Tizenhárom éve Tom Lantos egy kongresszusi meghallgatáson ráförmedt Jerry Yangra, a Yahoo alapító-vezérére: „Maga technológiai és pénzügyi értelemben óriás, de erkölcsi törpe”. Lantosnak volt fogalma a technológiai cégekről, San Mateo-i választókörzetéhez tartozott a Szilícium-völgy. Az akkor hárommilliárd dolláron ülő Yang cége kiadta Pekingnek egy blogger adatait, akit annak rendje s módja szerint be is börtönöztek. Azóta nagyot változott a világ, Lantos meghalt, a technológiai cégek sokkal nagyobbak és már mindenkinek a bögyében vannak – bár az igaz, hogy Kínában továbbra sincs szólásszabadság.
Az Amazonon bonyolódik az internetes kereskedelem 40 százaléka, a Facebooknak 1.7 milliárd felhasználója van, másodpercenként 63 ezren keresnek valamit a Google segítségével (ehhez a cikkhez is kellett vagy két tucatszor), az Apple pedig már 220 millió iPhone-t adott el és továbbra is műszaki-üzleti etalon. A négy, „garázsból” indult cég tőzsdei értéke ötezer milliárd dollár, de ez nem írja le a világra gyakorolt hatásukat: legyünk bár Wall Street-i tőzsdecápák, nigériai tehénpásztorok vagy magyar méhészek, megváltoztatták az életünket. Annyira sikeresek, hogy túl nagyra nőttek. Már nem csak versenytársaikra veszélyesek, hanem egész ipar- és üzletágakra (köztük a sajtóra), a politikusokra – és persze a társadalomra. Közben vezetőik a retorikában is csúcsteljesítményt nyújtanak: őket a merő jószándék vezeti, a pénz csak szükségszerű rossz.
A helyzet szabályozásért kiált, de nem árt az óvatosság. Ha Trump, Putyin vagy Hszi Csin-ping akarata érvényesül, gyorsan elveszíthetjük a technológiai fejlődés pozitív eredményeit, viszont minden megmaradhat, amit utálunk belőle. Az ijesztően okos óriásokhoz csak ésszel és tiszta kézzel szabad hozzányúlni, ilyen vezetőket pedig egyedül a demokrácia képes kitermelni.