Előfizetés

Legyetek hálásak!

A német tenor, Jonas Kaufmann volt annak a koncertnek a sztárfellépője, amelyet kedd este rendezett Nápoly főterén a San Carlo Operaház. Az Aidát adták elő 750 egészségügyi dolgozó előtt, köszönetképp, ingyen. A hírek szerint a magyar kormány augusztus 15-e után sem fogja engedélyezni az ötszáz fős publikumnál nagyobb kulturális rendezvényeket, miközben a San Carlo még több szabadtéri koncertet ad e héten. Kedden 202 új koronavírusos esetet regisztráltak Olaszországban (29-et Campania régióban), Magyarországon 9-t. Persze minden összehasonlítás tökéletlen, és nem tudni, mikor lesz újabb járványhullám ­– Fekete Péter kulturális államtitkár szerint itt van a nyakunkon –­, az olaszok vakmerőek-e, valóban káosz van-e náluk, mint ahogy azt Fekete állította, vagy inkább a magyar döntéshozók óvatosak. A korlátozások fenntartása számos művész, kulturális szakember szerint padlóra küldheti a magyar kulturális életet, miközben a rendszeres kultúrafogyasztók egy része így is inkább távol marad. A Magyar Fesztivál Szövetség tanulmánya szerint az idénre tervezett fesztiváloknak eddig a 35 százaléka maradt el. Persze van, amit már tudni: például azt, hogy az elmúlt hónapokban milyen veszteséget szenvedett például a milánói Scala, a párizsi Louvre, vagy Bécs híres intézményei. A magyar kulturális államtitkárság ilyen konkrétumokkal nem terheli a lakosság amúgy is megviselt idegrendszerét. Feltehetően „a lelki és mentálhigiénés egyensúlyunk” érdekében, ami Fekete szívügye. Csak tippelhetünk a veszteségek mértékéről annak alapján, hogy a Szépművészeti Múzeum 400, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Állami Operaház 300-300 millió forintot kapott utóbb egy júniusi kormányhatározatnak köszönhetően. (Egy vidéki intézmény sincs e listán.) Igaz, a júniusi kulturális mentőcsomag az intézményi támogatásokon túl további 3,7 milliárd forintot tartalmaz. Ám ennek az összegnek csak egy részéről lehet tudni, milyen intézmény osztja, hol lehet pályázni. Sok európai ország már áprilisban meghirdette kulturális mentőcsomagját. Fekete Pétert ez nem zavarta abban, hogy a cselekvő elsők között láttassa a kormányt. A kulturális dolgozók legyenek hálásak azért, hogy a kormánynál prioritást élvez a kultúra – nyilatkozta. (Nyilván ezért vette el tőlük a közalkalmazotti státuszt.) Az államtitkárság az általa sikerként kommunikált Köszönjük, Magyarország! program keretében 1 milliárd forintot osztott szét – a taópótló támogatások terhére, május második felében. Ebből 10 millió ment Trianon-dalokra, repertoárjukat tekintve az úgynevezett nemzeti rockzenekarok örülhettek. A Köszönjük, Magyarország! támogatás valójában egyfajta előleg az előadó-művészeknek fellépésért cserébe: mintegy tízezer támogatott produkció, előadás, koncert közül szabadon választhatnak az intézmények, önkormányzatok az ország teljes területén. A vállalások az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet adatbázisba kerültek. Innen olvasható ki: két hónap alatt mindössze 670 program talált befogadóra.

Örömtelen óda

Nehéz ma már európaiságot emlegetni köztársaságpárti magyarként, úgy, hogy egy évtized után világosan látszik: Európa mindvégig itt volt, az orrunk előtt. Csak éppen egy beltenyésztett sunyi, ám annál agresszívebb unokaöcsije képében.  Az egyszerűség kedvéért, csak így, családiasan: Lőrinc. Nem konkrét személyről beszélek, hanem egy posztfeudális állatfajtáról, a nemzeti stróman rendről, Orbán Viktor neuronjainak nagyot markoló tenyérben és tág bendőben végződő kiterjesztéseiről, kokainszagú nihilista politikai menedzserek és susogóra Bocskait húzott üzletemberek szimbiózisáról. Tetszik vagy sem, így, tíz év után tényszerűen ki kell jelenteni, hogy ezek a Lőrincek a német adófizetőknek és a Deutsche Telekomnak köszönhetően vásárolták fel az Origót. Az EU fejlesztési forrásaiból szerzett jövedelemből vásárolták fel és záratták be a Népszabadságot. A humanitására büszke Nyugat finanszírozta meg nekik, hogy itt a teljes vidéki laphálózatot megszerezzék és kénköves hazugságot böfögő sárkánnyá alakítsák. A EU-s fejlesztési pénzekből rágták be magukat az Index testébe, mint a májmételykór parazitája és nem rajtuk múlott, hogy a szerkesztőség végül elemi immunreakcióval válaszolt a jelenlétükre. A paraziták ugyanis mindenkoron inkább a lassú döglődésben és elnyújtott rothadásban érdekeltek. Európa pedig saját kényelme érdekében inkább beletörődni látszik az alvégen történtekbe.  Addig is lehet zsíros üzleteket kötni Orbánnal, jöhetnek ide a német tankok, rakéták. Az más kérdés, hogy a magyar köztársaságban, a polgári rendben hívőknek is az EU-ról egyre inkább brüsszeli aparatcsikok semmitmondó közhelyei, letérkövezett placcok ugranak be, és az, hogy az eltelt tíz évben az EU asszisztálásával jóllakatott kormánystrómanból, stadionból, tankból, focistából, kollaboráns egyházfiból egyre több lett, szabadságunkból meg egyre kevesebb.   

Vírusszkepticizmus

Lépjünk túl ezen a vírus őrületen, felejtsük el, mondta a székelyföldi gyógyszerész rokon június utolsó napjaiban, amikor több mint három hónapos blokád után végre megnyílt a magyar-román határ és karantén nélkül meglátogathattam édesapámat. Marosvásárhelyen sem volt ez másképpen, jöttek a rég nem látott rokonok, barátok, persze maszk nélkül, s boldogan öleltek, pusziltak meg a hosszas távollét után. Épp azokban a napokban kezdett el újra vészesen emelkedni a fertőzések száma Romániában, de a Székelyföldtől Nagyváradig rendre abba az elméletbe futottam bele, hogy „szemfényvesztés az egész, kormányzati csalás”, aminek egyetlen célja, hogy a közelgő brüsszeli csúcson „minél több pénzt sajtoljanak ki az Unióból”. Koronavírus meg különben is csak a Kárpátokon túl van, Erdélyben még egyikük sem találkozott olyan emberrel, aki maga, vagy hozzátartozója koronavírusos lett volna. Mi tagadás, sok csodát láttam már Romániában, teljesen kizárni ezt a pénzszerzési kormányzati manővert sem tudtam. Csakhogy az uniós csúcs lejárt, a fertőzésszámok pedig az egekbe emelkedtek. A tengerpartra minden hét végén M7-es balatoni kocsisor araszol, a közösségi médiában egyre nagyobb a felháborodás a korlátozások részleges fenntartása miatt, miközben az intenzív osztályokon rohamosan fogynak a férőhelyek, a súlyos betegek és a halálos áldozatok között pedig egyre több a fiatal. A vírus egyik gócpontja a nagyon is erdélyi Brassó lett. És igen, már van személyes ismerős fertőzött is, köztük olyan is, akinek nem kis létszámú cégét kellett bezárni miután egyszerre több alkalmazottja lett rosszul és derült ki róluk, hogy betegek. Az összeesküvés-elméletek mégis makacsul tartják magukat, mint ahogyan az a tévhit is, hogy csak az Olaszországból és Spanyolországból hazatért vendégmunkások terjesztik a kórt, az egészségügyi szakemberek figyelmeztetése, hogy a közösségi terjedés szakaszában minden vírusszkepticizmus potenciális bomba, falra hányt borsó maradt. Minap, a KÖKI-Érd vonaton hallottam két – maszk nélküli - fiatal beszélgetését: „Szerinted tényleg vannak olyan hülyék, akik elhiszik, hogy van ez a vírus?”