„A miniszterelnök kiesett a szerepéből”

Az embert formáló otthonos nyelvi közösségekről és prédacsoportokról beszélgettünk Kálmán László nyelvésszel, az ELTE docensével.

– Nyelvészként vagy magánemberként rázta meg a libernyák szó?

– A magyar nyelvben megszokott, hogy az emberek szlávos képzőket használnak bizalmas kifejezések megalkotására, a rádióműsorukban is beszéltünk erről. A rendicsek és a bumburnyák is idetartozik, ezek a képzők valamiért mulatságosak a magyar fülnek. Nyelvészként tehát nem annyira rázott meg a dolog. Amikor meghallottam, akkor viszont azonnal beugrott a HÖK-ös gólyatáboros lista története. Ott használták a liberót is, ami már az Antall-kormány idején vicceskedő megnevezése volt a liberálisoknak. A libernyák a diákokról készített listán tűnt fel először. Borzalmas, nácijellegű listázás volt, mindenféle megjegyzéseket tettek a gyerekekre.

– Cigó, ratyi, libsi, katkó – volt ott minden.

– És libernyák. Tisztán emlékeztem, aztán utánanéztem, és azt láttam, ezt a kifejezést hasonló szellemiségű portálokon használják.

– A kifejezéshasználat csoportidentitásra utal?

– A szóhasználatból be lehet lőni, hogy milyen tartalmakat fogyaszt, milyen portálokat látogat valaki. Ha azt mondja egy melegre, hogy homár – én ezt régebben nem ismertem –, akkor mindjárt lehet tudni, hogy az illető Kuruc.infót olvasgat.

– A miniszterelnök milyen megfontolásból vehette a bátorságot a sértő kifejezés használatára?

– A kormányfőt rendesen fel szokták készíteni, de ez most szerintem kivételesen spontán jött neki. Azért tartottam ezt érdekesnek, és azért írtam róla posztot – hiszen rengeteg hülyeséget mondanak a politikusok –, mert ez egy önleleplező szóhasználat. Véletlenül jött ki a száján, leleplezte, milyen természetű szövegeket olvas, fogyaszt. Többször hallotta az ő köreiben – ez mutatja, milyen körökben van otthon, milyen közösségeket érez a magáénak. Az ember különböző csoportokhoz tartozik, közöttük mozog, és önkéntelenül is átveszi a kifejezéseiket – ez egyfajta azonosulás. Az ember olyan kifejezést nem tesz a magáévá, amiről azt érzi: olyan társaság használja, amelyikhez nem akarna tartozni. Olykor kezembe kerül szélsőjobboldali szöveg, de eszembe sem jutna, hogy az e körökre jellemző szavakat használjam, mert tudom, hogy ez hová helyezne el engem.

– A spontán „kiszaladt a száján” gondolatot erősítheti, hogy a közmédiában elég nagy biztonságban érezheti magát Orbán Viktor ahhoz, hogy úgy beszéljen, mintha a felcsúti lelátón szotyizna?

– Ezt nem tudom, de nem hiszem, hogy ezt a mondatot előre kitervelte. De az is lehet, hogy nincs igazam. Annál rosszabb egyébként, mert ha kitervelte, akkor szándékosan uszított a liberálisok ellen. Mondjuk az sem áll távol tőle, bár szerintem nagyon csúnya dolog bárki ellen uszítani.

– Az előtörténetért nem kell messze menni: a rádióinterjúkban hetek óta megy a férfiasság méregetése a reggeli fickósságtól a magyar férfi gazda-archetípusáig. Beleillik ebbe a szövegkörnyezetbe.

– Évek óta beleillik, a liberális a főellenség, akármit is jelentsen. De hadd mondjak még valamit a politikai korrektség nézőpontjáról! Nem arról van szó, hogy ezt a szót politikailag inkorrektnek kellene bélyegezni – nem is szeretem a megbélyegzéseket –, hanem arról, hogy miről árulkodik, ha valaki ilyen kifejezéseket használ. Arról árulkodik, milyen körökben mozog. Érdekes, hogy a becéző szavakkal semmi gond nincs, ha bizonyos közösséghez tapadnak. Mondok egy példát: a szoci szót nem érezzük uszítónak vagy degradálónak, mert ők maguk is használják. Egy kicsit olyan, mint a zsidó, ami semmiképpen sem tekinthető pejoratívnak, de ennek csak az az oka, hogy ezt semleges környezetben is használják az emberek – a zsidók maguk is. Igaz, ez önmagában nem számítana sokat, hisz a niggert is használják a feketék, de ezt nyilván nem lehet összekeverni azzal, amikor más beszél így róluk. Ha viszont azt mondja valaki, hogy zsidrák, biboldó vagy bibsi, azt nem szokták semleges környezetben használni, és a zsidók maguk sem használják. Ezeket tényleg csak a szélsőjobb használja, vagyis, ha valaki így fogalmaz, akkor óhatatlanul arra utal, hogy maga is szélsőjobboldali vagy velük kommunikál.

– Lehet mondani, ha a magyar miniszterelnök ilyen lekezelő-gyűlölködő kifejezést használ, akkor a lovak közé dobja a gyeplőt?

– Igen. Ez egy uszító megnyilvánulás, de persze nem új. Régi jelenség, amikor meghirdetik egy csoportról, hogy szabad préda és lehet gyűlölni. De ilyen dehonesztáló kifejezéseket eddig nem használt a kormányfő. Az ilyesmit a szennysajtóra szokták bízni a tanácsadói, mert a miniszterelnök túl magas pozícióban van ahhoz, hogy ő maga mondja ki ezeket. Ezért gondolom, hogy a miniszterelnök kiesett a szerepéből.