Klímabajnokság

Az Orbán-kormány egyszerre több porondon is pávatáncol: amíg a Soros György Nagyszínpadon a jogállam tiszteletéről szóló előadás megy, addig egy szintén fontos, de kissé félreeső színtéren, a Greta Thunberg Világzenei Színpadon megmentjük a bolygót a klímaváltozástól. Mintha Arnold Schwarzenegger helyett Woody Allen próbálná eljátszani, hogy ő a Terminátor. A minden botrány ellenére kitartó, megrögzött rajongókon kívül valószínűleg keveseket győzne meg, és ugyanígy, a Fidesz-tábor valóságtagadó keménymagján kívüli tömegekkel sem sikerült még elhitetni – pedig Áder János, sőt maga Orbán Viktor is szorgosan próbálkozik –, hogy klímaügyben mi lennénk Európa motorja/élcsapata/reménysége.

Miközben – mondjuk - a dán napelemek és szélerőművek olykor már annyi áramot termelnek, hogy az ország teljes áramszükségletének kielégítésén túl exportra is futja belőle, a mi kormányunk azzal büszkélkedik, hogy harminc éve, a rendszerváltás után, az iparunk összeomlása idején nekünk is sikerült mérsékelnünk a szén-dioxid-kibocsátásunkat. Komolyan: amikor az Orbán-Áder páros klímabajnoknak (vagy minek) nevezi Magyarországot, arra gondolnak, hogy a szocialista nagyüzemek immár évtizedek óta nem gyártanak semmit – még füstöt sem.

Hazánk üvegházgáz-termelése 1990-től máig közel 40 százalékkal csökkent, és ebből a mennyiségből pontosan nulla százalék esik a NER-korszakra: az évtized elején volt némi visszaesés a pénzügyi válság miatt, 2015 óta viszont miden évben nő a magyar kibocsátás. Közben pedig betiltották a szélerőműveket, különféle füstadókat vetettek ki a napelemekre, és belefogtak egy új orosz atomerőmű építésébe. Hogy az utóbbi mennyire unortodox módja a klímaprobléma kezelésének, azt világosan leírja az a tény, hogy az EU területén az elmúlt 30 évben egyetlen új zöldmezős reaktorprojekt sem létesült. (Vagyis ez megint egy olyan autópálya, ahol mindenki szembejön velünk.)

Az eddig abszolvált 40 százalékra legalább rá lehetett mutatni, ha valaki nagyon firtatta, hogy mit művelnek a klímával a magyarok. Ám most, hogy az EU 60 százalékra emelte a 2030-ig elérendő kibocsátáscsökkentési célt, pillanatok alatt világossá válik, hogy mennyit ér a gyakorlatban a magyar klímabajnokság. Változatlan energiaszerkezettel, a lakások tömeges hőszigetelése és egy látványos zöldenergia-fordulat nélkül csak akkor tudnánk tíz év alatt teljesíteni az uniós elvárást, ha olyan pusztító gazdasági krízis következne be – másfél millió munkahely elvesztésével, tömeges elszegényedéssel -, amilyet utoljára három évtizede tapasztaltunk.

Persze van másik lehetőség is: a klímaharcot új Soros-tervvé minősítik (muszáj lesz, mert a svéd iskoláslány nem látszik elég komoly ellenségnek), a magyar állam pedig Mészáros Lőrincé után a környező államok szénerőműveit is fölvásárolja, és a maga részéről fütyül az egészre. Ez sem lenne irracionálisabb, mint amit az európai együttműködés más területein produkál a rezsim - csak szegény Áder Jánosnak kell majd valami új látszatelfoglaltságot keríteni.