Hátba szúrva

Szabó Bencét elárulták. A kétszeres olimpiai bajnok kardozónak szemtől szembe támogatást ígértek, majd a vívószövetség közgyűlésén, a titkos szavazáson a fideszes politikus Csampa Zsoltra voksoltak. A politika bedarálta a sportot. Hogyan számolnak el a lelkiismeretükkel azok, akik a klasszis vívó szemébe hazudtak? A rövid távú egyéni érdekek felülírtak barátságot, közös sportmúltat.

Lassan kiderül, hogy Szabó korábbi klubja, az UTE volt a legkorrektebb. Itt vívott huszonhat éven át, később az egyesület elnökeként dolgozott, Újpest díszpolgári címmel ismerte el, amit a klubért tett. Mindezek ellenére az UTE nem támogatta Szabó Bencét a közgyűlésen. Erről a vívók szakosztályelnöke tájékoztatta a kardozót. Az a sportvezető, aki Szabó nélkül nem lett volna újpesti sportvezető. Normális országban, normális körülmények között ilyesmi nem fordulhat elő, mi ott tartunk, hogy a sok hazugsághoz képest ezt kell korrekt magatartásnak minősíteni.

A Szabónak támogatást ígérők közel egyharmada „gondolta meg magát”, amikor leadta a szavazólapot.

A legeredményesebb olimpiai sportágat itthon továbbra is olyan sportvezető irányítja, aki idegen nyelvtudás híján csak tolmács segítségével tud kommunikálni a többi ország korábbi bajnok elnökeivel, igaz, ezeket az alkalmakat igyekszik minimálisra csökkenteni, ami azért nem nehéz, mert az ő társaságát sem keresik.

Szabó Bencét ismerik, elismerik külföldön is, nem véletlenül tagja a nemzetközi szövetség legfelső irányító testületének. Még. A közgyűlésen egységet, csapatmunkát hirdető elnök aligha valószínű, hogy támogatni fogja Szabó nemzetközi pozíciójának megőrzését. Nem lennénk meglepve, ha a korábbi bajnok nem várná meg ezt a megalázó helyzetet, és inkább kivonulna sportágából.

Ha így lesz, akkor Szabó Bence veszített. De nem ő a vesztes.