Üres szavak

Egyre nagyobb a szakadék az Európai Parlament és az Európai Bizottság között. Az uniós csúcstalálkozókon rendre születik egy nehezen összetákolt kompromisszum a tagállamok között, amit gyakran „történelminek” neveznek ugyan, valójában azonban csak nagy jóindulattal nevezhető előremutatónak. A júliusi, a helyreállítási alapról szóló csúcstalálkozón megállapodás született ugyan arról, hogy a tagországok 750 milliárd eurót kapnak a gazdaság rendbetételére, a jogállamiságról szóló kitétel viszont, amelyben a kifizetések feltételeit kellene szabályozni, meglehetősen homályosan fogalmaz. Az EP azonban nem fogadja el a csúcson született kompromisszumot, amíg nem rendezik ezt a kérdést.

Ursula von der Leyen lavírozik a tagországok, a nettóbefizetők és a haszonélvezők, a menekülteket befogadók és az azt elutasítók, a visegrádiak és a többiek között, ami egy normálisan működő EU-ban teljesen logikus politika lenne, most azonban erőskezű bizottsági elnökre lenne szükség, aki megmutatja az uniós alapértékek ellen rendszeresen vétő tagállamoknak, hol van a határ. Von der Leyen ezt eddig egyetlen alkalommal sem tette meg, a magyar és a lengyel kormány továbbra is azt tesz, amit akar.

A bizottsági elnök igazán megadta a módját első, az Európai Unió helyzetéről szóló beszédének. Csak erre az alkalomra készült maszkot viselt, ám ha valaki ezt látva azt remélte volna, egyedi gondolatok is hangoznak majd el, annak csalódnia kellett. Nem bizonyította, hogy valóban ő az alkalmas személy a jelenlegi kihívások kezelésére - elég csak a járványra, az EU-nak az Oroszországhoz, Kínához, illetve az Egyesült Államokhoz fűződő viszonyára és egy sor más problémára gondolni.

Íme néhány gondolat a beszédből: „Van víziónk, esélyt kovácsoljunk a mostani helyzetből”, „a menekültkérdésből minden tagországnak ki kell vennie a részét”, „jobban meg kell védeni az Unió külső határait”, „Európát a digitális évtizedbe kell vezetni”. Szép szavak, de tartalom nem sok van mögöttük. A konkrétumok között említendő, hogy a klímavédelem érdekében a károsanyag kibocsátást 40 százalékról legalább 50-re kell emelni. Más kérdés, hogy ez így is lesz-e, hiszen hiába mond bármit a bizottsági elnök, a megvalósítás már a tagállamok feladata. Emellett egy uniós ügynökség létrehozását jelentette be, melynek révén jobban kezelné az EU az egészségügyi kihívásokat, de még ez is a jövő zenéje.

Ami pedig a jogállamiságot illeti, ahogy a bizottsági elnök fogalmazott, abból „nem engednek”. Oly sokszor hallhattunk már dörgedelmeket vezető uniós személyiségek részéről akár csak az utolsó fél évben arról, milyen keményen lépnek majd fel a demokráciára fittyet hányó tagországokkal szemben, de Von der Leyen szerdai beszéde sem sugallta azt, hogy e tekintetben most aztán tényleg bekeményítene a Bizottság.

Von der Leyent beszéde után épp azok a frakciók bírálták élesen, amelyek megválasztották bizottsági elnöknek. De főként nem azért, ami elhangzott, hanem azért, amit nem mondott el. Márpedig a tartalommal jórészt adós maradt.