Szevasz tesókám! – nemrég így pacsizott le Szijjártó Péter Dzsudzsák Balázzsal. A labdarúgó-válogatott éléről az NBII-be igazoló focista és a külügyminiszter barátsága közismert: a „tesókák” járvány idején is közel álltak egymáshoz, maszk nélkül szurkoltak a Puskás Arénában a Honvéd-MTK mérkőzésen.
Dzsudzsák Balázs máskor is figyelmen kívül hagyta a biztonsági előírásokat: Dubajból való visszatérése után nem töltötte le a két hetes karantént, már a 12. napon egy étterem teraszán kávézott – az esetről Orbán Viktor tett közzé hangulatos fotót. A focista a Szijjártó tárcájától kapott diplomata útlevél birtokában hagyhatta kívül a karanténszabályokat; a külügy szerint Dzsudzsák a válogatott csapatkapitányaként „méltó” volt az előjogokra. Ezen – úgy látszik – az sem változtat, ha a másodosztályban kergeti tovább a labdát. Vadai Ágnes kérdésére – a kapitányi poszt elvesztése és a járványügyi szabályok megsértése miatt megvonják-e az útlevelet a sportolótól – Magyar Levente külügyi államtitkár egyetlen szóval felelt: „Nem”.
A szűkszavúság érthető. Az államtitkár vagy megbízója unja, hogy ellenzéki okoskodásokra válaszoljon. Miért nem lehet megérteni, hogy az lesz, amit akarunk? Vagyunk mi, tesókák, és vagytok ti, családon kívüliek – de itt csak a család szava számít. A Dzsudzsi tesóka, neki ez jár, és már hogy lenne baj a karanténszegéssel, ha a Családapa tesz ki fotót róla a Facebookra.
A megszokott fölény ugyanakkor gyengeség is lehet. Bár a NER most jóllakott, közönyös pitonként heverészik, akkor tűnik a legerősebbnek, amikor a legkiszolgáltatottabb. A járvány feletti kontrollt elengedték, a halálozási mutatók viszont Damoklész kardjaként lebegnek felettük. Hiányzik a jól bevált ellenségkép is, egy melegekről szóló mesekönyv kevés puskaport jelent majd 2022 tavaszáig. A tesókák lusták, ötlettelenek – mindez óriási mozgástér lehetne az ellenzék számára. Persze csak akkor, ha politikai harcuk többről szól majd, mint az odaböfögött „Nem” válasz elfogadásáról.