2011. június 14-én négy KDNP-s képviselő új egyházitörvény-javaslatot nyújtott be, mondván, elszaporodtak a „bizniszegyházak”, amelyek lényegében anyagi előnyök érdekében választották ezt a szervezeti formát, s csak látszólag foglalkoznak vallási kérdésekkel. Bizonyára voltak ilyenek is az akkor bejegyzett 180 egyház között, de e miatt fölösleges (és álságos) volt új törvényt hozni, hiszen egyértelműen a bíróságok feladata feltárni a visszaéléseket. Az igazi cél más volt; az, hogy ne a független bíróság, hanem a kormányfüggő parlament dönthesse el, melyik szervezet emelkedhet egyházzá – azaz a politika „uralja” az egyházak világát is.
Így is lett. A 2011. évi egyházügyi törvény paragrafusai alapján ugyanis többé nem a hívek, hanem az új jogszabályt megszavazó mameluk-politikusok döntötték el, melyik felekezet egyház, melyik nem az. A törvény az „elismert egyház” címet automatikusan csak a következőknek „adta meg”: a katolikus, a református, az evangélikus, az unitárius, a baptista, három zsidó és öt ortodox egyház, valamint a Hit Gyülekezete. A többit törölte az egyházak listájáról. Ha – ahogy a hivatalos indoklás szólt – valóban a pénz, vagyis az egyházaknak juttatott állami támogatás lett volna a fő probléma, azt másként is meg lehetett volna oldani.
Kilógott a lóláb
A törvény benyújtása és elfogadása között azonban akadt egy árulkodó közjáték. A parlamenti vitára bocsátott ún. egységes javaslatban még az szerepelt, hogy a nyilvántartásba vételről bíróság dönt. Csakhogy a kormány az utolsó pillanatban, még a zárószavazás előtt keresztülnyomott egy módosítást, miszerint az egyházi jogállás megszerzéséről mégsem a bíróságok döntenek, hanem az Országgyűlés. És ugyan volt némi alkotmánybírósági közjáték, de végül megszületett a jogszabály.
A törvény kihirdetése után – bizonyos alapján – kérvényezni lehetett a listára kerülést, így végül 31-re növekedett az elismert egyházak száma. Sok addigi egyház azóta vagy egyesületi formában folytatja a tevékenységét, vagy eltűnt.
Hatévnyi semmittevés
A Magyar Evangéliumi Testvérközösség (MET) azonban nem tűnt el. Bár a kritériumok tekintetében náluk lényegesen „gyengébbeket” is egyházzá tett a parlamenti „szavazógép”, a MET kérvényét több ízben is elutasították. Milyen alapon? Lényegében „csak”. A MET viszont azóta is – igazságtalanul hátrányos helyzetben – folytatja példamutatóan keresztény (Krisztus-követő) tevékenységét.
Van itt még egy érdekes adalék. 2014 nyarán a parlament igazságügyi bizottsága a MET kérvényével kapcsolatban két ellentétes változatot terjesztett a Ház elé: egy elutasítót és egy elfogadót. Az első arról szólt, hogy az ott felsorolt tíz vallási közösséggel – így a MET-tel – történő „állami együttműködést az Országgyűlés elutasítja”. A másik – elfogadásra vonatkozó – javaslatot azzal a megjegyzéssel terjesztették be, hogy azt nem támogatják, ugyanakkor lehetőséget kívánnak adni az Országgyűlésnek a két változat közti döntésre. A parlament azonban nem élt a lehetőséggel, lassan hat éve nem foglalkozik az üggyel – noha az Ab már nemegyszer figyelmeztette a törvényhozókat, hogy késlekedésük súlyos alkotmányos mulasztás.
Az érintetteket ez persze nem vigasztalja, hiszen a parlamenti döntés hiánya megfosztja őket attól a törvény adta joguktól, hogy egy esetleges elutasítással szemben az Alkotmánybírósághoz forduljanak panasszal. Ez a halogatás lehetetlenné teszi a továbblépést, s ezzel sérti z érintett vallási szervezetek tisztességes eljáráshoz és jogorvoslathoz való jogát.
Halállistára kerültek
A törvény kilenc bejegyzett kisegyházat hozott lehetetlen helyzetbe (pl. Ankh Örök Élet Egyház, Mantra Buddhista Egyház, Út és Erény Közössége Egyház, Gyógyító Buddha Közössége Egyház stb.). Valamint a MET-et, amelynek sok híve és óriási szolgálathálózata van: 8 egyházközség, 11 iskola, Wesley János Lelkészképző Főiskola (ahol a lelkészképzés mellett más felsőoktatási szakok is vannak), 5 idősotthon, átmeneti szálló, éjjeli menedékhely, népkonyha, családok átmeneti otthona, kórház. Ez pedig még a sok-sok önkéntes áldozatos munkája mellett is óriási összegekbe kerül. Viszont a legelszántabb híveik sem tudják nekik adni a vallási 1 százalékot, mert nincs technikai számuk. Az egyházi címtől való megfosztás tehát nem egyszerűen érzékenységi, hanem vaskosan működési kérdés is.
Ezek a hátrányt szenvedő szervezetek az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) fordultak panaszukkal 2014-ben; meglátásuk szerint sérültek a jogaik azzal, hogy a törvény megfosztotta őket az egyházi státusuktól. Az EJEB igazat adott a panaszosoknak; megállapította, hogy ez az egyházügyi törvény valóban sérti az egyezmény 9. (vallásszabadság) és 11. (gyülekezés és egyesülés szabadsága) cikkelyét. Kimondta azt is, hogy nevezett egyházaknak kártérítés jár, de ennek mértékéről nem rendelkezett.
A magyar kormány azonnal fellebbezett a döntés ellen, de az EJEB elutasította, így az ítélet jogerőre emelkedett. És a kártérítés összegét is számszerűsítette a szervezet: a kormány 3 millió eurót (nagyjából 1 milliárd forint) köteles megfizetni az Iványi Gábor vezette MET-nek.
Látszatgesztus az EU-nak
Az mindenesetre – az EJEB szerint is – jogsértő, hogy nevezett szervezeteket megfosztották egyházi státusuktól, és ezt a helyzetet máig is csak felemás módon orvosolta a kormány. A 2018. december 12-én elfogadott (Gulyás Gergely-féle) egyházügyi törvénymódosítás törölte ugyan azt az EU-s szemmel elfogadhatatlan passzust, hogy a politika dönt az egyházakról, és rögzítette, hogy azokat a Fővárosi Törvényszék jegyzi be. Ugyanakkor – cseles módon – továbbra is fenntartja a hatalom azt a helyzetet, hogy az egyházakkal kapcsolatos legfontosabb kérdésekben a politika vezényel.
Ugyanis úgynevezett bevett (értsd: bejegyzett) egyházzá csak az a felekezet válik, amelyikkel az állam együttműködési megállapodást köt. (A „bevett egyház” státus számos olyan gazdasági előnnyel és működési jogosultsággal bír, amellyel a többiek nem. Ők a „kivételezettek”.) Ebbe a körbe azonban távolról sem vallási, hanem a szó szoros értelmében egyházon kívüli tényező révén lehet bekerülni, erre utal az „amelyekkel az állam együttműködési megállapodást köt” fordulat. Azaz a legmagasabb rangú – ha úgy tetszik: igazi – egyházi státusról továbbra is a parlamenti többség dönt.
Gyilkos bürokrácia
Ráadásul a politika egyéb – adminisztratívnak tűnő szabállyal – is megnehezíti az egyházzá válást. Például ezer fő (tag vagy százalékos támogató) alatt nincs mód egyházzá nyilvánításra – és ez a „fékezési” szándék erősen megkérdőjelezhető. Természetesen az állam joga eldönteni, hogy miféle vallási szervezeteket támogat anyagilag, de miért ne tekinthetné magát egyháznak egy olyan kis (keresztény vagy más) gyülekezet, amelyik semelyik „hivatalos” egyházhoz nem tartozik? Nem Alaptörvény-ellenes diszkrimináció egy 900 fős vallási képződménytől megtagadni azt, ami egy 1100 fősnek jár? Miért a méret számít, s nem a jelleg és a minőség? Mindenesetre Pál apostolnak nálunk ma nem lenne lehetősége arra, hogy bejegyeztesse a „Krisztus-követők egyházát”.
A másik „technikai gát”, hogy a NAV elvette azoktól az egyházaktól a technikai számukat, amelyeket a 2011-es törvény megfosztott egyházi státusuktól, így lehetetlen helyzetbe kerültek. Technikai szám nélkül ugyanis az elmúlt években nem kaphattak 1 százalékot, e nélkül viszont számukra csak úgy kaphatnak egyházi besorolást, ha egyúttal nyilatkoznak arról, hogy a jövőben sem államháztartási, sem EU-s vagy más nemzetközi támogatást nem vesznek igénybe. Ez rendkívüli módon beszűkíti a működési lehetőségeiket.
Egy olyan nagy szervezeti hálóval rendelkező szervezet, mint a MET, ebben az esetben végképp ellehetetlenül és működésképtelenné válik. Ugyanakkor ezen a felháborító következményen túl még egy tisztán elvi jellegű fenntartás is kézenfekvő ezzel a „nyilatkozatosdival” kapcsolatban. Ugyanis az teljesen érthetetlen, hogy miért ne vehetne igénybe EU-s vagy a világ bármely más országából származó támogatást egy ilyen felekezet. (Miközben a kereszténység világvallás! Maga a καθολικος [katholikosz] szó is azt jelenti, hogy „általános, egyetemes”.)
Ez a törvényi rendelkezés tehát elkerülhetetlenül kiváltja azt az értelmezést, hogy a célja – persze kimondatlanul – továbbra is a MET (és más hasonló szervezetek) lehetetlenné tétele, bonyolult jogi szövegkörnyezetbe rejtve. Tágabb értelemben a cél a hazai egyházak „kötőféken tartása”.
