Algaritmus

Az előszezont lenullázó koronavírus-járvány után más sem hiányzott a balatoni turizmusnak, mint az Országos Vízügyi Főigazgatóság július közepi bejelentése: a tó nyugati medencéjében veszélyesen megnőtt az algavirágzás. Noha a nyolcvanas évek közepéig a balatoni nyaralások olyan természetes velejárója volt ez, mint a fokhagymás lángos vagy a sült hekk, az utóbbi negyedszázadban azért már hozzá lehetett szokni a relatíve tiszta, alga- és döglött angolna-mentes strandoláshoz. Ezért is döbbentett meg mindenkit, amikor tavaly augusztus utolsó hétvégéjén bezöldült a tó jelentős része.

A meghökkent szakemberek többféle magyarázattal szolgáltak a jelenségre, az ok a tómederben – a több, mint másfél évtizede felfüggesztett kotrás miatt – felhalmozódott iszonyatos mennyiségű foszfor, amely szerencsétlen időjárással társulva berobbantja az algavirágzást. S bár a hozzáértők szerint egymást követő két nyáron nem szokott ilyesmi előfordulni, a tóval ezt elfelejtették közölni, s július közepén robbant az újabb algabomba. A Több Balaton, kevesebb Adria! kormányfői felhívást magáévá tévő tömeg azóta az a-klorofil arányokról, a fecskemoszat- és a cianobaktérium-szintekről úgy értekezik, mint a nagymama receptjeinek titkos hozzávalóiról.

A tájékozódást a szakma sem könnyíti meg, a hét utolsó napján az elismert limnológiai szakember a zöld alga kapcsán bőr- és gyomorbetegségeket vizionált, sőt, a fürdés tilalmát emlegette, két nappal korábban ugyanő még ivóvíz minőségű tóról, az egészségügyi határértéket jóval alulmúló adatokról beszélt. Amire persze sokféle magyarázat adódhat, de a leggyanúsabb, hogy a két nyilatkozat között rendezték meg a Balaton-átúszást. Aminek kereskedelmi és marketing-jelentőségével még az a-klorofil is tisztában volt, így joggal lehet reménykedni, hogy a főszezon fontosságát is megérti majd.