A tánc tökéletes az érzelmek és érzékiség ábrázolására, de hogyan tudja a balett akár csak felvillantani a XIX. századi Oroszország társadalmát, koruk hőse, az arisztokrata felesleges ember mindennapjait, hovatovább a nők egyenjogúságának problémáját? Hogyan lehet elkerülni a szentimentalizmus csapdáját?
Velekei László – aki július 1. óta a Győri Balett igazgatója – néhány szóban köszöntötte is a végre újra valódi színházi előadás közönségét, érvényes válaszokat adott merész koreográfiájában és fantasztikus művészpartnerekre talált produkciójában. Csepi Alexandra dramaturg együttműködésével új szereplőt emelt a darabba, a – ráadásul kettő – szürreális Végzet közreműködése lehetővé teszi, hogy ne is keressük a földhöz ragadt kérdések válaszait, Bozóki Mara kevés (néha a szereplők által szimbolizált) díszlete, Velich Rita néhány színnel játszó jelmezei mind, mind maivá teszik a klasszikust. A letisztult mozdulatokat pedig még hangsúlyosabbá teszi a Bach- és Vivaldi-átiratairól ismert minimalista komponista, Max Richter zenéiből készült montázs.
Jekli Zoltán Vronszkijt, Artem Pozdeev Karenint alakítva a szerelmi háromszög egyenrangú férfiúit mutatja be, az első szereposztásban főszerepet táncoló Marjai Lili Anna pedig ellen tud állni a szenvelgés kísértésének a felszabadultan szerelmes, majd a hallucinációkkal küzdő anya, Anna szerepében. Annáéban, aki álmait veszítve, törékenységében is erős marad. Mert egy megélt szerelem akkor is többé teszi az embert, ha mindent elvett tőle.
