Előfizetés

Vidám talajélet

Tompa Imre
Publikálás dátuma
2020.07.19. 09:02

Bár e borok ivója és e sorok írója, muhaha, be van oltva a mindenféle mozgalmak ellen és fenntartásokkal viseltetik a szélsőségesen kézműves termelőkkel szemben is, ezúttal kampányol egy kicsit a "Hazait vegyél-mozgalom", vagy mi mellett, mert a borászatok, a kistermelők, a naturális, zöld- és öko-nézőpontot valló étel-, ital- és kütyükészítők, minden kis bolt és az egyre európaibb éttermek mind padlót fogtak a vírustól, és nem fokozatosan, hanem egyik pillanatról a másikra zuhant a bevételük a nullára - azért ilyen még nem volt -, és segíthet rajtuk, ha tudatosan veszünk egyedi és hazai terméket, bár egyikük szerint az így befolyó bevétel a villanyszámlára sem elég, de a semminél mégis több. Márpedig a Balcsi újjászületése főleg ezeknek a nem-tömegtermelő, nem-ipari és nem-kombinátos gazdasági vállalkozásoknak köszönhető. 2005 táján indult el a tó felfelé és kilépve az endékás szandálból elkezdte megközelíteni Európát, mára a Balaton-régió a főleg helyi alapanyagokra támaszkodni próbáló cuisine és a modern, profi, sokszor kis kézműves műhelyekből kikerülő eszméletlenül jó borok világa lett. Egy egyedi bornak arca van, egy iparinak nincs személyisége, jóllehet szükség van rá, mert lehet jó minőségű és olcsó a tömegbor is, és nem mindenkinek van kedve fejenként tíz rugót perkálni egy vasárnapi ebédért, ahogy az itt, a Balcsinál előfordul, ha nem figyelsz oda. Well, ezúttal egy ilyen kis családi műhely naturális borait ajánljuk a szomjazó olvasó figyelmébe, mely a fura Aranysörte névre hallgat, és teljesen tuti, jó struktúrájú és szövetű, telt, egyedi borokat készít Dörgicsén. A pince vezetője, Pflanzner Sándor az informatikában szerzett jövedelmétől szabadul meg a borászkodáson keresztül. (Ismert borvilági bon mot: hogyan lehet szert tenni borászkodásból egy egész kis vagyonra? Úgy, hogy van egy egész nagy vagyonod, borászkodsz, és lesz egy egész kicsi. Én ezt Szeremley Hubától hallottam először, még az ezredforduló körül, amikor körbevitt hatalmas badacsonyi birtokán, melyen szürke marhák és bivalyok molyoltak. Akkor 20 milliárdra becsülték Szeremley vagyonát, aki azt is elmondta: a görög drámák sorsszerű bizonyosságával vezet a borászkodása a bukáshoz, azóta vagyonát elvesztette, most asszem egy kisvárosi lakótelepi lakásban él.) Pflanzner Sándor őstermelő amúgy agrármérnök és ős-balatoni, már a dédnagyapja is híresen jó bort készített, Pflanzner (nomen est omen: pflanzner a. m. szemenkénti, szemen szedett, mint a tokaji aszú - az aszúszemet szemenként szedik ki a szőlőfürtből) nem kevesebbet akar, mint a Balaton-felvidék legjobb borát elkészíteni, ami azért ma már elég merész ambíció, mert hál’ istennek jó pár kisebb-nagyobb világszínvonalú műhelyt találni a tó körül. Pflanzner kiscsávó korában minden nyarat a Balcsinál töltött, e sorok írója is azért él most egy hegytetőn a Balcsinál, mert kiskorában mindig a nagymamájánál nyaralt Bánhegyesen, ajándék volt az élettől az a sok klasszik mezítlábas falusi nyár a meleg, frissen fejt tőgymeleg tejjel, ahol Magyarország a legszebb arcát mutatta és ez vitte vissza a falu világába ezt az embert. Pflanzner mögött 15 év kísérletezés és tanulás áll, mindent a maga kárán tanult meg. Nála a kézművesség elsősorban a szőlészetben érvényesül, mert a jó bor lényege a jó szőlő, a tőkén dől el a bor minősége, és kézzel kell szőlészkedni. Nem bioborász, mert az elvesz a szőlő ízéből, felszívódó permetszereket használ, tartózkodik a rovarölőktől és a gyomirtótól, mert „a szőlőben a legfontosabb a biodiverzitás, a lényeg a vidám talajélet”, 4400 tőke/hektár, 1 fürt/hajtás, 1,2 kg/tőke, tőkénként max. 1,5 kiló, ez 50 mázsa/hektárt jelent (száz mázsánál már minőségi bort lehet készíteni), hat termő hektárja van D-DK-i területeken, ami azért fontos, mert sokat süti őket az egyre melegebb nap. Egyrészt a Becce-hegy agyagos barna erdő- és agyagtalaján tesz-vesz, ami telt íz ad a bornak, ez a birtokmag, itt régi magyar fajtákkal is kísérletezik, mint pl. a gohér vagy az öregszemű sárfehér, mert a régi magyar fajták adnak egyediséget a magyar bornak, másrészt a Halom-hegy bazaltos, tufás dűlőjébe kapaszkodnak a szőlői, itt van a furmint, ami jó dűlőfaggató szőlőfajta, a löszös részen terem a szexi sárga-muskotály, és itt van egy bazaltos vörösagyag telér is, amin a kékfrankos szolmizálgat. Ez a kis birtok is mutatja a balatoni borvidék szédületes sokszínűségét, ami a balatoni (és a magyar) bor fő ereje. A tárgyalt tételek mind 2019-esek, a legivósabb a muskotály: könnyed karakter, visszafogott, szép virágillat, táncos léptek, piacos, nem gejl, kérek még-stílusú, szexi bor ágyjelenetekhez, ezért is van az a kicsit lüke neve, hogy a Randi illata, 92 pont. A (kékfrankos) rozé (Naplemente) telt, nem édeskés és fajélesztős, lakkos-virágos cucc, hanem lendületes, jó italú, telt változat, jó gyümölcsös innivaló, melyben szép, kerek egyensúlyban forog az édesség halvány emléke és a sav, jó harapni, 93 pont. A zászlóshajó a furmint lesz (Hattyúdal), most még határozottan savhangsúlyos, de jövőre egyensúlyba kerül, komoly struktúrájú és szövetű, telt ital almás, csontszáraz, hosszú, macsós-fickós karakter, leginkább komolyabb, fekete ünneplős férfiaknak való és nem a hétköznapokra (94 pont). A borok 2500-3500 Ft között érhetők el. Egy ősrégi, negyedszázada palackozott csodabort állítunk az Aranysörte borai mellé, azok közé a durva régi borok közé tartozik, melyeket még vastagon a kombinátos időkben készítettek és még ma is isteniek, ugyanis vannak ilyenek. Abból a szartengerből, ami akkor hullámzott a borvilágban, kiemelkedtek szigetek és voltak remek borászok is, akik sokszor mintegy szamizdatban készítettek kiváló tételeket, még a palackot meg a dugót is úgy kellett összelopni néha hozzá, amikor híre ment, hogy valamelyik dűlőben fantasztikus a szőlő. Az egri borászok például a széklábfaragás közben szédületes menoirokat vagy blauburgereket készítettek így, és elfektették a város alatti végtelen és sötét pincerendszerben, minden borváros alatt van egy ilyen negatív lenyomat, egy fekete város, egy végtelen pincelabirintus, pl. Sopron, Buda (régen a budai nagyon menő borvidék volt, de a szőlő és a város háborújából a város került ki nyertesen), Eger és főleg Tokaj alatt több tucat kilométernyi pincelabirintusok tekeregnek). Ebből lett aztán az Egervin utóbb bő százmilliót érő muzeális készlete, ma is tökéletes tételekkel. Ilyen ez a tramini is, amit itt magasztalunk, az van a (hibátlan) dugón, hogy Nemesgulács-Rizapuszta, Badacsony Borászati Szövetkezet, 1986, és az van az irtóztató, a kombinátos idők minden negatívumát felmutató, malevicsi (jóformán feketére feketével írt) címkén, hogy „exkluzív” tétel, ez nyilván kimagasló alapanyagból készült, limitált változat volt, és tramini! A tramini nagy fajta, de nálunk alig termesztik, mert a bor mindig funkció, és az illatos bor funkcióját nálunk elsősorban a hárslevelű, a leányka, és a magyar nemesítésű Irsai és Cserszegi foglalják el, valamint mert a tramini kis fürtű és alacsony hozamú, amit a kombinátos időkben nem szerettek. A tramini jellemzően rózsaillatú, lehet könnyed és lehet olajos, sőt mély és komplex, sűrű természetes édes bort is készítenek belőle pl. Elzászban. Mindig élmény ilyen idős, hibátlan tételeket kóstolni, meglepő a bor savérzete, hogy nem üresedett ki, nyilván nagy anyag volt, a finom palackbuké érett, elegáns, édes-mézes illata fölött mintha a hordó emléke lengedezne, óaranyba játszó szép színe van és meghökkentő a savérzete a majd’ negyedszázados, nem kifejezetten savgyűjtő fajtából készült tételnek - le a kalappal. A két bort, a furmintot és traminit mintha az ásványosság enyhe kesernyéje kötné össze. Tanulság: még a komenizmusban is készültek csodák, és tessék jó magyar bort, hazait inni, mérsékkel, ahogy nekem Molnár őrmester, a legendás, idült Bleszák százados alkutyája mondta mindig kimenőkor, tudván, hogy kiszabadulván Kalocsára, inkább a mennyiség szempontjából fogok belemerülni a szeszek csillogó világába, semmint a kvalitások felől, és hogy abból semmi jó nem fog kisülni a kalocsai laktanya szempontjából, és mindig igaza volt, amit a három hét fogda is igazolt anno.

Felhő úr és agyának hőfoka

Bagaszódi Tura
Publikálás dátuma
2020.07.19. 09:02

Fotó: JULIAN STRATENSCHULTE / AFP - DPA
Felhő úrnak Buda-Pest tizenkettedik kerületében expressus intézendője adódván szokásos sétájának útvonalát a szerént fordítá, hogy délelőttjébe a külső Hegyvidéknek gyalogos meglátogatása beleférjen, ergo eminens olvasó közönségünk ezen actualis tárcza irományunknak megszületését annak köszönheti, hogy excellens hősünk a lábát az ő szeretett Pestjéről a távoli Budára oly merészen kitevé. Habár tárcza hősünk a budai agglomeratio híve vala egész életében – t. i. teoretice értve –, ám ez a sympathia sem csábíthatá őt afféle könnyelműségekre, hogy a pesti bel-centrumtól physicai értelemben is messzire távolodjék – ennek következtében Felhő úr már kora ifjúságától magáévá tevé azt a latin bölcsességet, miszerint : ubique bonum est, sed optimum est domi esse! Hidd el, oh, olvasó, hogy amennyire régi, olyannyira igaz mondás ez! És e bölcsesség realitása annál erősb, minél idősb vala az a lelki subjectum, mely az alkotott világ objectiv tényeire ifjan még oly könnyelműen ragadtatik reflectállani! Oh, mily könnyelműen fog az ifjú literatus ember az ő lyrai lantjának pengetésihez, midőn megélt tavaszinak száma a csont-fogai számát meg sem közelíté! Ám ahogy egyre nagyobb számban hullanak élete fájának megsárguló levelei, s ahogy az idősödő arszlán arcán egyre komorabban üt tanyát a jövendő végtől való félsz, úgy bizonytalanodik ítéletében még az a jóravaló bölcs is, ki az ítélő erőnek hajdan teljes birtokában vala! Ily szomorú gondolatokkal megrakodván cammogott Felhő úr a Hegyvidékre föl, a dombok magasába, hol megfelelően tiszta positiot nyervén ősi Pannóniának oly rengeteg bércét és szegletét képes belátni és gyönyörködni abban. Szép és derűs délelőtt vala, a sivatag forró lehelete ezen a napon Buda-Pestet nem érinté, a canicula visszavonulót fújt harsonáival és időt hagyott az emberiségnek a hőség következő rohamára méltóképpen felkészülni. Oh, olvasónk, e militans meteorológiai kifejezéseken elmédet ne sokáig törd, hiszen : indokolt az! Az elmúlt hetekben vajh' mi más fenyegette volna bűntelen és védtelen fővárosunkat, mint az a kohóbéli sivatagi lég, mely úgy nyomul előre országunk felett, mint hódító Iulius Caesar Imperator tört át Gallián, megalkuvást nem ismervén, kizárólag meghódolást, továbbá nyers testi erővel történő okkupációt győzhetetlen fegyverei előtt. A nyár offensiv támadásának fegyverei ezek valának : hőfok és páratartalom, amit Buda-Pest hős védői e jelszóval igyekezének visszaverni : haza és haladás! T. i. haladás haza a rendelkezésre álló víz-basis elfoglalására. Ekkor érte utol Felhő urat az a körülmény, melynek bekövetkezésére nem számított, és utólag, miután bekövetkezett, álomnak hinné inkább, semmint valónak. A körülmény két nyugdíjas korú asszonyhoz kapcsolóda, méghozzá panaszkibocsátás formájában valósula meg egy autóbusz-megállónak árnya alatt, hol Felhő úr egy padra a hőség elől pihenni és megszáradni tére. Itt lett ő szem- és fültanúja annak, hogy két nyugdíjas korú magyar asszony miféle rettenetes élet-situatio áldozata lett. Ilyesmit Felhő úr korábban elképzelni nem tudott, sőt, excellenes olvasóinak ezennel ünnepélyesen bevallja, hogy phantásiája sem terjed oly szélességekre és magaslatokra, hogy ú. m. önerőből hozzon létre ily sociographic szcenáriókat. Az egyik idős asszony ugyanis azon panaszának adott méltatlankodó hangot, miszerint hőség ide, hőség oda, az ő társasházukban a felelőtlen gondnok a még felelőtlenebb házfelügyelő nemtörődömsége által kísértetvén, túl melegre állítá be a társasház közös úszómedencéjének hőfokát. A 25 méteres, hővíz-forgató masinával felszerelt medencében a víz hőfoka a 27 Celsius fokot több alkalommal meghaladá, ami skandallumért és óvásért kiált! Oh, ily melegben magyar nyugdíjas asszony nem úszhatik! Ti, magyar nyugdíjas asszonyok, kik 25 méteres, hővíz-forgató masinával felszerelt medencével ellátott társasházban éltek és nyomorogtok, sokáig nem tűrhetitek, hogy az élet ily rettenetes csúf módon bánjon el tivéletek. Hát ezt érdemlitek? Túlfűtött medencét?! És szót kapott ekkor a másik idősb asszony, kinek az előző megszólalóval egy társasházban van szerencséje lakást birtokolni, ennélfogva az említett medencére ő maga is jogosult vala, egyszóval a matróna szólt e szókkal: rendezzünk a társasházban népszavazást és valljon színt a nép! Álljon elő bátran, ha mer, az az alávaló, gyáva alak, aki közös vizünket 27 fokra melegíteni nem átallotta! És sorakozzanak föl vele szemben hív csapataink, akik a 25 Celsius fokos vízért síkra szállanni és harcban életüket adni képesek! Szavazzon hát társasházunk társadalma, álladalmunk legfőbb döntéshozó szerve, a népgyűlés, a szuverén erő, melynek akarata előtt a többség alázattal meghajolni kész. Szavazzatok, nyuggerek! Legyen medencénk vize 27 fokos? Vagy hideg vizet adagolván hozzá engedjük le hőfokát mindössze 25 fokra? Bocsátkozzunk élet-halál küzdelembe! És ott essünk el mi, a harc mezején, és zúgó paripák száguldjanak megtöretett testünkön át a végső diadalra!

Videó24

Forgács Iván
Publikálás dátuma
2020.07.19. 09:01

Fotó: 24.hu
Tudjuk, csak lassan tudatosul, hogy az internet egyelőre új kommunikációs és médiaközvetítő felület, de nem új médiaforma. Egymás mellé tud rendelni szöveges, zenei, álló- és mozgóképes produktumokat, akár izgalmas kapcsolódási pontokat teremtve, de közülük mindig csak egyet tudunk megnyitni, befogadni. Magyarul, a hálón is csupán irodalmat olvasunk, zenét hallgatunk, filmet, televíziós műsorokat nézünk. És abban sincs semmi sajátos, mi talál a legkönnyebben utat hozzánk. Természetesen valamilyen rövid bulvártartalom. Az idő megmutatta azt is, hogy a minimalista formák, a privát, fészbukos hangütés, a dilettantizmus „hitelessége” nem vezet eredeti, netre teremtett formákhoz. A vloggerek versenyében elvérzik, aki nem fejlődik technikailag, és nem építi fel a maga koherens eszköztárát, műfaját, médiaszemélyiségét. Vagyis nem érik igazi műsorkészítővé. Mindez persze azt is jelenti, hogy ha egy netes újság, hírportál videóanyagok készítésére vállalkozik, nem érheti be annyival, hogy mindegy, csak mozogjon-beszéljen rajta valami-valaki érdekes, ütős, aztán majd tíz év múlva Forgács Péter összerak belőle egy újabb Privát Magyarország-sorozatot. Ezzel már nem lehet figyelmet terelni, elindulni a hatásos vloggerek, youtube-oldalak nézettsége felé. A feladat komolyabb: tévés tartalmakat kell gyártani. A 24.hu már a sikersáv kilométerkövei mentén halad ezen az úton. Ki tudott alakítani egy koncepciózus, „kiszámítható”, olajozottan, az adott technikai lehetőségekkel összhangban működő videórovatot. Sopronyi Gyula csapata tudatosan lemondott a napi aktualitások követéséről, a hírcsatornás ambíciókról. Ehelyett 3-7 perces közéleti „háttérbulvár” riportokat, tudósításokat kínál a nézőknek. Az anyagok szerkesztése, ritmusvilága professzionális. Témájuk általában nem csúszik az érdektelenség határáig. A választott domináns műfaj persze kevés kombinációs lehetőséget kínál, nehéz kiszámítani, miből csillan elő valami plusz. Olykor unalomig terjed például a médiavilágban a „megkérdezzük az embereket” riportszerkezet. Hebegnek-habognak valamit az aktuális eseményről, helyzetről, sokfélék sokfélét, jópofa dolog, pont, kezdjen vele mindenki, amit akar. Szász Zsófia és Szabó Ádám tudósítása a mezőkövesdi vírusfertőzésekről ugyanerre épül, de némi csavarral. Közben keresik információért a polgármestert, a városháza hivatalnokait, témában kompetens embereit – eredmény nélkül. A két szál összevágása remekül emeli ki, hogy lehetsz bárki, itt csak összevissza beszélhetsz, mert nem kapsz érdemi tájékoztatást. Még akkor sem, ha járványhelyzetről van szó. Mindez persze még csak annyit jelentene, hogy a szerkesztőség tisztességesen, jó színvonalon végzi feladatát. A 24.hu videórovatának azonban van egy igazi, médiaszereplésre termett frontembere: Katz Dávid. Ráadásul kereskedelmi tévés tapasztalattal. Az ő vloggeres jelenléte egyéni arculatot biztosít a riport- és portréáradatnak. Youtube-oldalán is követők tízezreit tudta magával rántani 24-es műsoraival, például A két Lottival vagy a Retox-szal. Bármilyen állóvizet felkavar maga körül, senkit és semmit nem tisztel, de nyitott minden értékre. Ügyesen manipulálja a népszerűséget celebekkel, hogy aztán a tőlük is nyert bulvársóval bármilyen hétköznapinak tűnő témát érdekessé ízesítsen. A karanténhelyzetről az is eszébe jut, hogy – ha volt mit enni – meghíztunk az otthon töltött hetek alatt. Kimegy hát az ismét megnyitott Palatinusra méregetni a fürdőzők és saját hasát. Médiaszemélyisége (amely nála is csak néhány emberi vonásának stilizálása) megosztónak tűnik, de olyan természetességgel locsog belőle az önirónia is, hogy hiába fricskáz és tahóskodik, egy idő után képtelenség akár kulturált tahónak is látni. Jópofa maci, emberséges szívvel keresve kuncogó, exhibicionista reménytelenséggel a mindennapok derűs emberségét. Amit jelenleg a 24.hu megtekintésre kínál olvasóinak, átgondolt, hatásos minta lehet más portálok számára is. A kérdés: lehet-e, érdemes-e bővíteni a repertoárt? Nem kell feltétlenül az idők szavára várni. Szinte biztos, hogy a jelenlegi tévémagazinos hang önmagában megkopik. Sok tehetséges munkatárs van a szerkesztőségben. Nem lesznek Katz Dávidok, de más műfajokban talán ők is nagyot tudnának villanni. Dokumentumfilmben, háttérbeszélgetésben, vitaműsorban. Nem érdekes az időtartam. A nézők a neten is szánnak időt mélyebb tartalmakra. Elvégre rengetegen ott néznek filmeket, sorozatokat, ott olvassák el a Varázshegyet. Tévé talán nem kell nekik, de jó tévés műsor igen. És bíznak kedvenc (hír)portáljaik kínálatában. Remek próbálkozás volt például az Ady-évfordulóra készített versmondó sorozat, színészek mellett celebekkel, művészekkel – és politikusokkal. Kunhalmi Ágnes politikai hitvallását minden nyilatkozatnál jobban hitelesítette az Álmodik a nyomor felolvasásával. Örömteli volt látni, ahogy pár percre mindenkit őszintévé varázsolt a kultúra. Ez persze egyszeri alkalom. Bár ki tudja? Nem kell hozzá évforduló. Csak vers és versmondó. A szellemi együttlét poézise. Hétről hétre.