Színház- és Filmművészeti Egyetem;

2020-09-08 06:43:10

Piros-fehér szalag

Közösségi oldalakon terjed egy mém, amely szerint 2020 forgatókönyvét Stephen King írta, a belőle készült filmet pedig Quentin Tarantino rendezte. Maszkkal takart arcunkon félmosollyal mindannyian találva érezhetjük magunkat, ám érdemes belegondolni: van a Józsefvárosban egy hely, ahol ötszáz diákra még inkább érvényes e kép igazsága.

A diákok, akik éveken keresztül készültek a felvételijükre, majd több rostán átjutva beléphettek álmaik, a Színház- és Filmművészeti Egyetem kapuján, tanáraikkal együtt tanulták, hogyan lehet virtuálisan gyakorlati képzést megoldani. Ki kellett találniuk, hogy a már a felvételi idején személyessé alakult kapcsolat miként működhet találkozás nélkül, és mennyit kell változtatniuk az első művészi próbálkozásokon, ha azok karanténba és online térbe szorulnak.

És miközben fantáziájuknak semmi sem szabott határt, a fejük fölött a hatalom ismét a korlátokat építette. Lépésről lépésre tervezetten alakította át az intézmény működését. Lesöpörve az egyeztetés látszatát is, homályos hivatkozásokkal tarkítva. Most is elhallgatva a valódi okot: a sértettséget és a teljes kulturális térfoglalás szándékát.

Az egyetemfoglalók nem készültek forradalmárnak. Nem vagyunk hősök - mondta egyikük. Egy hete, amikor piros-fehér szalagokkal kissé tétován elkezdték lezárni azt a bizonyos kaput, a kuratórium vezetője által sugalltakkal ellentétben nem nemzetközi nyomásra lázított fiatalokat láthatott, aki a Vas utcában járt. Az igazságérzetük vezérelte őket akkor, amikor szerenádot adtak a felmondott osztályfőnöknek, Máté Gábornak, akinek 2003-ban végzett osztálya ma is évente készít előadást; amikor a nekik juttatott élelmiszerből rászorulóknak küldtek, amikor demonstrációkat szerveztek, és amikor percről percre alakították ki az egyetemfoglalás - paradoxon - hétköznapjait.

A lemondott vezetés időt adna diákoknak és tanároknak azzal, hogy egy héttel elhalasztja az évkezdést, a kuratórium ebben az alkalmatlanságot és a felelőtlenséget látja. A miniszter új helyben és új tanárok toborzásában látja a megoldást, a felmondott oktatók egy része alternatív képzés szervezését fontolgatja. Sokat tapasztalt, dörzsölt és cinikus felnőttek sem könnyen igazodnának el a lehetőségek között, nem lenne csoda, ha a hallgatók eltévednének a jogi és oktatási labirintusban.

Ez a bizonytalanság azonban nem változtatott az eltökéltségükön. A hétvégi demonstrációkon volt, aki azért csatlakozott hozzájuk, mert átlátta az átalakítás és a hatalommal való visszaélés összefüggését. Sokan azért, mert azonosulnak a szabadságért küzdő diákokkal. Sokan pedig azért, mert itthon szokatlan tüntetéskultúrával találkozhattak, ahol a fő mondanivaló nem az volt, hogy mocskos Fidesz, a felszólalók nem unásig ismert paneleket habogtak. Ehelyett a nemzetietlenséggel vádolt intézmény diákjai népdalt dolgoztak át közös dallá, véleményüket staféta lánccal, chartával, tánccal, versekkel és performanszokkal mondták el. Mindazzal, amit megtanultak az azóta kultúrpolitikai csatatérré vált egyetemen.