Előfizetés

Ismét Nobel-békedíjra jelölték Trumpot

MTI
Publikálás dátuma
2020.09.12. 08:49

Fotó: ANDREW CABALLERO-REYNOLDS / AFP
Ezúttal egy svéd politikus gondolta úgy, hogy jár az amerikai elnöknek a rangos elismerés a szerb-koszovói gazdasági megállapodásért.
A második jelölését kapta Donald Trump a 2021-es Nobel-békedíjra. Magnus Jacobsson svéd kereszténydemokrata parlamenti képviselő Trump és az amerikai kormány mellett a szerb és a koszovói kormányzatot is Nobel-békedíjra jelölte. Úgy fogalmazott: "a béke és a gazdasági fejlődés érdekében végzett közös munkájukért". Trump szeptember 4-én, a Fehér Házban jelentette be Aleksandar Vucic szerb elnök és Avdullah Hoti koszovói kormányfő jelenlétében, hogy Belgrád és Pristina megállapodott a kétoldalú gazdasági kapcsolatok rendezésében. Az amerikai elnök történelmi jelentőségűnek minősítette az elvi megállapodást, hangsúlyozva, hogy a gazdasági együttműködés "összehozhatja az embereket", és megnyithatja az utat a politikai rendezés előtt is. Magnus Jacobsson a Twitteren hasonló értelmű bejegyzést tett közzé. "A kereskedelem és a kommunikáció nagyon fontos a béke kikovácsolásához" – fogalmazott. A héten ez volt a második alkalom, hogy Trumpot Nobel-békedíjra jelölték. Szerdán Christian Tybring-Gjedde, a norvég jobboldali Haladás Párt parlamenti képviselője terjesztette elő jelölését az Ábrahám-egyezmény néven ismertté vált megállapodás tető alá hozásáért. Ennek értelmében az Egyesült Arab Emírségek és Izrael felveszi egymással a teljes körű diplomáciai kapcsolatot. A norvég politikus, aki a norvég delegáció tagja is a NATO parlamenti közgyűlésében, az amerikai Fox televíziónak adott interjújában Trumpnak a világban zajló elhúzódó konfliktusok megoldása érdekében tett lépéseit dicsérte, ás kiemelte az Egyesült Arab Emírségek és Izrael közötti diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló megállapodás történelmi jelentőségét. "Szerintem (Trump) többet tett a nemzetek közötti megbékélésért, mint a Nobel-békedíj legtöbb díjazottja" - jelentette ki Tybring-Gjedde, hozzáfűzve, hogy az előző amerikai elnök, a demokrata párti Barack Obama pár hónappal a beiktatása után kapott Nobel-békedíjat, pedig "semmit sem csinált".

Csak a bevándorlók segíthetnek Oroszországon

Barabás Péter
Publikálás dátuma
2020.09.12. 08:30

Fotó: ALEXANDER NEMENOV / AFP
Idén ötször nagyobb arányban csökkenhet az orosz lakosság, mint tavaly. Az előzetes becslések szerint az egész éves veszteség 158 ezer ember lesz. Ez derül ki abból a kormányzati dokumentumból, amelyik az ország nemzeti céljait igyekszik meghatározni az elkövetkező évekre. Ennél nagyobb népesség-csökkenésre utoljára 2006-ban került sor, amikor több mint 373 ezerrel apadt a lakosság. Az év elején - még a koronavírus-járvány előtt - Oroszország lakossága 146 millió 748 ezer fő volt. A tekintélyes RBC hírportál két kormányközeli hírforrásra hivatkozva számolt be az adatokról. A természetes népességcsökkenést két éve már nem egyenlíti ki a bevándorlási hullám. 2018-ban százezerrel, tavaly pedig 32 ezerrel esett vissza a népesség. Idén az első félévben 946,5 ezren haltak meg, és csak 681 ezren születtek. Jelentős a járvány áldozatainak a száma az első hat hónapban: több mint 27 ezer ember. A demográfusok szerint a kormány minden igyekezete ellenére sem várható, hogy több gyermek szülessen Oroszországban, ennek minden statisztika és előrejelzés ellentmond. Az egyedüli remény a növekvő migráció lehetett volna, csakhogy a pandémia következtében lezárt határok miatt nagymértékben visszaesett a bevándorlók száma. Az első félévben még az ötvenezret sem érte el, a tavalyi több mint 130 ezerrel szemben. Nem lebecsülhető az sem, hogy a gazdasági visszaesés eleve korlátozza a beutazók munkalehetőségeit. A volt szovjet tagköztársaságok korábban biztos forrásul szolgáltak, de a változó körülmények miatt a munkát keresők új útvonalak után néznek. Borúlátó az ENSZ is. Egy legutóbbi felmérésében azt vetíti előre, hogy az évszázad első felében a népességcsökkenéssel párhuzamosan megnő az orosz városi lakosság száma, viszont jelentősen csökken a vidéké. Míg a városokban 2050-ben több mint 110 millióan fognak élni, vidéken mindössze 22 millióan, s az ország lakossága 132,7 millióra csökken. Ezzel a prognózissal a megszólaltatott orosz szakértők is egyetértenek. Borisz Gyenyiszov demográfus szerint egyedül a nagymértékű migráció segíthet. Ez viszont ahhoz vezet, hogy az összlakosság egyharmada lesz bevándorló, méghozzá olyan, aki nem csak a volt szovjet tagköztársaságokból érkezik majd, hanem távolabbi országokból is. A kormányzat 2023-tól évi 300 ezer bevándorlóval számol. Ez azonban elképzelhetetlen a gazdaság fellendülése nélkül. Vlagyimir Putyin júliusban rendeletben határozta meg a járványból való kilábalás 2030-ig tartó tervét. Ami kimaradt belőle, az a korábbi elképzelés, hogy Oroszország kerüljön be a világ öt legnagyobb gazdasága közé. Szerepel benne viszont az átlagos élettartam növelésének célja és a szegénység felére csökkentése – de ez csak 2030-ra az eredetileg tervezett 2024 helyett. Putyin útmutatásainak megfelelően a szegénység szintjét is felmérték. Idén ez 13,3 százalékra nő - ennyien még a létminimumhoz sem jutnak hozzá. A pandémia legnehezebb hónapjaiban jelentősen visszaesett az oroszok jövedelme, a munkanélküliek száma pedig az ötmilliót közelíti. Rengetegen elvesztették állásukat, fizetés nélküli szabadságra küldték őket vagy csak félállásban dolgozhattak. Egyes forrásokból tudni lehet, hogy ezekben a hónapokban minden második foglalkoztatottnak megnyirbáltak a bérét. A válságkezelő program mindenekelőtt a családoknak próbált segíteni. Oroszországban a hivatalos statisztika szerint már 2018-ban minden ötödik gyerek tengődött a szegénységi küszöb alatt, ennél most csak rosszabb lehet a helyzet. 

Vasárnap háromnapos választás

Hivatalosan vasárnap tartják a részleges helyhatósági választásokat Oroszországban. A 83 régióból 18-ban kormányzót, 11-ben helyi parlamentet, 22 regionális fővárosban városi tanácsot választanak. A szabályok a hatalomnak kedveznek, például a szavazóhelyiségek nem egy, hanem három napon át lesznek nyitva, ami tág teret hagy a voksok manipulálására. A Kreml által támogatott jelöltek több helyen ezzel együtt sem mehetnek biztosra, mert a lakosságban terjed az elégedetlenség. A legélesebb versenyekre Szibériában, a Távol-Keleten és az északnyugati országrészben számítanak.     

Szabad szemmel - Klubrádió: az uniótól vár közbeavatkozást a Nemzetközi Sajtó Intézet

Szelestey Lajos
Publikálás dátuma
2020.09.12. 08:01

Nemzetközi sajtószemle, 2020. szeptember 12.
Reuters Az uniótól vár közbeavatkozást a Klubrádió ügyében a Nemzetközi Sajtó Intézet. A szervezet 2. embere arra emlékeztetett Bécsben, hogy Brüsszel folyton a sajtószabadság és a tisztességes piaci verseny jelentőségét hangoztatja, ám idáig képtelen volt szavatolni ezeket az értékeket Magyarországon. A licenc megvonása újabb aggodalmakat kelt a média függetlensége miatt a nacionalista Orbán-kormány alatt. Hiszen a Klubrádiónak nagyjából olyan 200 ezer hallgatója van és az ellenzéki politikusok, illetve a beszélgető műsorok vendégei nem ritkán bírálják a hatalmat. Az adó most kénytelen versengeni eddigi, saját frekvenciájáért, de ha veszít, akkor legfeljebb az interneten folytathatja működését. Ugyanakkor a Médiatanács nem árulta le, milyen jogsértésekre alapozva döntött. Urbán Ágnes, a Mérték Médiafigyelő igazgatója úgy értékelte: ami történt, az nem más, mint hogy kivégzik a rádiót. Zajlik a szabad sajtó módszeres kiradírozása. Amit a hírügynökség megtold azzal, hogy az EU hiába próbálja rávenni Orbánt, az nem hajlandó érvényteleníteni a média, a bíróságok, az oktatás, valamint a civil szervezetek szabályozásának módosítását. Pedig Brüsszel szerint ezek az intézkedések aláássák a demokráciát.
Washington Post/AP Aggódik a Klubrádió miatt az Európa Tanács emberi jogi biztosa. Dunja Mijatovics, aki korábban az EBESZ-nél a sajtószabadság felelőse volt, azt üzente, hogy a média sokszínűségét fenn kell tartani a demokráciákban. Az előzmény az volt, hogy a Médiatanács nem hosszabbítja meg az Orbán-kormányt gyakran bíráló adó URH sugárzási engedélyét. A tudósítás kiemeli, hogy éppen a sajtószabadság helyzete volt az egyik fő ok, amiért az EU jogállami eljárást folytat Magyarország ellen. Ebbe beleértendő, hogy a hatalom csak a neki engedelmes orgánumoknak juttat állami reklámokat, illetve hogy nagyjából 500 szerkesztőséget tömörítettek a KESMA égisze alatt, miközben az alapítvány a kormány ellenőrzése alatt áll. Azon felül a Médiatanács tagjait egytől egyik az Orbán-kabinet nevezte ki, és a testület az évek során sok kétes határozatot hozott. Ugyanakkor nem tett eleget annak, hogy védje a sokszínű médiát, valamint a nyitott és tisztességes piaci viszonyokat a sajtóban.
Spiegel A sajtószabadság korlátozása felcímmel adja hírül a német politikai hetilap, hogy a magyar médiahatóság leállítja az ellenzéki Klubrádiót. Azaz folytatja a nyomulást a kritikus médiával szemben. Most éppen az utolsó, valamirevaló független rádió van soron, amelynek nem hosszabbítják meg a frekvenciahasználati jogát. Dehát a Médiatanács kizárólag a jobboldali-nacionalista Orbán Viktor híveiből áll. Azaz közeleg, hogy lekapcsolják a Klubrádiót, de a szabad sajtó visszaszorításának és a kritikus szerkesztőségek elnémításának már hosszú a sora. A közmédiát vagy 10 éve a hatalom szócsövévé tették, és a magánkézben lévő orgánumok nagy többségét nemrégiben bevitték egy Orbán-közeli alapítványba. A legfontosabb független hírportált, az Indexet júliusban „idegen átvétel” folytán hidegre tették, a Népszabadsággal pedig úgy bántak el, hogy előbb a miniszterelnök osztrák embere megvette vagy becsukta.
Le Figaro Egy független magyar rádió elveszti a licencét – jelenti a konzervatív francia újság, hozzátéve, hogy a Médiatanács az EBESZ és a Freedom House egybehangzó véleménye szerint a kormányt segíti a sajtó ellenőrzésében. Az ország 10 év alatt a 23-ikról a 89. helyre esett vissza Riporterek Határok Nélkül médiaszabadság rangsorában és a SZER magyar adása 36 év után a héten felújította működését, mert úgy ítéli meg, hogy erősen romlott a sajtó helyzete Magyarországon. A Klubrádió a leghallgatottabbak közé tartozik, de rendszeresen kizárják az állami hirdetésekből. 4 éve 300 ezer eurós jóvátételt ítélt meg neki a bíróság, mert a Nemzeti Médiahatóság megtagadta tőle az állandó sugárzás jogát. De a vidéki hullámhosszokat azóta sem kapta vissza. Az ellenzék úgy értékelte, hogy a kormány már megint támadja a vele szemben álló erőket. Cseh Katalin azt üzente a Twitteren, hogy minden egyes nap kemény csapást jelent a médiapluralizmus számára.
FT A világlap vezércikke Orbán Viktort hozza fel példaként arra, hogy a populisták leginkább akkor tudnak hosszabb időn át hatalmon maradni, ha az üres ígéreteken túl adnak is valamit az embereknek. Hiszen a magyar miniszterelnök sosem veszélyeztette az uniós támogatásokat, vagy az ország helyét a schengeni rendszerben. A lengyel PiS pedig érdemi szociális támogatást nyújtott a szegényeknek. Ily módon mindkettő bebetonozta hatalmát, szemben azokkal a demagógokkal, akik azt hiszik, hogy elegendőek a leegyszerűsített ígéretek, és hogy a kormányzás nem más, mint a kampány folytatása. Azaz a hozzáértésen múlik a populisták sorsa, mert különben a valóság hamar utoléri őket. Lásd Johnsont, Trumpot és Bolsonarót. Újabb és újabb dolgokat ígérnek meg, még mielőtt az előzőt egyáltalán teljesítenék. Nekik a hatalom megszerzése volt a fontos, és úgy gondolják, hogy a továbbiak miatt ráérnek aggódni. Ám hamar szembesülnek a tényekkel, különösen az olyan válságok során, mint a Brexit vagy a koronajárvány. Hiszen éppen a fertőzés mutatta meg: tömegek élete múlhat azon, hogy képes-e érdemi kormányzásra a megválasztott vezető. De ugyanez igaz az éghajlatváltozásra is, aminek amúgy gyakran még a létezését is tagadják a populisták. Szóval pont akkora különbség van a választási hadjárat sikere, illetve a hatalomban elszenvedett fiaskó között, mint amikor a látszatot és a valóságot, vagy a szónoklatot és a valós tettet állítjuk szembe egymással. És minél inkább adós marad egy hatalom az érdemi eredményekkel, annál inkább hajlamos a ténylegesnél jobbnak feltüntetni a dolgokat. Minél kétbalkezesebb, annál inkább igyekszik elterelni a figyelmet valós vagy kitalált ellenfelekre hivatkozva. Az persze érthető, hogy a populisták hajlamosak a szüntelen kampányolásra, mert egy vezetőnek segítenie kell, hogy az emberek jó része valamennyire eligazodjon egy igencsak változó és kiszámíthatatlan világban. Ez az, amit a fő áramlat politikusai csak lassan értenek meg, pedig érdemes megszívlelniük. A hozzáértés ugyanis kiderül a válságban, amikor nagyon nagy teljesítmény jó döntéseket hozni és végigvinni azokat.
FT A kulturkampf részeként Orbán hívei az SZFE lázadásával kénytelenek szembenézni. Diákok és tanárok közösen tiltakoznak az ideológiai megfontolások alapján kinevezett kuratórium ellen. A testület elnöke azonban már meg is adta az irányt: többet kell tenni a nemzeti identitás és a keresztény értékek erősítésére. Az egyetem épülete ily módon a kulturális háborúskodás epicentruma lett. A küzdelem azóta tart, hogy a nacionalista miniszterelnök 2010-ben visszatért a hatalomba. Kormánybarát hangok szerint a miniszterelnök a liberálisok által uralt terepet igyekszik visszaszerezni, megfigyelők viszont inkább úgy látják, hogy a kormány már így is túl nagy befolyásra tett szert. A lap megszólaltatja Enyedi Ildikót, aki arra figyelmeztet, hogy a kurzus kiszolgálása nem eredményez valamirevaló teljesítményt, sem a művészetekben, sem a tudományban. És hogy a 20. században bőven lehetett látni, hová vezetett ez, amikor mégis megpróbálták. Meg egyébként is: honnan veszi a bátorságot bármely hatalom, hogy megszabja, ki a része a nemzeti kultúrának és ki nem az? Az előzmények része a CEU elűzetése, az MTA feldarabolása, valamint az, hogy a kormány igyekszik kiterjeszteni befolyását a független színházakra, főként Budapesten. Tompa Andrea, író és kritikus azt mondja, ez már nem is kulturkampf, hanem szőnyegbombázás, hiszen a két fél nem egyenlő erőkkel küzd. Ám a próbálkozásban van politikai kockázat Orbán szemszögéből, mivel a színi egyetemen ugyan csak nem egészen 500-an tanulnak, ám mozgalmukat sokan támogatják. Lásd a vasárnapi élő láncot. A tiltakozás egyben megmutatta, hogy a miniszterelnöknek viszonylag kevés híve van a fiatalok soraiban. Csáky Zselyke, a Freedom House-tól azt mondja, a Fidesznek szüksége lesz az ifjúságra, ha két év múlva meg akarja őrizni a kétharmadot, de az ilyen incidensek nem teszik vonzóbbá a pártot a fiatal nemzedék szemében. Sőt, népszerűsége egy ideje már esik a generáció soraiban. Orbán egy időben megpróbált nyitni feléjük, amikor tavaly napirendre tűzte a klímaváltozást, de úgy néz ki, hogy azután lemondott róluk.
Le Monde Az ultrakonzervatív, tekintélyelvű Vidnyánszky Attila kinevezése tömeges tiltakozást váltott ki a magyar művészeti életben. Neve félelmet, illetve dühöt kelt az egyetemet elfoglaló diákok között. Ő maga nem is titkolja, hogy közel áll a miniszterelnökhöz, ennélfogva halmozza a tisztségeket. Alföldi Róbert úgy nyilatkozott, hogy az állami társulatok sorsa csakis tőle függ: a finanszírozás, az igazgatók kinevezése, a két színi egyetem. Vidnyánszky krédója: a jobboldali és keresztény érdekek védelme a színpadon. Upor László, az SZFE távozó ügyvezető rektora azt mondja róla: igazi tehetség, absztrakt esztétikával, de sajnos, ez összeegyeztethetetlen az által képviselt politikai és szociális tábor ízlésével. Maga a rendező egyre epésebben rohan ki a „liberális közeg”, a sötét hatalmak, a nemzetközi hálózatok ellen, amelyek szerinte a bukásán dolgoznak. Csak a megbízható újságírókkal áll szóba. Upor ezt úgy fogalmazza meg, hogy mint minden paranoid, Vidnyánszky is úgy állítja be, mintha folyamatosan támadnák, mert így játszhatja az áldozatot. Szabó Kimmel Tamás erre megjegyzi, hogy ő is vidékről érkezett, mégsem az a nünükéje, hogy bosszút álljon Budapesten. A színészt egyébként Vidnyánszky eltávolította a Nemzetiből.
Die Presse A magyar kormány tovább enyhített a határzáron: ezúttal azt a tilalmat törölte el, hogy az ingázók csak akkor járhatnak át egyik országból a másikba, ha a határtól számított 30 kilométeres övezeten belül laknak és hogy haza kell térniük 24 órán belül. Ezt az osztrák belügyminiszter jelentette be, miután tájékoztatást kapott a magyar társszervektől. Az azonban továbbra is érvényes, hogy az érintetteknek igazolniuk kell a munkaviszonyukat. Az Osztrák Gazdasági Kamara főtitkára üdvözölte a lazítást, mert az lényegesen könnyít a cégek és munkatársaik helyzetén. Arról is beszámolt, hogy pár napja már olyanok is akadálytalanul utazhatnak szolgálati ügyben, akiknek a vállalata mindkét országban jelen van.
Die Welt A luxemburgi külügyminiszter a görögországi Moria menekülttábort megsemmisítő tűz után az osztrák kancellárt tette a fő felelőssé, amiért ennyire nyomorúságos a menedékkérők sorsa az EU külső határain. Asselborn gonosztevőnek nevezte Kurzot, aki igen kemény álláspontot képvisel a migráció kapcsán. Kifejtette, hogy Európa mindaddig beteg marad, amíg nem talál kiutat a menekültválságból. Megjegyezte, hogy az EU beugrott az osztrák politikusnak, miután azt bizonygatta, hogy elég csak lezárni a határokat és onnantól kezdve nincs probléma. Szerinte ezek után elsősorban a Bizottság elnökének kell cselekednie, azaz meg kell győznie a tagállamok kétharmadát, amelyek még mindig úgy tesznek, mintha rájuk nem tartoznának az unió bejáratánál veszteglő migránsok. Von der Leyennek rá kell vennie őket a szolidaritásra. 
Süddeutsche Zeitung A vezető német lap úgy ítéli meg, hogy a menedékreform ügyében évek óta reménytelenül körben járnak az európai kormányok. A megoldáshoz bátorságra és jó idegekre volna szükség Berlin részéről. De az biztos, hogy Leszbosz szigetéről el kell vinni a végképp földönfutóvá vált embereket. Ám amikor a helyzet kapcsán sokan európai megoldásról papolnak, az olyan, mintha Godot-ra várnának, aki tudvalevőleg sosem érkezik meg. A tagállamok beásták magukat a menedékpolitikába, nehogy rontsák a saját tárgyalási pozícióikat, és gyengítsék a többiekre nehezedő nyomást. De ettől még marad a nagy kérdés, mi legyen a befogadott menekültekkel? Az ügy már rég lekerült volna az asztalról, ha mindenki elfogadja a Bizottság kezdeményezését, hogy osszák el őket a tagok között, lehetőleg igazságosan. Az világos, hogy az EU tévedett, amikor rá akarta kényszeríteni Magyarországot, Lengyelországot és Csehországot a menedékkérők átvételére. Úgy hogy marad az önkéntes befogadás. Alighanem ezt célozza meg a Bizottság új javaslata is, amelyet a hónap végén mutatnak be. Ám úgy tudni, hogy a németek mellett csak a finnek, a portugálok, a luxemburgiak, esetleg a franciák, a belgák és hollandok hajlandók segíteni. Ez magyarázza, hogy Berlinnek nemigen fűlik a foga, mármint hogy az élre álljon és egyedül vegyen át szerencsétlen sorsú embereket. Pedig példát mutathatna. A taktikázás helyett azt kellene tennie, ami egyedül helyes, függetlenül a populisták által keltett ellenszéltől: be kellene fogadnia a reménytelen helyzetben lévő migránsok egy részét. Csak éppen az a valószínű, hogy mindenki továbbra is kivár, úgy hogy folytatódnak a menekültek szenvedései és változatlanul emberek fulladnak bele a Földközi-tengerbe. Kőkemény tárgyalásokra kell készülni az ősszel.
Der Standard A lap mulatságosnak tartja, hogy a kormány közeli Magyar Nemzet több részes cikkben vette tűz alá az Európai Stabilitási Kezdeményezés nevű berlini agytrösztöt és főként annak igazgatóját, az osztrák Gerald Knaust, mondván, hogy az Soros kottájából játszik, és ő vezényli a felforgató kampányt Magyarország ellen. Azon kívül mozgatja az EU vezető politikusait, és pénzadó gazdája útmutatásának megfelelően befolyásolja a világsajtót a korlátozás nélküli migráció érdekében. Csak éppen a dagályos leleplező hang sajátos, ha éppen nem zavaros viszonyban van a konkrétumokkal. Hiszen az ESI csupán azt csinálja, amit az ilyen intézetek: a tényekre alapozva elemzéseket, jelentéseket készít olyan kérdésekről, mint a bevándorlás és ezeket az ismereteket igyekszik a politikai döntéshozók, illetve a sajtó tudomására hozni. A nagy dobás az az ötlet volt a részéről 5 éve, hogy az uniónak menekültügyi megállapodást kell kötnie Törökországgal. Nem kérdés, hogy Knaus bejáratos az EU legfelső köreibe, de az intézet be is jegyeztette magát lobbistaként. Azt is pontosan lehet tudni, hogy kap pénzt a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítványtól. Meg más szervezetektől. A magyar vezetés már megint úgy állítja be, hogy dárdahegy az uniós bürokratákkal vívott permanens háborúban. Az ellenfél a hazai szóhasználatban migráns simogató, illetve hazátlan kozmopolita, aki a nagy lakosságcserét szorgalmazza. Ám egy ilyen hadviselésben szükség van megszemélyesített ellenségre, ez pedig Soros. Az újabb és újabb „leleplezések” célja, hogy állandó izgalomban tartsa a híveket. Egyben segítenek elvonni a közfigyelmet a hatalom korrupciós ügyeiről, valamint a bíráló hangok elfojtásáról. Éppen most jelentette be a Médiatanács, hogy februárban lehúzhatja a rolót a Klubrádió.