8 milliós bírságot szabott ki a védelmi intézkedések megszegőire a rendőrség

Publikálás dátuma
2020.07.20. 07:00

Fotó: Béres Márton / Népszava
Emellett 771 esetben figyelmeztették a szabályszegőket, 218 alkalommal pedig szabálysértési feljelentést tettek.
Több mint nyolcmillió forintnyi helyszíni bírságot szabott ki 312 ember ellen a rendőrség május 4, vagyis a védelmi intézkedésekről szóló kormányrendelet életbe lépése óta – felelte az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) sajtóosztálya a Népszava kérdésére. A rendőrség tájékoztatása szerint emellett 771 esetben figyelmeztették a szabályszegőket, 218 alkalommal pedig szabálysértési feljelentést tettek. A hivatalosan április 30-án hozott, 168/2020. számú rendelet határozott a boltokban és tömegközlekedési eszközökön a maszk, vagy az arcot-orrot eltakaró eszköz viseléséről, a másfél méteres védőtávolságról, a 65 év felettiek vásárlási idősávjáról, a vendéglátóüzletben a teraszos fogyasztásról, illetve az asztalok védőtávolságon kívüli kialakításáról. A rendelet szerint ezen intézkedések megszegése, különböző szabálysértések esetén 5 ezertől 500 ezer forintig terjedő bírság szabható ki.
Az ORFK-nál eredendően a maszkviselés szabályainak megszegésével kapcsolatos intézkedésekre kérdeztünk rá, ám a rendőrség arról tájékoztatott, csak a hivatkozott jogszabály hatálya alá tartozó védelmi intézkedések megsértésével kapcsolatos statisztikát vezetnek, a különböző típusú szabálysértéseket nem részletezi összesítésük. A 8,32 milliós összbírság tehát a maszkviselés megsértése miatt kirótt büntetéseket is tartalmazza, de nem kizárólag emiatt bírságoltak.
Szerző

"A legjobb lenne békén hagyni a köztéri szobrokat"

Publikálás dátuma
2020.07.20. 06:40

Fotó: Huszár Dávid / Népszava
Túlságosan szigorúan nem ítélhetjük meg mai értékeink, világnézetünk szerint más korok hírességeit – mondta a Népszavának Hahner Péter történész.
Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában is, finoman szólva, társadalmi vita alakult ki a köztéri szobrok körül, elsősorban a rabszolgatartással összefüggésben. Itthon van olyan szobor, amit nem lát szívesen közterületen? Nincs, ilyen szobrok már nem állnak közterületen. A társadalmi béke érdekében meg kell tanulnunk elfogadni a történelmet másként értelmező honfitársaink által tisztelt személyek szobrait is. A mai értelemben vett rasszizmus fogalmát meddig lehet érvényesen visszavezetni a történelmi szereplőkre? Ha ezt nézzük, mely magyar történelmi szereplők szobrai kerülhetnének célkeresztbe? Túlságosan szigorúan nem ítélhetjük meg mai értékeink, világnézetünk szerint más korok hírességeit. Ha a rasszizmust szigorúan értelmezzük, szinte minden XX. század előtti, és jó néhány XX. századi híresség szobrát ledönthetjük, mert csaknem valamennyien hittek abban, hogy az emberek, embercsoportok különbözőek, vagy tettek olyan megjegyzéseket, amelyeket ma már bántónak érzünk. A kormány emlékezetpolitikája erősen kötődik a Horthy-korszakhoz. El lehet valahogy érni, hogy kormányzati ciklustól vagy a politikai többségtől függetlenítsük a köztéri műalkotásokat? Erre a problémára nem tudok megoldást javasolni. Mai világunkban sajnos minden gesztus politikai színezetet nyer. Talán a legjobb lenne békén hagyni a köztéri szobrokat és egy ideig nem állítani fel újakat.  Műalkotásként, vagy történelmi mementóként kell-e ön szerint nézni a szobrokat? A művészi érték nem elég ahhoz, hogy békén hagyjuk az alkotást? Műalkotások is, történelmi mementók is. Ha az ábrázolt személy nem hirdetett szélsőséges, gyilkos ideológiákat, nem látom értelmét a ledöntésüknek.        Van olyan alakja az Egyesült Államoknak vagy akár Nyugat-Európának, akinek szobra van, de ön szerint ma már nem érdemelné meg, hogy köztéren láthassuk? Biztos akad ilyen, de mások valószínűleg tisztelik őket, vagy csak egyszerűen megszokták, hogy ott áll a szobruk, és nem zavarnám meg nyugalmukat. A németországi Gelsenkirchen lakossága azonban még aligha szokta meg újonnan felállított Lenin-szobrát. El sem tudom képzelni, ki és miért tarthatja aktuálisnak mindazt, amit ő képviselt. Mindenesetre érdekes jelenség, hogy a nagy szobordöntögetési lázban éppen ő az, akinek új szobrot állítottak. A szobrok eltávolítását követelők azt mondják, az Egyesült Államok polgárai nem néztek szembe a rabszolgatartó múlttal és ugyanez a helyzet Nyugat-Európában a gyarmatosítással. Ez igaz ön szerint? Nem igaz. A rabszolgaság valamennyi kontinensen megjelent. A középkorban Európában fokozatosan elhalt, Afrikában és az iszlám világban viszont fennmaradt. A gyarmatosítás újraélesztette a rabszolgaságot az európaiak gyarmatain, de a világon elsőként Európában és Amerikában folytattak komoly harcot a felszámolásáért. Az amerikai polgárháborúban 360 000 északi katona adta életét a rabszolgatartók elleni harcban. Az afrikai rabszolga-piacokat az európai nagyhatalmak számolták fel a XIX. században. A gyarmatosítás során elkövetett atrocitásokat mindenhol elítélik. Ezzel a múlttal nyugodtan szembe lehet nézni. Mennyiben tehető felelőssé egy mai átlag amerikai ezekért az ügyekért? Annyiban, amennyiben egy mai norvég vagy svéd felelős a vikingek hadjárataiért. A Washington Redskins a bírálók szerint az indiánokkal szembeni megvetést jelzi, a sportklub nevének védelmezői azt mondják, éppen a tisztelet jele. Ön szerint? Számomra a „rézbőrű” (Redskin) elnevezéshez a harciasság, bátorság, szabadság, büszkeség és hagyományőrzés fogalmai kapcsolódnak. Azt hiszem, mindenki így van ezzel, aki Cooper vagy May Károly regényeit olvasta. A politikai korrektség elvei szerint hiba jelezni, hogy valaki különbözik tőlünk. De oly sokféle csoportnak lehetünk tagjai, hogy ezeknek mégiscsak muszáj valamilyen nevet adni – persze lehetőleg olyat, amely nem sérti a csoport tagjait. Manapság annyira felerősödött az érzékenység, hogy sok olyan elnevezést sem használhatunk, amely eredetileg nem sértő szándékkal született meg. Volt egyébként hasonló vita/kultúrharc a múlttal kapcsolatban korábban is Amerikában? A viszonylag módos és idealista amerikai társadalomban már a XIX. században is számtalan társadalmi és vallási reform-mozgalom indult meg, amelyeket a kortársak többsége hóbortos széplelkek okoskodásának tartott. A többnejűségért, a szexuális önmegtartóztatásért vagy a káromkodás ellen indított mozgalmak elhaltak, akárcsak az utópista kommunista közösségek. A női egyenjogúsításért és a rabszolgaság ellen folytatott harc viszont hosszú távon sikerrel járt. Az alkoholtilalom mozgalma 1920-ra győzött – majd mindenki belátta, hogy hiba volt bevezetni, és 1933-ban visszavonták. Reméljük, a mostani mozgalmak is felhagynak ésszerűtlen követeléseikkel, s csak az ésszerű, józan reformok maradnak fenn. Az All Lives Matter az Egyesült Államokban egyértelműen a szélsőjobb szlogenje lett. Amikor a magyar kormányfő a fiatal rendőrtisztek avatásán azt mondja, hogy Magyarországon minden élet számít, annak érdemes komolyabb jelentőséget tulajdonítani? Igen, bevallom, az All Lives Matter (Minden élet számít) számomra is szimpatikusabb jelszó. A Black Lives Matter (A fekete élet számít) azt sugallja, hogy az afroamerikaik élete eddig az Egyesült Államokban nem számított. Valójában tízezer szám töltenek be vezető pozíciókat, kétszer választottak afroamerikai államfőt, s az amerikai intézményrendszer az elmúlt évtizedekben mindent elkövetett a rasszista nézetek, törekvések visszaszorításáért. Vagyis a társadalmi-politikai rendszert és az alkotmányt nem felszámolni, megdönteni, hanem megbecsülni kellene. Nem nagyon látszik, hogy nyugvópontra jutnának ezek az identitás viták Amerikában, mire számít, mik lesznek a hosszabb távú következmények? Ha egy dolgot megtanultam a történelemből, az ennyi: jósolgatni nem érdemes. Ha azt kérdik, milyen lesz a jövő, pontos és rövid választ adhatok: más. Komolyra fordítva: az Egyesült Államokban él egy „csendes többség”, melynek józanságán meg szoktak törni a szélsőséges kisebbségek mozgalmai. 1968-ban a társadalmi zavargások és erőszakos tömegtüntetések miatt a „csendes többség” a Fehér Házba küldte az ekkoriban bukott politikusnak tekintett Richard Nixont. Még nem tudjuk, hogy ez a többség a kormányt okolja-e majd a történtekért az őszi választás idején, és Trump ellen szavaz, vagy úgy érzi, hogy éppen Trump képviseli a régi értékeket egy felfordult világban, és az ő győzelmét tekinti a kisebb rossznak. De hamarosan meg fogjuk tudni!  

Hahner Péter

Hahner Péter történész, egyetemi oktató. Budapesten született 1964. június 27-én. 2001 és 2018 között a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Újkortörténeti Tanszékének vezetője volt. Főbb kutatási területei a francia forradalom és az Egyesült Államok története. Több mint húsz könyve jelent meg eddig. 

EU-csúcs: kisebb gazdasági mentőcsomagot hozhat a maratoni alkudozás

Publikálás dátuma
2020.07.19. 20:58

Fotó: FRANCOIS LENOIR / AFP
Vasárnap este új javaslat került a résztvevők elé.
Az európai uniós vezetők három napon át tárgyaltak az 1074 milliárd eurós következő hosszútávú költségvetésről és a hozzá kapcsolódó, a 27 tagállam járvány utáni gazdasági talpra állását szolgáló 750 milliárdos alapról. A pénzügyi csomagról szóló alkudozás péntek reggel 10 órakor kezdődött, de még vasárnap este is tartott, miután Charles Michel elnök 7 óra után, csak a két- és többoldalú körben folytatott nem-hivatalos eszmecseréket követően hívta össze a plenáris ülést.   Az esti tanácskozás előtt egy olyan kompromisszumos javaslatról szóltak a hírek, amelyet a takarékos - mások szerint zsugori - tagállamok tettek le az asztalra. Eszerint a helyreállítási alap összege 700 milliárd euróra csökkenne, és fele-fele arányban vissza nem térítendő támogatásokból, illetve hitelekből állna. Ezen felül a nettó befizetők ragaszkodtak a megemelt összegű költségvetési visszatérítéshez, amelyet hosszú évek óta kompenzációként kapnak nagy összegű befizetéseikért cserébe. A legtöbb tagország 2021 után szeretett volna fokozatosan megszabadulni a minden tagállamnak plusz terhet jelentő rabatt rendszerétől, erről azonban az érintett országok hallani sem akartak.
A vasárnap este kezdődött plenáris ülésen mindenki az elnöklő Charles Micheltől várta, hogy olyan új indítványt tesz le az asztalra, amely közelíti egymáshoz a napok óta a pénzen civakodó táborok álláspontját. A péntek óta éjjel-nappal zajló tanácskozásokon az állam- és kormányfők elsősorban a 750 milliárdos mentőcsomag nagyságáról, szerkezetéről és a hozzáférés feltételeiről alkudoztak. A vita szembeállította a keleti és a nyugati, az északi és a déli országokat. Egyes nettó befizető országok, mint Ausztria és Hollandia, a támogatások visszafogását és szigorú ellenőrzését követelték, míg a közösségi transzferek kedvezményezettjei - Olaszország, Spanyolország és a többiek - csak kismértékű csökkentést tartottak elfogadhatónak, és kitartottak a vállalások viszonylag laza számonkérése mellett. Az Európai Bizottság elképzelése szerint az EU-nak jövő januártól mintegy 750 milliárd euró hitelt kellene felvennie a tőkepiacokon ahhoz, hogy megfelelően kezelni tudja a járvány miatti gazdasági és társadalmi válságot. A pénzből 500 milliárdot költenének támogatásokra, 250 milliárdot hitelnyújtásra. A takarékos négyesnek nevezett országcsoport - Ausztria, Dánia, Hollandia és Svédország — eleve magasnak tartotta a hitelfelvételre javasolt összeget, azt meg végképp nem akarta, hogy annak nagy hányadát vissza nem térítendő támogatásokra fordítsák. Az állam- és kormányfői találkozót elnöklő Charles Michel a csúcsra eleve módosított javaslattal érkezett: 50 milliárdot lenyesett a támogatásokból, és azt a hitelkerethez csapta. De a négyesnek ez nem volt volt elég, szombaton és vasárnap is harcoltak egy jóval szűkebb csomagért. A nagyságrendileg kisebb helyreállítási alaphoz való makacs ragaszkodás egy ponton annyira felbosszantotta Angela Merkel német kancellárt és Emmanuel Macron francia elnököt - a pénzügyi eszköz két kezdeményezőjét -, hogy szombat este faképnél hagyták Mark Rutte holland kormányfőt, a szűkmarkúak vezérét. Rutte állítólag arról győzködte őket, hogy a hitelnyújtást kell ösztönözni a vissza nem térítendő támogatásokkal szemben. Összecsaptak a vélemények a jogállami szabályrendszer bevezetéséről is. Először a szombat esti vacsorán került terítékre a téma, amelyen a magyar miniszterelnök mellett a lengyel és a szlovén is a kifogásait hangoztatta a javaslattal szemben. Orbán Viktor vasárnap délelőtti nemzetközi sajtótájékoztatóján Mark Rutte holland kormányfőt vádolta meg azzal, hogy az iránta vagy Magyarország iránt érzett gyűlölet vezérli, amikor a jogállami normák betartásához kötné az uniós kifizetéseket, ráadásul úgy, hogy a brüsszeli döntést a tagállamok csak nehezen tudnák megakadályozni. A magyar miniszterelnök azt a véleményét is közzétette, hogy ha egy tagállam nem tiszteli a jogállamot, akkor el kell hagynia az Európai Uniót, a pénzbüntetés nem megoldás. Rutte azonban egyáltalán nem volt egyedül azzal a véleményével, hogy a jogállam és a büdzsé összetartoznak. Hasonlóan vélekedett a takarékos négyesnek, illetve szombat óta Finnországgal kiegészülve már ötösnek nevezett országcsoportnak több tagja is. Mellettük például Belgium és Luxemburg is a keményvonalasok táborához tartozott. 

A mentőcsomag útja

2020. május: Az Európai Bizottság azt javasolta, hogy az EU jövő januártól vegyen fel 750 milliárd eurót a tőkepiacokon, és abból 500 milliárdot a tagországok támogatására, 200-at a hitelezésére költsön 2020. június 17. Charles Michel, az Európai Tanács elnöke olyan kompromisszumos javaslatot tett le az EU csúcs asztalára, amely változatlanul hagyta a csomag nagyságát, de 50 milliárdot átcsoportosított a támogatásokból a hitelekre 2020. június 19. A csúcstalálkozó harmadik napján a takarékosnak nevezett országcsoport azt javasolta, hogy csökkentsék 700 milliárdra a helyreállítási alapot, amelyből fele-fele arányban nyújtsanak támogatást, illetve hitelt az arra igényt tartó tagállamoknak