Látványos ceremóniával nagyjából ezerfős vendégsereg ünnepelte a Fehér Ház kertjében az Izrael és az Egyesült Arab Emírségek békekötését, valamint a zsidó állam és Bahrein közötti békét előirányzó szándéknyilatkozat aláírását. A meghívottak között volt Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter. Más EU-tagállamok nem képviseltették magukat ilyen magas szinten, mert ugyan üdvözlik a megbékélést, de vélhetően attól tartottak, hogy az eseményt Donald Trump kampánycélokra fogja használni.
Az Emírségek és Bahrein „történelminek” beharangozott kiegyezése Izraellel és Bahrein kiegyezése Izraellel valóban az egyik legnagyobb külpolitikai siker, amelyet a jelenlegi washingtoni kormányzat felmutathat. Még az amerikai elnök novemberi győzelmi esélyeit is javítja, hiszen növeli a zsidó állam iránt hitbéli okokból elkötelezett evangéliumi keresztények választási kedvét, akik Trump szavazótáborának nem elhanyagolható részét alkotják. A koronavírus-járvány miatt gyengélkedő gazdaságnak is löketet adhat, ha az alku – Washington reményeinek megfelelően – újabb fegyverüzletekhez vezet az érintett arab országokkal.
Az elnök arra azonban nem számíthat, hogy a zsidó választók körében népszerűbb lesz, hiszen a Jewish Electorate Institute friss felmérése szerint ők még Izraellel kapcsolatban is jobban bíznak kihívójában, Joe Bidenben. Arról nem is beszélve, hogy a vallási közösség tagjai kevésbé érzik magukat biztonságban Trump 2017-es hivatalba lépése óta.
A megállapodások dicsfényében fürödhet Benjamin Netanjahu is, hiszen két arab állammal sikerült úgy rendezni a viszonyt, hogy semmilyen jelentős engedményt vagy ígéretet nem tett a palesztinok irányába. Az izraeli kormányfő mégsem tud hazájában komoly politikai tőkét kovácsolni mindebből, mivel korrupciós pere és a pandémia félrekezelése egyaránt árnyékot vet a külpolitikai sikerekre.
Népszerűségére az is visszásan hat, hogy a megbékélés hatására az Egyesült Államok hajlandó lesz legmodernebb fegyvereiből, például az F-35-ös vadászgépekből eladni az Emírségeknek. Netanjahu tagadja ugyan, de sajtóhírek szerint háttéralkut kötött Trumppal arról, hogy az Egyesült Államok feladja az Izraelnek eddig az arab országokkal szemben biztosított katonai fölényét. Mindez hosszútávon kockázatot jelent a zsidó állam számára, hiszen egyáltalán nincs biztosíték a béke tartósságára, már csak azért sem, mert az nem a népakaratot tükrözi az érintett országokban.
Az Emírségek egyelőre el tudja hallgattatni a bírálatokat állampolgárai és vendégmunkásai részéről, ám a némileg szabadabb Bahreinnek ez gondot okoz. A kis, Öböl-menti ország vezetése ezért már a kiegyezés bejelentése előtt lépéseket tett, hogy elnémítsa a különvéleményeket – mondta el a Népszavának Ilhám Fahrú, az International Crisis Group nevű kutatóközpont vezető elemzője. Rendelettel tiltották meg például a képviselőknek, hogy olyan beszédeket tartsanak a parlamentben, amellyel „gyengítik az ország érdekeit”. Az Öböl-menti térség szakértője hozzátette: a 2011-es „arab tavaszt” követően a bahreini hatóságok tömegével börtönözték be az aktivistákat, betiltották a jelentős politikai szerveződéseket és bezáratták az egyetlen független újságot, ám a civil társadalom meggyengülése nem zárja ki, hogy az izraeli kapcsolatok normalizálása újabb tiltakozáshullámot indít el.
Mindeközben a palesztinok is szervezkednek: a Ciszjordániát igazgató Fatah és a Gázai-övezetet uraló iszlamista Hamász is felismerni látszik, hogy leginkább magukra számíthatnak, mivel az arab vezetőknek már más az érdekük. A rivális pártok egyrészt megegyeztek arról, hogy közösen szervezik meg az „erőszakmentes, tömeges ellenállást”, másrészt újult erővel folytatták az egységkormány létrehozására irányuló tárgyalásokat. Elképzelhető, hogy a Trump-kormányzat nem csak Izraelt és bizonyos arab államokat békéltet meg egymással, hanem a régóta viszálykodó palesztin pártokat is.
