem korlátját is jelenti, hogy nincsenek etnikai adatok a rendszerben. Elmegyünk például a gyöngyöspatai vagy a hajdúhadházi iskolába, és azt látjuk, hogy az egyik iskolában csak roma diákok ülnek, a másikban meg csak fehér bőrű nem romák, és akkor megkérdezzük az igazgatót, hogy ez hogy van, mire ő azt mondja, hogy: „Roma? Milyen roma? Mi az, hogy roma? Maga itt a nürnbergi törvényeket próbálja ránk kényszeríteni, hogy származás alapján listázzunk?” Mindenféle trükkökhöz kell a jogvédő szervezeteknek folyamodni, például megkérdezni a helyi önkormányzat roma kisebbségi vezetőjét, hogy ugyan mondja már meg, szerinte ki a roma. Vagy a nevek anonimizálásával a lakóhelyre rákeresni. A jog azt mondja, hogy az etnikai hovatartozás szenzitív adat, ami kizárólag explicit törvényi felhatalmazás alapján, név nélkül vagy az érintett írásbeli beleegyezése alapján kezelhető, de még leginkább úgysem. Ilyenkor különböző markereket lehet a társadalomtudósoknak is és a jogvédőknek is előszedni, amilyen például a lakcím. Miközben nyilvánvaló: a diszkrimináció esetében nem az érintett identitása, hanem a külvilág megítélése a döntő, és az, hogy az én véleményem szerint valaki roma-e vagy sem, nagy kérdés, hogy védendő személyes adat-e… – Előfordul, hogy nemcsak az igazgató, de az államigazgatás is hallgat. Egyértelműnek tűnő diszkriminációs esetekben is… – Előfordul, bár nem arról van szó, hogy a hatóság semmit nem csinál. Leggyakrabban gyűlölet-bűncselekményeknél szokott előfordulni, hogy amikor súlyosabb elbírálás alá esne, ha valakit kifejezetten az etnikai vagy bármilyen más kisebbségi csoporthoz tartozása miatt ér támadás, ezeket a rendőrség és az ügyészség nem veszi észre. Hangsúlyozom, nem arról van szó, hogy nem csinál semmit, hanem hogy garázdaságként vagy testi sértésként kezeli az ügyet, amitől pont az a plusz szimbolikus dolog marad ki belőle, ami gyűlölet-bűncselekménnyé tesz egy bűnesetet. Rendészeti alulműködés az is, amikor a rendőr nem intézkedik érdemben a romatelepen. Az intézményesített diszkrimináció, amikor azt látjuk, hogy ha valaki szegény, és még roma is, mondjuk Magyarországon, akkor alacsonyabb szintű állami közszolgáltatásokhoz jut hozzá, mint mások. Például ha nem megy ki a mentő. Adott esetben a rendészeti közszolgáltatások is ide értendők. A romatelepen a látencia is nagyobb, részben azért, mert a bűncselekmények bejelentése, a rendőri panasz sokszor összefügg a bizalommal, a bizalom pedig azzal a tapasztalattal, hogy vajon történik-e valami az ügyünkben. – Lehetséges, hogy azért is nehezebb a kisebbségnek megélni a válságot, mert az érdekképviselet is hiányosságokat mutat? – Ez egy olyan társadalmat feltételezne, ahol működik egy politikai piac, és az érdekek becsatornázottsága is átlátható. Magyarországon nincs ilyen. Papíron minden működik. Vannak kisebbségi, nemzetiségi szószólók a parlamentben és vannak roma–rend­őr focimeccsek is, de ha az ember társadalomtudósként tekint a kérdésre, akkor azt kell, hogy mondja: nincs hatékony érdekképviselet. Hozzátartozik, és ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy iszonyatos mennyiségű pénzt „költöttek el” az elmúlt három évtizedben, az utóbbi tízben is, EU-s és egyéb forrásokból kifejezetten integrációs roma ügyekre, mégsem történt sok minden. A pénz elment kommunikációra, intézményrendszer-építésre, a nagy semmire. – Mindezekből következhet, hogy ha valakit diszkrimináció ér, akár a munkahelyén, akár rendőri intézkedés során, lényegében magára van hagyva, ha nem lépnek a civilek? – Nem, azért ez nem így van. Persze ezek nehéz dolgok, mert ugye a jognak az a sajátossága, és egyben ironikus volta, hogy azoknak, akiknek megvan a megfelelő társadalmi meg anyagi tőkéjük a jogaikért való fellépéshez, azoknak sokkal ritkábban sértik meg a jo­gait. Középosztálybeli férfi ritkán lesz diszkrimináció áldozata. Azt gondolom, hogy amit ez ellen lépni lehet, az a magyar jogban ott van. Van nép ügyvédje, vannak jogsegélyszolgálatok, nemcsak civil szervezetek, hanem államiak is, és ügyek is vannak. Sokan már maguktól jelentkeznek az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál. Inkább az a kérdés, eljut-e odáig az illető, hogy felismeri, jogsértés áldozata lett, s hogy vannak jogai. Ez egyfajta jogtudatosságot feltételez.
Szerző
Frissítve: 2020.07.12. 15:03

Imádjuk az erdélyi guruló házat

Publikálás dátuma
2020.07.12. 09:35

Fotó: Florin Mihalache
Szakács Botond Csíkszeredában nemcsak házakat épít, álmokat valósít meg. Olyanokat, amiket sokan évek óta dédelgetnek magukban. Kiköltözni a természetbe, néhány évente máshol lakni, környezettudatosan élni. Az erdélyi vállalkozás három év alatt berobbant a piacra, már száznál is több egyedi tervezésű, könnyen mozgatható ecoházat készített.
Lenyűgöző látvány a fából készült, minimalista, környezettudatos kerekeken guruló ház, teli okos megoldásokkal – az Eco Tiny House-t az erdélyi származású építészmérnök, Szakács Botond álmodta meg. Kezdetben sokan szkeptikusan fogadták ötletét, amire mára egy sikeres, mintegy 30 fős céget épített. A hároméves vállalkozás több mint száz pici házat készített – de sosem kétszer ugyanolyat. Mindegyiket lényegében a vevővel közösen tervezik. „Vannak, akik kész rajzokkal, évek alatt összegyűjtött képekkel, tervekkel keresnek meg minket, másoknak egy alapot mutatunk, és azt alakítjuk az igényekre. A tervezés így másfél-két hónap is lehet – a klienstől függően. Akadt ügyfél, aki annyira elszigetelten élt, hogy mobiltelefonja sem volt, vele nehezebb volt egyeztetni. Ha minden terv kész, akkor egy hónap az építés és néhány nap a szállítás” – részletezi lapunknak Botond.   Ágy a plafonon Fontos, hogy nem lakókocsiról van szó, hanem valóban egy 10–30 négy­zet­mé­te­res miniházról, hagyományos belső térrel, bútorokkal és tisztességes elektromos hálózattal – csak itt még inkább nélkülözhetetlenek a praktikus megoldások. Ilyen például az ágy, ami napközben a plafonon pihen, este pedig elektromos motor igazítja az alvó szintre. „Ugyan kerekeken gurul, de az elsődleges cél azért nem az, hogy folyamatosan utazgassanak vele az emberek. Arra azonban kiváló, ha valaki egy-két évente szeretne új helyre költözni” – mondja Botond. (Otthonváltás esetén a víz sem probléma a házban, az Eco Tiny House-t rá lehet csatlakoztatni a földből kiálló vízvezetékre és a csatornázás is megoldható.) Botond feleségével és két gyermekével egy éve költözött végleg saját készítésű pici házukba, amit korábban alkalomszerűen használtak. „Mikor megszületett a második gyermekünk, éreztük, hogy szükség lenne egy olyan kertes házra, ahol a gyerekek a szabadban lehetnek, nem kell őket állandóan felügyelni és egyik játszótérről a másikra cipelni. A feleségem és én is falun nőttünk fel, tudjuk, hogy ez milyen jó. Vásároltunk is egy telket, de mivel külterület, nem lehetett ráépíteni semmit. Ezért jutottunk arra, hogy kerekeken guruló, pici házra lenne szükség. Számunkra igazi élmény és persze kihívás így élni, de örülünk, hogy ennyire együtt lehet a család, azokban az órákban, amikor itthon vagyunk. Persze aki hozzászokott a tágas terekhez, és szüksége van privát zónára, annak nehezebb lehet megszokni a mi építményeink egybe terét” – meséli Botond. Amerikában egyébként már évek óta nagy divatja van az ilyen házaknak, és mostanra Európában is népszerűvé váltak. Botond szerint több száz gyártó van a kontinensen, a többségük azonban családi vállalkozás. Olyan gyártóból, mint ők, azonban jó, ha tíz akad. A legtöbb házat Belgiumban értékesítették, az összes házikógyártás 25 százaléka került oda, de állnak még ottho­naik többek között Németországban, Ausztriában, Hollandiában, Luxemburgban, Romániában. Magyarországon egyetlen Eco Tiny House található.    A vásárló is  összeszerelheti Az árak nagyban függnek a felhasznált anyagoktól, a méretektől. Készítettek már házat, ami 15 ezer euróba (mintegy 5,2 millió forint) került, és olyat is, ami közel 70 ezer eurót (nagyjából 24,5 millió forint) kóstált. Léteznek olyan otthonaik is, melyeket maga a vásárló rakhat össze egy részletes terv alapján. A vállalkozó szellemű háztulajdonosokat szerszámokkal, képekkel és videóval is segítik, de Botondék telefonon is elérhetőek. Arra a kérdésre, hogy pontosan mitől is eco egy ilyen ház, Botond úgy válaszol: elsősorban a felhasznált anyagoktól, de önmagában az, hogy kicsi, jóval mérsékeltebb energiaszükségletet jelent, azaz kisebb lesz az ökológiai lábmonya is. A házakat bérelni is lehet, Botondék most kezdenek együttműködni egy panzióval. Őszre pedig egy új konstrukciót időzítettek, az úgynevezett moduláris kész házat, melyben tágabb terek is kialakíthatók. Igyekeznek segíteni más, kézműves termékeket gyártó kisvállalkozásoknak is. Akik tőlük vesznek házat, azoknak egy bizonyos összeget – 100 euró – ezeknél a vállalkozásoknál kell elkölteni, ezt a summát például fa konyhai eszközökre, kézzel készült lámpákra, mézekre lehet el­költeni.
Karantén idejére ki a világból  Szikszai Kinga férjével, Tamással és babájukkal a karantén alatt költözött be Botondék egyik alkotásába. „Már rég mondogattam a férjemnek, hogy milyen vagány lenne egy ilyen házban élni, de ő akkor még nem volt vevő az ötletre. Aztán jött a koronavírus, és a bezártsággal járó feszültség hatására benne is megérett az elhatározás” – emlékezik vissza Kinga. Botonddal baráti kapcsolatban állnak, kaptak hát tőle bérbe egy házat, ami így értelemszerűen nem rendelésre készült. Végül 5 hétig laktak benne Csíkszépvízen egy mesterséges tó mellett, ahol Tamás felmenőinek van kis telke. Villany nincs, de a forrást bevezették az ott álló, régi kisház közelébe. Botondtól kaptak egy áramfejlesztőt is, amit reggel és este használtak az elektromos készülékek töltésére, kávéfőzésre. „Napközben nem volt áram, akkor főleg a természetben voltunk Sarolttal, aki akkor még csak 9 hónapos volt. Mikor megérkezett a ház, néztük is, hogy milyen kicsi. Botondéké, amit már láttunk, nagyobb. De megtetszett, hogy óriási ablakai vannak, fényárban úszik az egész, és az első este hatalmas élmény volt, mikor kinéztem az ablakon és tényleg láttam a csillagokat. Nem úgy, ahogy azt egy városban, a fényszennyezés mellett látni. Abban a kicsit több mint egy hónapban, míg ott laktunk, Sarolton is éreztem, hogy sokkal nyugodtabb. Leginkább azért, mert nem voltak olyan zsúfoltak a napok, néha visszasírom, minden évben mennék. Szeretem Botiban, hogy kitalál valamit és belevág” – meséli Kinga. Azt, hogy a házban milyen ötletes, praktikus és helytakarékos megoldások vannak, ő is tapasztalta. „A kipakolásnál vettem észre, hogy bár kicsi ház, adja magát, hogy mit hova tegyek. Minden olyan apró, de szépen megvan a helye a dolgoknak és minden olyan aranyos. Hamar szerelmes lettem az egészbe. Ezt Sarolton is láttam, mert míg a lakásban állandóan szaladtunk utána, nehogy a konnektorba nyúljon vagy bármi, addig itt nagyobb szabadsága volt. Bent mertük hagyni egyedül, és ettől olyan boldog volt, kint a kávézás közben hallottuk, hogy mekkorákat sikítozik örömében. Tetszett az is, hogy a méretbeli korlátok miatt nem halmoztuk fel a dolgainkat, egy hónapra való holmival befértünk. És egyébként nem is kell több. Persze egy-egy esős napon azért tud kicsi lenni egy ilyen zárt tér, és voltak idegesítő részek, amikor altatni kellett, a férjemnek pedig dolgozni, de összességében nagyon jó élmény volt az egész” – meséli Kinga. Egyelőre nem tervezik, hogy ilyen házba költöznek, de évente néhány alkalommal szívesen vonulnának el egy-két hónapra ilyen formában a világ elől. A ház hatására környezettudatosabbak is lettek. Jobban figyeltek például arra, hogy mennyi vizet használnak, mit vásárolnak, hogyan osztják be a napjukat.
Szerző