Mindent behálóz a máltai polip

Publikálás dátuma
2020.07.25. 19:15

Fotó: MATTHEW MIRABELLI / AFP
A Daphne Caruana Galizia oknyomozó újságíró meggyilkolása ügyében zajló eljárás csupa drámai fordulat. Kínos részletek derülnek ki a földközi-tengeri szigetországot behálózó korrupcióról, potyognak a csontvázak a szekrényből.
Maffiaszerű leszámolás, furcsa módon megkéselt (vagy öngyilkosságot megpróbáló) koronatanú, krimibe illő fordulatok, gyanúsan tétlenkedő igazságszolgáltatás – ez nem valamelyik Scorsese-film jellemzése, hanem maga a valóság – Máltán. A héten nyaki és hasi szúrt sebekkel vitték kórházba azt a taxisként dolgozó férfit, akinek másnap lett volna bírósági meghallgatása, mégpedig a kaszinókirályként emlegetett vállalkozó ellen készült tanúskodni. A taxis egykor a milliomos „ügyintézője” volt, és – állítása szerint – a kaszinókirály volt az, aki megbízást adott Daphne Caruana Galizia oknyomozó újságíró három évvel ezelőtti megölésére. 
Melvin Theuma kedd este ügyvédjével egyeztetett a másnap reggelre kitűzött bírósági meghallgatásáról. Elbúcsúztak, ám az ügyvéd hamarosan riasztotta a rendőröket, mert a koronatanú – szokásával ellentétben – nem telefonált neki, hogy hazaért. Fél 10 körül a fürdőszobájában találtak rá, vértócsában, nyaki és hasi szúrt sebekkel, kezében késsel. A rendőrség szerint öngyilkosságot kísérelt meg, és ezt meg is erősítette egy nyomozónak, mielőtt kórházba vitték. A 42 éves férfit megoperálták, lapzártánkkor állapota „kritikus, de stabil”. Hogy nélküle megállna-e a vád a perben, amely még el sem kezdődött, erősen kétséges. Rendszeresen fenyegették, legutóbb meghurkolt kötelet találtak a lakása mellett, egy közlekedési táblára akasztva. Őrei a társasház bejáratánál álltak, miközben vérbe fagyva feküdt a harmadikon; felfoghatatlan, hogyan történhetett meg ez az „állam tanújával”.

A koronatanú titkai

A taxis Theuma eredetileg pitiáner bűnöző volt, uzsorakölcsönnel és tiltott szerencsejátékkal foglalkozott. Idővel Yorgen Fenech milliomos vállalkozó „ügyintézőjévé” nőtte ki magát. Letartóztatásakor 2 millió eurónyi elrejtett készpénzt foglaltak le a lakásában. A merénylet után, elmondása szerint, félteni kezdte az életét. „Életbiztosításként” bizonyítékokat gyűjtött, titokban felvette a főnökével folytatott beszélgetéseit. Ezek alapján tavaly novemberben vádalkut kötött, büntetlenségért cserébe részletes feltáró vallomást tett. Azt mondta, a kaszinókirályként emlegetett Fenech adott megbízást Daphne Caruana Galizia oknyomozó újságíró megölésére, amit ő (Theuma) közvetített a végrehajtóknak. A riporter, aki korrupciós botrányok feltárásával befolyásos és dühös ellenségeket szerzett, maffiaszerű leszámolás áldozata lett, a kocsijában robbantották fel 2017. október 16-án. A következményekbe azóta belebukott Joseph Muscat munkáspárti miniszterelnök kormánya és több rendőri vezető. Július közepén a merénylet utáni ezredik napon, gyertyagyújtással emlékeztek az újság-íróra. „Daphne jelzőtűz volt a sötétségben, és mi fogadjuk, hogy tovább visszük a fáklyát, amíg fény derül a teljes igazságra”, fogalmaztak üzenetükben a civil szervezők. A gyanúsított milliomos novemberben jachton próbált külföldre szökni; akciófilmbe illő tengeri üldözéssel fogták el. Yorgen Fenech jellegzetes figura a szigetországban. Érdekeltsége van a legzsírosabb ágazatokban: vendéglátás, ingatlan, kaszinó, energia. Az övé a szigetország legmagasabb épülete, a Portomaso Business Tower. Nem csinált titkot politikai kapcsolataiból, kormánypárti és ellenzéki vezetők, főrendőrök (voltak) a barátai. Fenech tagadja, hogy köze van a gyilkossághoz. Helytelen volna külsőségek alapján ítélni, ám óhatatlanul az jut róla az ember eszébe: kopaszra borotvált fejjel, napszemüvegben, drága öltönyben, Rolls-Royce-ban cigarettázva (így szeret mutatkozni) Scorsese-filmbe illene.

Panama és Acapulco

A járványszünet után újra kezdődött bírósági meghallgatásokon előzőleg azt is állította a koronatanú: Christian Cardona akkori gazdasági miniszter 350 ezer eurót (120 millió forint) fizetett a bérgyilkosoknak. A politikus szintén tagad, nevét azonban nem először hozzák kapcsolatba kétes ügyekkel, az azeri részvételű erőmű-építéstől az offshore számlákra menekített, gyanús pénzekig. Caruana Galizia röviddel halála előtt azt írta róla, hogy németországi látogatásán kuplerájba ment. Cardona fenyegetőzött, aztán mégse perelt. A szerző ugyanis magabiztosan megnevezte a bordélyt (Acapulco FKK), a látogatás pontos idejét és a politikus kísérőjét is. A perben pedig kérhette volna, hogy ezeket vessék össze a mobiltelefonok adataival. Szembeötlő, hogy a bíróság a terhelő vallomás hatására sem rendelte el a volt gazdasági miniszter kihallgatását, kommunikációs eszközeinek lefoglalását, pláne őrizetbe vételét. A gyilkossági ügy és a kapcsolódó korrupciós botrányok hálója egyre szövevényesebb, a részletek zavarosak, a vallomások tele ellentmondással. A szemlélőnek az a benyomása, mindenki csak mentegetőzik és ködösít. De végre legalább beidézték Keith Schembrit, az egykor rendkívül befolyásos miniszterelnöki kabinetfőnököt, akit sokáig érinthetetlennek tartottak. Schembri a bíróságon tagadta, hogy „súgott” a gyanúsítottnak, amikor a letartóztatása előtt hosszan beszélt vele telefonon. Állítása szerint a kormányfő nevében óvta a milliomost, ne próbáljon szökni.

A holland nem nyugszik

E hónap elején nyilvánosságra került Peter Grech legfőbb ügyész feljegyzése, amelyet a Panama-iratok kapcsán írt a rendőrségnek (2016). Aggodalmát fejezte ki, hogy az egyik gyanúba keveredett cég, a Nexia BT szervereinek lefoglalása jogilag kockázatos, „drasztikus” és „kontraproduktív” lenne; magyarán leállította a nyomozókat. Ez az a cég, amelynek közreműködésével Schembri és egy másik kormánytag, Konrad Mizzi offshore számlákat nyitott. A meggyilkolt újságírónő fia, Matthew Caruana Galizia úgy reagált: még élhetne az édesanyja, ha a főügyész azt mondja a rendőröknek, „végezzék a dolgukat”. Ugyanez a Grech főügyész tavasszal elutasította, hogy a gyilkosság kivizsgálását nemzetközi nyomozócsoport vegye át az Europol felügyeletével. Pieter Omtzigt, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének holland rapportőre változatlanul nemzetközi akciót sürget; máskülönben attól tart, sose járnak a végére. Az ezredik nap alkalmából úgy fogalmazott: nem nyugszik, amíg igazságot nem szolgáltatnak, mert „a brutális merénylet továbbra is sötét árnyékot vet a máltai közéletre”. Hozzátette, Daphne számos leleplezése bizonyosodott be, noha annak idején hazugságnak nevezték. Ám a szomszédos Szicília nemcsak földrajzilag közeli Máltához, hanem hagyományaiban is. Könnyen lehet, nem egyetlen személy rendelte meg a robbantást, hanem alkalmi „konzorcium”. A három feltételezett bérgyilkos letartóztatásban van és hallgat. A szigetvilág belterjes klánrendszerének urai maguk között, a maguk módján intézik dolgaikat, nem hiányzik nekik külföldi segítség.

1982: kísért a múlt – maffiagyilkosságok

Pert indított a máltai állam ellen a meggyilkolt Lino Cauchi özvegye és fia. Kártérítést követelnek, amiért szerintük a hatóságok nem vizsgálták ki az ügyet elvárható alapossággal. 38 év elteltével sem azonosították a tetteseket, habár a nyomozást hivatalosan nem zárták le. A háttérben sötét korrupciós ügyek sejlenek fel. Cauchi 1982. február 15-én, mint rendesen, munkába indult a déli szieszta után Santa Venera-i otthonából könyvelői irodájába. Elbúcsúzott várandós feleségétől, Annától, akit soha többé nem látott viszont. Autója a ház előtt maradt, este nem tért haza. A kétségbeesett fiatalasszony bejelentette eltűnését, de a rendőrök arról faggatták, hogy a házasságuk megromlott-e, mert feltevésük szerint a férj egy másik nővel külföldre szökött. A szigetországban arról suttogtak, hogy Cauchi érintett kétes ingatlanügyekben. Ám a hatóságok kitartottak a maguk verziója mellett egészen addig, amíg egy autómosó szemeteszsákba tett emberi testrészeket talált egy félreeső kútban (1985). A laborvizsgálat megerősítette, az eltűnt maradványaira bukkantak. Meglett az az építőiparban használatos kalapács is, amellyel szétzúzták a koponyáját. A holttestet fűrésszel feldarabolták, mielőtt a kútba dobták. A hidegvérű maffialeszámolás Dione Borg oknyomozó újságíró szerint „megdöbbentő hasonlóságot mutat” Daphne Caruana Galizia 35 évvel későbbi meggyilkolásával. Mindkettejüknek azért kellett meghalnia, mert „túl sokat tudott” a mindent átszövő korrupcióról. Gátlástalan bűnözők áldozatai lettek, a nyomozóhatóságok pedig egyik esetben sem törték magukat. Cauchi kapcsolatban állt ingatlanfejlesztőkkel, akik vagyonokat kerestek a virágzó üzletágban. Ugyanakkor ismerte azokat is, akik az építési engedélyekről döntöttek. Az ingatlanosok bagóért vásároltak telkeket ott, ahol tilos volt építkezni, aztán vesztegetéssel megszerezték az engedélyt, földjeik értéke hirtelen megugrott. Ha a későbbi áldozat közvetítő volt, ami életszerű lehetőség, részletesen ismerte a visszaéléseket. Amikor váratlanul meghalt a főnöke, félni kezdett. Életbiztosításának összegét megemelte. Feleségét figyelmeztette egy aktatáskára, amelyben „fontos iratok” vannak. Eltűnésének másnapján egy férfi kopogtatott be a házába; azt mondta, az adóhivataltól jött, és magával vitte a táskát, amit később eldobva, üresen találtak meg. A Times of Malta napilapban az áldozat egyik hozzátartozója ma is csak inkognitóban beszél a történtekről. Cauchit 1989-ben temették el. Sírjánál ott állt hétéves fia, akit sohasem látott. Azóta legföljebb annyi említésre méltó történt, hogy a belügyminiszter kijelentette a parlamentben, a rendőrség folytatja a vizsgálatot (2005). Az özvegy reméli, az állam ellen július 16-án benyújtott keresete felhívja a figyelmet a feledésre kárhoztatott bűntényre. Dione Borg három további esetről is tud: szerinte így legalább öt maffiagyilkosság megoldatlan Máltán a köztársaság kikiáltása óta (1974).

Gyilkos vírusok a kanyarban?

Publikálás dátuma
2020.07.19. 19:04

Fotó: SIMON MAINA / AFP
Több millió olyan vírus nyüzsög a világban, amelyikben benne van a potenciál, hogy tömegével fertőzzön meg embereket. De fölösleges mindegyiktől rettegni, és minden rémhírnek felülni – például a koronavírusnál is halálosabb, tüdőgyulladást okozó, Kazahsztánban taroló új betegség nem létezik. A világban most a vírustagadók és -rettegők feszülnek egymásnak, miközben elsikkad a lényeg: a félelem helyett inkább tudni kellene.
Ezerhétszáznál is többen haltak meg Kazahsztánban egy eddig ismeretlen, tüdőgyulladást okozó betegség miatt, amelyik naponta átlagosan kétszáz embert juttat kórházba – erről szólt a CNN egyik, kínai forrásokra hivatkozó cikke. A magyar átvételek aztán a közösségi médiában kaptak hideget-meleget, a kommentek arról szóltak, hogy elég a pánikkeltésből. Úgy tűnik, az emberek besokalltak a vírushírektől, miközben a hazai és a nemzetközi sajtó egyre nehezebben szelektál. A rejtélyes kazah vírus egy éve is csak kishír lett volna. A mondás szerint a kazahsztáni egészségügyi minisztérium eddig nem tudta meghatározni az említett kórokozó eredetét és jellemzőit. Csakhogy Kemenesi Gábor biológus, víruskutató már arról beszélt lapunknak: kicsi a valószínűsége, hogy egy újabb, a koronavírusnál is halálosabb kórral nézünk szembe. „A szakma véleménye az, hogy egy egyszerű, elrontott diagnosztikai láncolat miatt a koronavírust nézhették valami újnak, de semmiféle tudományos bizonyíték (pél­dául genomszekvencia) nem támasztja alá, hogy valamiféle új és halálos kitörés lenne. Egyelőre az ezzel kapcsolatos anyagokat inkább rémhírkeltésnek mondanám” – összegez a virológus.

Rettegés helyett

Miközben egy régen tapasztalt pandémia most rettegésre kondicionálja az embereket, hajlamosak elfeledkezni arról, hogy nem a félelem, hanem a tudatosság védheti meg őket. „Túl hamar és túlzottan leegyszerűsítve jelenik meg az információ a médiában. Persze ez egy összetett probléma. Egyfelől érthető, hogy a média felkap mindent, amihez hozzáfér – ezért lenne fontos egy nyílt, részletes és közérthető tájékoztatás, ami a legtöbb országban hiányzik. Nem magyarázta el például senki normálisan, miért véd a maszk. Pedig faék egyszerűségű lehetne a történet. Szinte mindenhol a politikusi tájékoztatás dominál, az viszont megágyaz az összeesküvés-elméleteknek – miközben lassan elérjük a 600 ezer halálos áldozatot. Ez iszonyatosan sok. Nem félni kellene jobban, hanem tudni” – mondja Kemenesi Gábor. Az emberiség egyébként már évszázadok óta küzd a koronavírusnál is halálosabb kórokkal, de mi, magyarok biztonságos környezetben élünk, Európa közepén hajlamosak vagyunk nem tudomást venni arról, mi zajlik más időzónákban. Miközben a világban pusztított már pestis, kolera, spanyolnátha – és jelenleg is aktív az ebola, a nyugat-nílusi láz, a Dengue-láz és még lehetne sorolni. Ezek persze cseppet sem relativizálják a koronavírus jelentőségét, de látni kell, hogy az életveszélyes vírusokkal való küzdelem egyes területeken bizony napi rutin. „A Dengue-láz épp térnyerésbe kezdett, és akár súlyos, vérzéses lázzá is alakulhat, komoly kihívás elé állítva az orvosokat. Jó példa Madeira szigete, ahol megjelent a betegséget terjesztő szúnyog, elszaporodott, és kialakult egy járvány. A klímaváltozás miatt ráadásul egyre több helyen érzik jól magukat a betegséget terjesztő szúnyogfajok, beköltöztetve a betegséget is” – mondja a virológus.
A dengue-láz és a maláriát terjesztő szúnyogokat irtó szert permeteznek Mumbai utcáin
Fotó: PUNIT PARANJPE / AFP

Rossz pihenőhelyet választottak

A virológus szavait Csilla is megerősíti, aki férjével tavaly januárban költözött ki Balira. Hastífusz és hepatitis ellen kapott is védőoltást, de a Dengue-láz ellen nincs vakcina, viszont akadnak igen fertőzött területek. „Jáva szigetén kirándultunk motorral és sikerült épp egy olyan helyen megállni 5-10 percre inni és pihenni, ami egy Dengue-fertőzött terület, később láttuk, hogy ez ki is van írva. Valószínűleg ott csípett meg egy szúnyog. Egy hét múlva jelentkeztek a tünetek. Előbb a barátnőmnél, akit látogattunk, majd nálam. Háromnapos motorút volt tőle hazamenni Balira. Az első éjjel, mikor megálltunk, már éreztem, hogy vacogok, de azt hittem, csak túl hideg van. Másnap már lázas voltam, de tovább kellett menni, hiszen hétfőtől dolgoztunk. Nem adtuk fel, de egyre rosszabbul lettem, ment fel a lázam, iszonyatosan gyenge voltam, alig tudtam kapaszkodni. Mire a szállásra értünk, már 39,5 fokos lázam volt és borzasztóan fájt a fejem, enni sem tudtam. Másnap már csak feküdtem, szinte semmire sem emlékszem”– mesél a fertőzésről Csilla. Végül eljutottak egy kórházba, ahol az orvos tudott angolul. Aggódott, mert a betegség miatt leesett Csilla vérlemezkeszáma, és ez veszélyes lehet, ha nem kezelik. „Akkor már tudtam, hogy én nem dolgozom hétfőn, de a páromnak kellett, nem ragadhattunk egy hétre Jáván, így kaptam egy elég erős lázcsillapító injekciót, és taxival meg komppal indultunk vissza Balira, ahol a kórháznál szálltam ki. Akkor 3 napja voltam beteg, azonnal intravénás láz- és fájdalomcsillapítót kaptam.” Csillát egy szúnyog fertőzte meg. Nem ritka, hogy állatok adják át a kórt embereknek. Kemenesi szerint léteznek a világban úgynevezett felbukkanó fertőző betegségek, melyek kétharmada állatoktól ered és terjed emberre. A legfrissebb számítások szerint ezek 99 százalékát még nem is ismerjük. Többmilliós tehát azoknak a vírusoknak a tábora, melyekben benne van a potenciál, hogy embereket fertőzzenek. Persze nem kell már most rettegni, ezek a vírusok még nem döngetik a kaput. Jelenleg 25 kiemelt víruscsoportot tart számon a tudomány, és ezeknek vannak olyan tagjai, melyek képesek emberben is fertőzést okozni, miközben állati eredetűek. „Ismerjük ezeket a csoportokat, tudjuk, mit kell tanulmányozni, ezért nem lepte meg a szakembereket az új koronavírus megjelenése, hiszen tisztában voltunk azzal, hogy ez a vírusfajta mire lehet képes” – mondja.
Ebolás beteget kezelnek Kongóban
Fotó: JOHN WESSELS / AFP

Járványból pandémia

A vírusoknál három szintet különböztetnek meg a kutatók, az első, amikor a háziállatra vagy emberre jelent veszélyt a fertőzés, de csak néhány elkülönült eset van, fertőzési láncolat nélkül – ilyen például a kínai sertésinfluenza. A második lépcső, amikor történik egy környezeti, genetikai vagy egyéb változás és kialakul egy lokális járvány. Erre lehet jó példa az ebola – a Kongói Demokratikus Köztársaság folyamatában már a harmadik járvánnyal küzd jelenleg is. (Erről persze kevesebb a cikk itthon.) Pedig a WHO szerint a szudáni ebola vírus esetében akár 71 százalékos is lehet a halálozási arány, a Nyugat-Afrikában most is zajló járvány pedig 2014 elején kezdődött és a legnagyobb és legösszetettebb járvány. A harmadik szint, mikor a vírus világ körüli útra indul, és pandé­miát okoz. Ezt a szintet már jóval kevesebb kórokozó tudja megugrani, hisz nagyon speciális tényezők kellenek ahhoz, hogy a világ különböző pontjaira megfelelő hatékonysággal eljusson. „Egyedül az emberi térnyerés tehet arról, hogy egy vírus pandémiává fejlődik, hiszen egyre többen vagyunk, egyre messzebb jutunk, abszolút összefüggés van az erdőirtás, a városiasodás és a felbukkanó fertőző betegségek megjelenésének intenzitása között. A jövőben is számítani kell hasonló kitörésekre” – figyelmeztet Kemenesi. Amiben megvan a potenciál, hogy hamar olyan szintre (pandémia) juthat, mint a koronavírus, az ­Kemenesi szerint az influenzavírusok családja. A második (járvány) szinten pedig most is több olyan vírus is található, ami komoly fejtörést okoz világszinten. Ilyen az igen magas halálozási aránnyal járó, már említett ebola vagy a kezdetben influenzaszerű tüneteket okozó Nipah-vírus is, ami Banglades és India bizonyos területein okoz megbetegedéseket igen durva halálozással. A kutatók emlegetik is, mint következő, nyugat-afri­kaihoz hasonló eseményeket előidéző kihívást. „Mindenki el tudja képzelni, hogy milyen elképesztő mértékű népességrobbanás van ezeken a területeken. Csak idő kérdése, hogy mikor indul el egy komoly járvány, amit nehéz lesz kezelni” – részletezi a virológus.

Covid-tagadók saját csapdájukban

Egy harmincéves texasi férfi azt hitte, a koronavírus átverés, elment egy „Covid-buliba”, megfertőződött és meghalt – ezzel a címmel hozott cikket nemrégiben az Index. Állítólag a buli házigazdája egy koronavírussal fertőzött ember volt, és tulajdonképpen az volt az apropó, hogy megnézzék, valóban létezik-e a kórokozó, és megbetegedhet-e így valaki. Az eset sajnos nem egyedülálló, nem kell Amerikáig menni, ha vírustagadókkal akarunk találkozni, elég csak figyelmesen ülni a buszon. Március-április környékén még nagyon sok volt a magyar kétkedő is, az összeesküvés-elméletek hívei, akik szerint a víruskonteót a kormányok találták ki, hogy szabályozzák az emberek szabad mozgását. Hiába minden videó kórházakból, orvosok tudósításai és a józan ész érvei, a mai napig vannak, akik úgy gondolják, ez csak egy „felfújt kis semmiség, alig rosszabb, mint az influenza”. Ők azok, akik mindannyiunkra veszélyt jelentenek. „Akik nem hisznek a vírusban, azt mondják, mikor a Covidról beszélnek, hogy a szakemberek csak félelmet keltenek. Miközben valószínűbb, hogy ők azok, akik igazán félnek, hiszen abban bíznak, hogy itt valami gonosz háttérhatalom mozgatja a szálakat, és ez ellen úgy tudnak védekezni, ha nem tartják be az ajánlásokat, előírásokat. Ezzel viszont a saját csapdájukba esnek és ők okozzák a járvány terjedését” – von le kiábrándító következtetést Kemenesi Gábor.

Szerző
Frissítve: 2020.07.19. 19:09

Álmában mindenki jár

Publikálás dátuma
2020.07.19. 15:09

Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava
A Lurdy Ház földszintjén, a kávézónál három kerekes székes mellett négy kutya fekszik a hűs kövön. Szolgálatban vannak, szemüket le nem veszik a gazdiról. Frissek, illatosak, kreatívan nyírt nyári bundájukkal egy mesterfodrász se vallana szégyent. A plázában megszokott látvány a csapat, ez a törzshelyük, vizsgáztatni is itt szokták a kutyákat.
„Mióta kutyám van, az emberek nem arra figyelnek, hogy kerekes székes vagyok, hanem a kutyára. A kutya feloldja bennük a zavart, vele ismerkednek, így velem is” – sűríti egyetlen mondatba a lényeget Mányik Richárd, a Neo Magyar Segítőkutya Egyesület elnöke. A Neo 2011-ben alakult – kis baráti csapat nagy álmokkal. Most ötven önkéntesük van, fiatalok, jellemzően nők, és szinte valamennyien érintettek. Az évek során 43 segítőkutya került tőlük gazdihoz. Ők képezték ki Gofree-t, az első magyar (egyben első európai) gluténjelző kutyát, aki ugyan a koronavírus-járvány miatt nem vizsgázhatott, de már dolgozik.  Kitöltötte az űrt – Én tizenhét évesen, balesetben sérültem – emlékszik vissza Richárd. – Rengeteg műtét következett, hol javultam, hol romlottam, olyan görcsösen akartam gyógyulni, hogy lassan fölcsavarodtam önmagamra. Aztán belefáradtam a küzdelembe, megsértődtem a sorsra. Egy németországi rehabilitáció során látott először mozgássérülteket segítő kutyát. Itthon akkor még csak a vakoknak képeztek négylábúakat, ő lett az első mozgássérült gazda. A kutyázás menekülési útvonal volt, elterelte a figyelmét a bajáról, kitöltötte a nyomasztó szociális űrt. – Sok évvel később azért hoztuk létre a Neót, mert kicsit másképp gondolkozunk, mint a többi hasonló szervezet, a kutyakiképzés mellett sok egyebet csinálunk. Hiszünk a társadalmi szemléletformálásban, bemutatókat, érzékenyítő tréningeket, terá­piás foglalkozásokat tartunk óvodákban, iskolákban, idősotthonokban, munkahelyeken. Tagjaink kutyás blogokat írnak, van kutyás mesekönyvünk, sőt társasjátékunk is. Az ötvenhez közelítő Ricsi szinte sugárzik, nevetése betölti a pláza folyosóit. Kölyökkorában autóversenyző akart lenni – lett is: már sérültként hosszú évekig ralizott. Szerinte az ő példája is bizonyítja, hogy egy segítőkutya átalakítja a mindennapok minőségét. A járás élményét ugyan nem adja vissza, de egy kutyával újra értelmet nyerhet az élet. Ha ember lenne a segítője, Ricsi kiszolgáltatottnak érezné magát, így mindketten el lennének szigetelve. A kutya viszont kinyitja a világot. A sérült ember legtöbbször félrenézés tárgya, a többség nem tudja, miképp közelítsen hozzá – a kutya átsegít a zavaron, tehát a kommunikáció kulcsa lehet. Ricsi egyből egy falkával él, Teslán, a hatéves segítőkutyán kívül még két ebük van. (Ricsi egyébként elvált, tizenkilenc éves fiával él.) – Tesla alig várja, hogy dolgozhasson, reggel ott áll a kocsim mellett, szájában a slussz­kulccsal. Igazi örömbomba, mintapéldája annak, hogy mindenkit szeretünk, elleshetem tőle, hogyan kell a mában élni, nem a múltban, nem a holnapban. 
Érzi a kutyája A beszélgetőkör legtávolabbi pontján fiatal lány ül kerekes székben. Hosszú, szőke hajával, formás idomaival, a meztelen combját díszítő szolid tetkókkal Boros Zsuzsanna valódi bombázó. Tatán lakik az édesanyjával, Budapestre a lány szőlész-borász diplomáját jöttek átvenni. Zsuzsa kilencévesen egy autóban utazott, amikor balesetet szenvedtek. (Másik beszélgetőtársam, Mali Era szintén így sérült meg.) Zsuzsa ugyan közelebb gurul, de láthatóan fél a szerepléstől. Hosszú lábú, karcsú labradorja – hátán szőrtaréj fut végig – rögtön érzékeli az érzéseit, s közénk áll. – Sheldont három éve kaptam az egyesülettől. Azonnal megérzi a hangulatváltozásaimat, ha rossz napom van, vigasztal – magyarázza Zsuzsa. A lány huszonöt éves, tartós párkapcsolata sosem volt, de bízik benne, hogy megtalálja a párját. Előbb azonban munkát keres valamelyik Tata környéki borászatban. A Neo képzési módszerei újsze­rűek. Nem vaktában nevelik ki a négylábú segítőket, amikor jelentkezik náluk a leendő gazdi, személyre szabottan kezdenek neki kutyát keresni. – Törekszünk arra, hogy a kutya minél előbb minél több időt töltsön a leendő gazdival. Sheldont például én neveltem, de kölyökkorától sűrűn találkozott Zsuzsival, hamar kialakult köztük az összhang, a kutya tudta, hogy Zsuzsi lesz a gazdája – magyarázza Era, az egyesület alelnöke. Kinyitják a szíveket és a szájakat A harminckilenc éves közlekedésmérnök úgy fogalmaz: elég jól tud egyedül élni, autót vezet, mindenhová eljut. És azt csinálja, amit szeret – a kutyázást. Társa, a nyolcéves Joya nyolchetes korában zuhant bele a segítő szakmába, „kétdiplomás” (mozgássérült-segítő és terápiás) kutya. Vele jár Era az Országos Rehabilitációs Intézetbe friss baleseti sérültekhez, ahol csoportos foglalkozásokat – például gyászfeldolgozást – tartanak egy pszichológussal. Joya jelenléte mérsékli az apátiát, a betegek olyasmiket is kimondanak, amiket legszívesebben eltemetnének magukban – ez nagyban hozzájárul a lelki gyógyulásukhoz. Másik helyszínük a ráckeresztúri tinirehab, ahol szerfüggő fiúk próbálnak lejönni a drogról. Era emlékszik egyikükre, aki mindig komoran, némán ült, de amikor Joya odament hozzá, elmosolyodott és megszólalt. Erát most elkísérte egy tanonc is, az ifjú óriás uszkár, Latte hosszú frufruját pici masnik fogják össze. Zabálni való, nem lehet könnyű megválni tőle. – Az elválást minden nevelőszülőnek meg kell tanulnia. A kutyának ez könnyebb, mert mindig a „nagy Ő”-re vágyik, és tudja, hogy a nevelője nem lesz az, mert neki ott a saját négylábúja. Ez egy idő után látszik is: szereti a nevelőjét, de jövendő gazdiját egyenesen imádja. A segítőkutyának nagyon fontos, hogy legyen munkája, feladata, helye és szerepe az ember mellett, amit nem kell megosztania senkivel. Mi azért dolgozunk, hogy győztesnek érezze magát a kutya is, az ember is – foglalja össze a lényeget Ricsi. 
Betegségszaglók Csinos, fiatal nő lejt végig a pláza folyosóján, mellett fekete szőrpamacs szedi a lábát. Hobbikutyának látszik, pedig nem az. Lakatosné Kovács Dóra a ritka kivételek egyike: nem érintett sem ő, sem a családja. De kutyásnak született, már gyerekként úgy nevelte az első kutyáját, hogy az tudott cipzárt húzni, és jelezte, mikor léphetnek le a járdáról. Első nekifutásra műszakimenedzser-diplomát szerzett, ez tévedésnek bizonyult. Aztán gyógypedagógus lett, mert ösztönösen érezte, a sors segítőnek szemelte ki, s olyan munkára vágyott, ahol kutyával is dolgozhat. Hat éve tagja az egyesületnek, ezalatt négy kutyát nevelt fel és képzett ki. A fekete szőrpamacsra egy menhely kutyakiképző vezetője hívta fel Dóra figyelmét. Úgy látta, Relé kivételesen jó képességű kutya, aki ég a vágytól, hogy dolgozhasson. Amikor Dóra magához vette, Relé egy háromgyerekes család kellős közepébe csöppent, és hamar kiderült, hogy kiegyensúlyozott, magabiztos, szabálykövető jószág – ami a segítőkutyáknál elengedhetetlen. Relét először rohamjelző kutyának kezdték kiképezni, egy súlyosan cukorbeteg hölgynek. (Amikor valakinek lezuhan a vércukra, acetonossá válik a lehelete, ezt a kutya a verítékén is érzékeli, és szól, hogy baj van. Ezt a helyzetet szimulálandó, a képzés során a jövendő gazdi fogászati tamponokat vett a szájába, amiket aztán Dóra lefagyasztott és később a teste különböző pontjaira erősített fel.) A kapcsolat a járvány alatt megszakadt, a hölgy nem jelentkezett többé. Dóra és Relé már hónapok óta nem gyakorolnak, de a kutyusban megmaradt a régi reflex – naponta többször végigszimatolja Dórát. És már megvan az új feladat, Dóra gluténjelző kutyának képzi át. A sérültek életébe nem azonnal toppan be a segítőkutya. Hosszú évek kellenek ahhoz, hogy kilábaljanak a gödörből, tudomásul vegyék, hogy vége a régi életüknek, eldöntsék, milyen irányba induljanak. A Neo idő előtt senkinek nem ad kutyát – a neo­sok is akkor lettek kutyások, amikor megértek rá. Álmukban valameny­nyien járnak és állítják: ez sose múlik el. De ez nem jelenti azt, hogy ébren boldogtalanok lennének.  Nem tévednek el – Ha elmegyünk egy iskolába, azt szoktam mondani a gyerekeknek, ne sajnáljanak, mert nekik nehezebb. Előttük egy széles út van, amit be kell járniuk. Az én utam keskenyebb, nem is akadálymentes, ugyanakkor kevésbé tudok eltévedni, mint ők – szólal meg Ricsi. – A bulikban a haverok, ha már ittak, odajönnek a nyakamba sírni, hogy ők nem bírnák ki. Hidd el, kibírnád, mondom nekik, mert nem azon agyalsz folyton, hogy mit veszítettél. Persze vannak dolgok, amiket kerekes székből nehéz megoldani, de hát mindenkinek megvan a maga keresztje. Nekünk így is kerek az életünk, hiszen vannak céljaink, értelmesen élünk. Sok ismerősöm lelkileg rosszabbul van, mint én, mert nem találtak rá a saját útjukra. Én rátaláltam, és ezt a kutyáknak köszönhetem.
Szerző