Bűzölgő szeméthegyek által borított utcák, akadozó áramszolgáltatás és bezárt üzletek – Bejrút már a tegnapi robbanás előtt is apokaliptikus hangulatot árasztott magából. A libanoni államnak – részben a rendszerszintű korrupció miatt – korábban is súlyos gondokat okozott a közszolgáltatások biztosítása, de a tavaly ősszel kirobbant gazdasági válság és a koronavírus-járvány tovább súlyosbították a már meglévő, krónikus problémákat. A fővárosban az elmúlt években szokványossá vált a háromórás áramkimaradás, ám mostanság Bejrút húsz, vagy akár huszonkét óráig is elektromosság nélkül maradhatott, mivel a pénzhiánnyal küzdő állam egyszerűen nem tud elég üzemanyagot importálni az erőművek működtetéséhez.
Akik megtehették, azok aggregátorokkal termelték meg maguknak az áramot, de egyre kevesebben tudták megvásárolni a hiány miatt megdrágult üzemanyagot. Egyes boltok inkább már ki sem nyitottak, bár a gazdasági válság miatt egyébként sem volt nagy forgalmuk. A magánkórházak is nehezen tudták előteremteni a szükséges pénzeket, néhány intézmény a járvány közepette is leépítésekre kényszerült, ami tovább növelte a terhelést az állami ellátórendszeren. Az egyik szakszervezet nemrég úgy becsülte, hogy az orvosok harmada fontolgatja a kivándorlást vagy már el is hagyta hazáját. A tegnapi robbanásban mintegy 4000 sérültek meg, az összeomlás szélén álló kórházak alig tudták ellátni őket.
A tragédia, amely a legfrissebb hírek szerint több mint 100 áldozatot követelt, egy reménytelen helyzetet tett még reménytelenebbé. A válságban rengetegen vesztették el a munkájukat. Becslések szerint a lakosság 40 százaléka állástalan, egy részük végső elkeseredésében a bűnözés útjára lép. A rendőrség arról számolt be, hogy az utóbbi időben megszaporodott az élelmiszer-, gyógyszer- és babatápszer-lopások száma. A kétségbeesettséget mutatja, hogy olyan rablótámadások is előfordulnak, amikor az elkövető sűrű bocsánatot kérve fosztja ki áldozatát. Libanon már a tegnapi incidens előtt az összeomlás felé tartott, a Hasszán Diáb miniszterelnök által mentőcsapatnak kikiáltott szakértői kormány széthullóban volt. Mohamed Fahmi belügyminiszter múlt héten összekülönbözött az egészségügyi tárcát vezető Hamad Hasszannal, amiért utóbbi hat házaspár esküvőjét mentesítette a járványhelyzet miatt bevezetett tilalom alól. Naszif Hitti külügyminiszter pedig hétfőn lemondott, arra hivatkozva, hogy a kormányban nincs meg az akarat az ország rendbetételéhez szükséges szerkezeti reformokra. Ha a bejrúti vezetés tétlen marad, az ország hamarosan bukott állammá válhat – figyelmeztetett a távozó karrierdiplomata.
Libanonnak sürgősen nemzetközi segítségre lenne szüksége. A Diáb-kormány már a májusi államcsődöt követően a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) fordult, ám a mentőcsomagról szóló tárgyalások elakadtak, mivel a kabinet – a gazdasági és a politikai elit ellenállása miatt – egyelőre nem kezdte el végrehajtani az elvárt reformokat. A tegnapi robbanás viszont mindent átír: a nemzetközi közösségnek már nem az évtizedek korrupciója miatt válságba süllyedt Libanont kell kimenteni, hanem egy olyan országot, amelynek fővárosát szó szerint romba döntötte a felfoghatatlan pusztítás.
