Gócpont

Minden iskolában – meghatározott fertőtlenítőszerrel – nagytakarítást végeznek a tanév kezdetén, és ezt minden nap meg kell ismételni – jelentette be Kásler Miklós miniszter. Járványhelyzetben ez akár ésszerű döntésnek is tűnhet, ugyanakkor felmerül a kérdés: ez azt is jelenti, hogy megduplázzák, megtriplázzák az iskolai takarítószemélyzetet? Vagy az eddig alkalmazott egy, jobb esetben kettő takarítónéninek kell minden nap nagytakarítást végeznie? Esetleg bevetik a tanárokat, szülőket, és ahol van, az iskolaőrt is?

Bármelyik megoldás elképzelhető, ám az eddigi tapasztalatok alapján az utóbbi kettő tűnik valószínűbbnek. Még több takarítót alkalmazni túl nagy, s ráadásul felesleges kiadást is jelentene, hiszen szükség esetén az iskola többi dolgozójával is el lehet végeztetni a munkát, mindenféle pluszjuttatás nélkül.

A megelőzés ezzel lényegében le is lett tudva. Valószínűleg anyagi megfontolásból utasították el azt a javaslatot is, hogy a tankerületek minden iskolába szerezzenek be érintésmentes hőmérőket, és ellenőrizzék az épületbe belépők testhőmérsékletét. A hivatalos indoklás: semmi értelme a hőmérőzésnek, mert ha valaki beteg – akár koronavírusos –, otthon bevesz egy lázcsillapítót, és testhő alapján már nem is lehet kiszűrni.

Ezzel lényegében elismerték, hogy a repülőtereken és egyes közintézményekben történő hőmérőzés is teljesen felesleges. Vagy a repülőgépen, esetleg felszállás előtt nem csillapítanak lázat az utasok, ha nem érzik jól magukat? Az iskolákra visszatérve: elutasították azt is, hogy legalább a veszélyeztetett csoportba tartozó iskolai dolgozókat rendszeresen szűrjék. Ezt majd akkor teszik meg, ha egy intézményben – ne adj’ Isten – gócpont alakul ki. Vagyis már megint nem megelőzni akarjuk a bajt, hanem tűzoltásra rendezkedünk be. Logikus.

A központosított oktatásirányításnak most lehetne érdemi szerepe. Ehelyett épp most kapnak szabad kezet az iskolák, amikor baj van. Védekezzenek úgy a járvány ellen, hogy tudnak és akarnak. Aztán vigyék el ők a balhét.