Előfizetés

Cinizmus

A populista pártok és vezetőik annak köszönhetik népszerűségüket, hogy kitartóan ostorozták a korrupt politikai elitet. Amikor aztán a jobboldali populisták hatalomra kerültek, kiderült, ők is kihasználták az adódó lehetőséget, ha úgy ítélték meg: egy üzletből bizony nekik is csurran-cseppen valamennyi pénz. A populisták gondolkodásáról a leghitelesebb képet Heinz-Chrtistian Strache, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) időközben leváltott elnöke festette a hírhedt Ibiza-videóban, amiből kiderült: minden törvénytelen eszközt bevetett volna politikai és gazdasági hatalma kiterjesztéséért. Strache gondolkodását mérhetetlen cinizmus hatotta át, de a ma hatalmon lévő populista vezetők sem kivételek. Lassacskán kiderül, hogy a járvánnyal szembeni félelem napjaiban az egészségügyi felszerelések beszerzésével „játszottak”. Az ügyészség szerint az illiberális Janez Jansa által irányított szlovén kormány a járvány alatt beszerzett lélegeztetőgépeket túlárazták és a tendert a kormányhoz közel állóknak írták ki. A napokban a járvány kezelése során csődöt mondott Lombardia regionális vezetőjéről, Attilio Fontanáról is derültek ki érdekes dolgok. A régió vezetése 513 ezer eurót fizetett egészségügyi felszerelésekért és tesztekért a Dama spa nevű cégnek. A vállalkozás Fontana sógoráé, de a regionális elnök feleségének is van benne részesedése. Amikor májusban a helyi lapok felhívták erre a figyelmet, a „sógor” adományként adta át az eszközöket. Fontana, hogy kiegyenlítse a veszteséget, egy svájci bankszámlára akart átutalni negyedmillió eurót, de a rendőrségnek gyanús lett az ügylet, így meghiúsult a transzfer. Fontana azt állította, nem is tudta, hogy a céget sógora irányítja. A regionális elnök amúgy Matteo Salvini párttársa. A Liga elnöke minden pártja elleni támadás mögött az ármánykodó baloldalt véli felfedezni. Sokan várják kíváncsian, ezúttal milyen magyarázattal szolgál.

Fodor a ruhán

Renegát Kautsky, leleményes Odüsszeusz, hókarú Nauszika, a feljelentő Tényi – kinek, milyen epitheton ornans jut, azt viseli. Gúnyolódhatnánk ezen az állandó jelzőn és azon, amit takar. Nem tesszük. A házmesterek országában ez nem vezet semmi jóra. Hősünk, a Nemzet Lelkiismerete ezúttal Dull Szabolcs, az Index volt főszerkesztője ügyében kíván rendet tenni: feljelentette tehát üzleti titok megsértése miatt, amire az ad szilárd okot, hogy a volt főszerkesztő telefonos híváslistájából, mint az Origó közölte, kiderül, ellenzéki politikusokkal, horribile dictu, magával Dobrev Klárával is többször tárgyalt (beszélt).  Szörnyülködnénk, mert ez már önmagában is a legalja egy (fő)szerkesztő-újságíró fertőjének, ha e dagonyázásról nem jutna eszünkbe a kérdés: hogyan kerülhetett vajon a híváslista a telefontársaság kapuján túlra, s vajon nem azt kellene-e vizsgálnia inkább az ügyészségnek, hogy az Origó (a Pesti Srácok, vagy akárki) vajon törvényesen járt-e el, amikor e listát a volt főszerkesztő ellen használja fel, hogy betiltsa az újságíróknak, hogy ellenzéki politikusokkal szóba álljanak. Ez az egész azonban csak magyaros fodor a ruhán. Vagy ócska blöff. Arra jó, hogy hülyeségekkel elmaszatolják a lényeget, hogy még a lehetőségét is elkerüljék annak, hogy ne csak a különféleképp tálalt meséket, hanem azt is megtudjuk, mi történt, történik itt valójában. Addig is vonuljunk tüntetni a sajtószabadságért, amely sosem létezett és nem is létezhet. Fussunk egy polgári eszmény után, amely talán nem véletlenül szerepelt elsőnek 1848-ban a polgári forradalom 12 pontjában. „Mit kíván a magyar nemzet? Kívánjuk a' sajtó szabadságát, censura eltörlését.” Azóta is töprengünk: ki gyakorolja a censurát? A politikai hatalom? A tulajdonos? Az olvasó? Vagy a hírlapírók maguk. Az öncenzuralisták? Vagy mindenki együtt, amíg meg nem értjük, hogy nem a tájékoztatás, hanem a tájékozódás szabadsága az igazán fontos. Hogy a közönség ellenőrizni akarja és tudja a hatalmat. Ha nem akarja, akkor tényleg elég, ha Dull híváslistáját böngésszük lelkesen.    

Legyetek hálásak!

A német tenor, Jonas Kaufmann volt annak a koncertnek a sztárfellépője, amelyet kedd este rendezett Nápoly főterén a San Carlo Operaház. Az Aidát adták elő 750 egészségügyi dolgozó előtt, köszönetképp, ingyen. A hírek szerint a magyar kormány augusztus 15-e után sem fogja engedélyezni az ötszáz fős publikumnál nagyobb kulturális rendezvényeket, miközben a San Carlo még több szabadtéri koncertet ad e héten. Kedden 202 új koronavírusos esetet regisztráltak Olaszországban (29-et Campania régióban), Magyarországon 9-t. Persze minden összehasonlítás tökéletlen, és nem tudni, mikor lesz újabb járványhullám ­– Fekete Péter kulturális államtitkár szerint itt van a nyakunkon –­, az olaszok vakmerőek-e, valóban káosz van-e náluk, mint ahogy azt Fekete állította, vagy inkább a magyar döntéshozók óvatosak. A korlátozások fenntartása számos művész, kulturális szakember szerint padlóra küldheti a magyar kulturális életet, miközben a rendszeres kultúrafogyasztók egy része így is inkább távol marad. A Magyar Fesztivál Szövetség tanulmánya szerint az idénre tervezett fesztiváloknak eddig a 35 százaléka maradt el. Persze van, amit már tudni: például azt, hogy az elmúlt hónapokban milyen veszteséget szenvedett például a milánói Scala, a párizsi Louvre, vagy Bécs híres intézményei. A magyar kulturális államtitkárság ilyen konkrétumokkal nem terheli a lakosság amúgy is megviselt idegrendszerét. Feltehetően „a lelki és mentálhigiénés egyensúlyunk” érdekében, ami Fekete szívügye. Csak tippelhetünk a veszteségek mértékéről annak alapján, hogy a Szépművészeti Múzeum 400, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Állami Operaház 300-300 millió forintot kapott utóbb egy júniusi kormányhatározatnak köszönhetően. (Egy vidéki intézmény sincs e listán.) Igaz, a júniusi kulturális mentőcsomag az intézményi támogatásokon túl további 3,7 milliárd forintot tartalmaz. Ám ennek az összegnek csak egy részéről lehet tudni, milyen intézmény osztja, hol lehet pályázni. Sok európai ország már áprilisban meghirdette kulturális mentőcsomagját. Fekete Pétert ez nem zavarta abban, hogy a cselekvő elsők között láttassa a kormányt. A kulturális dolgozók legyenek hálásak azért, hogy a kormánynál prioritást élvez a kultúra – nyilatkozta. (Nyilván ezért vette el tőlük a közalkalmazotti státuszt.) Az államtitkárság az általa sikerként kommunikált Köszönjük, Magyarország! program keretében 1 milliárd forintot osztott szét – a taópótló támogatások terhére, május második felében. Ebből 10 millió ment Trianon-dalokra, repertoárjukat tekintve az úgynevezett nemzeti rockzenekarok örülhettek. A Köszönjük, Magyarország! támogatás valójában egyfajta előleg az előadó-művészeknek fellépésért cserébe: mintegy tízezer támogatott produkció, előadás, koncert közül szabadon választhatnak az intézmények, önkormányzatok az ország teljes területén. A vállalások az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet adatbázisba kerültek. Innen olvasható ki: két hónap alatt mindössze 670 program talált befogadóra.