Zuckerberg Liliputban

Öt órán keresztül gyötörték a kongresszusban az óriáscégek vezetőit, de nem tudták – vagy nem is igazán akarták - sarokba szorítani őket.

Van abban némi irónia, amikor a Facebook, a Google, az Amazon és az Apple vezéreinek kongresszusi meghallgatása során tíz perc szünetet kell elrendelni, hogy megjavítsák az internetes kapcsolatot. Persze abban is, hogy az amerikai képviselőház igazságügyi bizottságának monopóliumellenes albizottsága kénytelen volt virtuálisan meghallgatni a nagy hatalmú üzletembereket, mert a washingtoni Capitolium épülete többé nem biztonságos. A maszkviselést megtagadó Louie Gohmert texasi republikánus képviselőről például nem csak az derült ki, hogy sikerült összeszednie a vírust, hanem az is, hogy ezt eltitkolta munkatársai elől, akiktől megkövetelte, hogy teljes létszámban járjanak be dolgozni – és ne hordjanak maszkot.

Mark Zuckerberg, Sundar Pichai, Jeff Bezos és Tim Cook öt órán át válaszolt a tizenöt tagú albizottság kérdéseire. Nem volt egyszerű dolguk, mert a demokrata párti honatyák elsősorban piaci magatartásukat, vetélytársaik felvásárlását, monopolhelyzetre való törekvésüket és az adatkezelésüket kifogásolták, míg a republikánusok azt, hogy szerintük a platformok diszkriminálják a jobboldali hozzászólókat. „Alapítóink nem hajoltak meg egy király előtt, nekünk sem kéne az online gazdaság császárai előtt” – fogalmazott David Cicilline, az albizottság demokrata párti elnöke. A cégvezetők nagyon udvariasan válaszolgattak,Cook például azzal kezdte, hogy tisztelettel és szerényen állnak a meghallgatáshoz – de a tények terén nem tehetnek engedményeket.

Monopóliumellenes eljárásnak 1911, a Standard Oil feldarabolása óta nem volt ekkora tétje, a technológiai szektort pedig az AT&T telefontársaság 1982-es részekre bontása óta nem fenyegette ilyen mértékű állami beavatkozás. Az albizottság egy éve vizsgálja a technológiai óriásokat, amelyeknek millió számra kellett átadniuk belső dokumentumaikat, e-mailjeiket. Így derült ki például, hogy Zuckerberg a Facebookra nézve veszélyesnek tartotta az Instagram fényképmegosztót – ezért pénzügyi fölényét kihasználva egyszerűen megvette a vetélytársat. Amikor ezzel szembesítették, azzal érvelt, hogy a felvásárlást annak idején engedélyezte a versenyhatóság, az Instagram pedig a Facebook segítségével jutott a csúcsra. A republikánus Jim Jordan politikai elfogultsággal vádolta a Google-t, és megkérdezte Sundar Pichai-tól, hogy vajon meg fogják-e próbálni megválasztatni elnöknek Joe Bident.

A példákból is látszik, hogy a gyakran liberális szimpátiával vádolt cégvezetőknek ás vállalataiknak inkább a Demokrata Párttól van félnivalójuk, mert ott valódi szándék látszik a feldarabolásukra, illetve működésük szabályozott mederbe terelésére. A jobboldalnak nagyjából megfelel a jelenlegi felállás, viszont a szabályozás szigorításának megakadályozásáért cserébe a „szólásszabadságot”, azaz az összeesküvés-elméletek, a tudományellenes, rasszista és egyéb szélsőséges hozzászólások megtűrését követelik. A közösségi média platformok azonban itt két tűz közé kerülnek, mert legalább ilyen erőteljes az igény arra, hogy ne lehessen őket a demokrácia lebontására, a tekintélyelvű kormányzás kiszolgálására használni.

A meghallgatás és az utóbbi fél évszázad amerikai gyakorlat mindezzel együtt arra utal, hogy amíg a fogyasztók elégedettek és az árak sem emelkednek – mint arra Zuckerberg rámutatott, az SMS-ek díja például eltűnt –, addig az óriásoknak nincs mitől tartaniuk.