Előfizetés

Üzenet a Fidesz-árváknak Pálinkás József pártja?

Unyatyinszki György
Publikálás dátuma
2020.10.24. 08:00

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
A Méltányosság Politikaelemző Műhely elemzője szerint Pálinkásnak kétségtelenül van tekintélye a jobboldali értelmiség előtt, de az sem zárható ki, hogy az ÚVNP végül Bokros Lajos egykori, csak egy szűk rétegek megszólítani képes pártja, a MoMa sorsára jut.
Új pártot alapít Új Világ Néppárt (ÚVNP) néven és szeretne indulni az ellenzéki miniszterelnök-jelölt kiválasztását célzó jövő évi előválasztáson – jelentette be egy hete a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke, Orbán Viktor egykori minisztere, Pálinkás József. De mi szükség van egy újabb pártra, amikor a közvélemény-kutatások szerint a kormányváltást akaró aktív szavazók az ellenzéki szervezetek teljeskörű összefogását sürgetik? Megnéztük az elmúlt időszak pártreferencia-kutatásait, hogy van-e létjogosultsága egy, a kiábrándult jobbközép szavazókat megcélzó pártnak. Az adatok azt mutatják, hogy Fidesz 2010 óta egyre inkább kihúzódik jobbra olyan választókat veszítve, akik az ellenzéki pártokat továbbra sem szívlelik, azaz a bizonytalanok vagy a nem szavazók táborát gyarapítják. Závecz Tibor, a Závecz Research (ZR) igazgatója szerint 2014 óta a Fidesz nagyjából a támogatói 20 százalékát veszítette el. A csalódott fideszesek 5 százaléka a Jobbikhoz, egy százalékuk más ellenzéki párthoz vándorolt, ám jelentős többségük, 250-300 ezer választópolgár politikai értelemben „hontalan”. A tipikus ex-fideszes középkorú, városban él, érettségizett vagy diplomás, jelentős részük nő. Erre alapozna az új párt is. „Pálinkás József személye erős üzenet a szabadelvű konzervatív választóknak, akik már befogott orral szavaznak – ha szavaznak még egyáltalán – a Fideszre, mert nem látnak más lehetőséget” – mondta a Népszavának Ábrahám Júlia. A párt alelnöke lapunknak kiemelte: markánsan szeretnék politikájuk részévé tenni a nők aktivizálását a közéletben. Kulcskérdés, hogy az ÚVNP üzenetei eljutnak-e egyáltalán a „Fidesz-árvákhoz”, és képes-e aktivizálni őket egy nulláról induló, hálózat nélküli párt. A Závecz Research mérései szerint csak a pártnélküliek egynegyedének van részvételi szándéka, holott a felük elégedetlen a kabinet munkájával. A Publicus Intézet kutatásai pedig azt mutatják: olyankor csökkent a bizonytalanok tábora, amikor a magasan lévő ingerküszöböt átütő nagy ügyek (internetadó, rabszolgatörvény) voltak a fókuszban. Mivel a Fidesz más választói csoportokból – az alacsonyabb iskolázottságúak, illetve a radikális jobboldaliak körében, a kisebb településeken – részben pótolni tudta vesztességeit, ráadásul a ZR friss, csütörtöki mérése szerint szavazói jóval aktívabbak, mint az ellenzéki pártok támogatói, kiélezett versenyben – amikor 50-60 ezer vokson múlik egy mandátum sorsa – az az oldal győzhet, amelyik képes mozgósítani a bizonytalanokat. Nagy Attila Tibor, a Méltányosság Politikaelemző Műhely elemzője szerint Pálinkásnak kétségtelenül van tekintélye a jobboldali értelmiség előtt, de az sem zárható ki, hogy az ÚVNP végül Bokros Lajos egykori, csak egy szűk rétegek megszólítani képes pártja, a MoMa sorsára jut. 

Nehezen kelnek el a Posta üdülői

Vas András
Publikálás dátuma
2020.10.24. 07:00

Fotó: Béres Márton / Népszava
A húszból eddig hat üdülőjét hirdette meg eladásra a Magyar Posta Zrt., amely egyebek mellett ingatlanok eladásából fedezné a dolgozók béremelését. A fél tucat – jellemzően balatoni – ingatlant összesen 1,03 milliárdért kínálja a cég.
A Magyar Posta Zrt. bezárta az összes üdülőjét, az így felszabaduló ingatlanok többségét pedig értékesíteni akarja - mondta október közepén lapunknak adott interjújában Schamschula György, a cég vezérigazgatója. Szerinte a nyaralóhelyek nagyon leromlott állapotban vannak és éves szinten 100-200 milliós veszteséget termelnek. Tavalyi szakértői becslések szerint az ingatlanvagyon értéke elérheti a tízmilliárd forintot is, a vállalat pedig bevallottan az üdülőeladásokból is fedezné a dolgozók béremelését. – A Magyar Posta az elmúlt időszakban több üdülőjét hirdette meg, ilyen többek között a balatonkenesei, a fertőrákosi, zamárdi, szigligeti és gárdonyi. A meghirdetett ingatlanok esetében mostanáig nincs lezárt értékesítési pályázat, s megtekinthetők a cég honlapján – közölte lapunk megkeresésére a Magyar Posta sajtóosztálya. Egyebek mellett arra voltunk kíváncsiak, hogy mely üdülőket értékesítették, milyen áron hirdették az épületeket, kik voltak a vevők, valamint hogy hány nyaralóhelyet terveznek még eladni, de a feltett kérdések egy részére nem érkezett válasz. Lapunk gyűjtése alapján a cég húsz, különböző nagyságú és felszereltségű üdülővel és öt, jelenleg is működő postaépületben kialakított nyaralóhellyel rendelkezik, továbbá 22 település postaépületében találhatók vendégszobák.
A Magyar Posta klasszikus üdülői az ország minden vidékén megtalálhatók. A két legnagyobb Balatonalmádiban és Debrecenben: előbbiben 36 szoba, a nagyerdeiben pedig 30 szoba – és emellett wellness-sziget, jacuzzi, finn- és infraszauna, jégkásazuhany – várta a vendégeket. A húsz üdülő közül eddig hatot hirdetett meg a cég. Fertőrákoson például a mólósoron – vagyis a több tízmilliárdos állami támogatással fejlesztett vízitelepnél – tavasszal nem jártak sikerrel, így a 197 négyzetméteres pihenőházát a néhány hónappal ezelőtti 59,9 millió helyett már 42,2 millió forintért meg lehet vásárolni. Balatonkenesén az üdülő egy 663 négyzetméteres telken álló 201 négyzetméteres épület, az ingatlan 600 méterre fekszik a strandtól. Első körben, fél évvel ezelőtt még 60,9, millióra taksálták az értékét, jelenleg viszont már 54,5 millió forintért odaadnák. Ingatlanközvetítő oldalakon nagyjából 60-65 millió forintért találni ugyanilyen adottságú üdülőt. Zamárdiban 1114 négyzetméteres telken 448 négyzetméter épületet – 11 szoba 38 férőhellyel – kínál a cég 104 millióért, ami 16,9 millióval olcsóbb, mint az üdülő tavaszi meghirdetésekor. A szigligeti 180 négyzetméteres vendégházat jelenleg 48 millióért hirdeti a Posta, a Balatonfüred-Arácson található üdülőt csaknem 300 millióért, míg a siófoki Beszédes sétányon található Postás Üdülőt 485,9 millióért kínálják.

Kiállni a zsarnoksággal szemben – interjú Rainer M. János történésszel

Czene Gábor
Publikálás dátuma
2020.10.24. 06:40
Rainer M. János történész, az 1956-os Intézet volt igazgatója
Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
Eljönnek azok a pillanatok, amikor arra van szükség, hogy egy közösség megszervezze önmagát – mondja Rainer M. János történész, az 1956-os Intézet volt igazgatója.
A rendszerváltás idején nem hittem volna, hogy ennek a kérdésnek valaha létjogosultsága lehet: egy viszonylag szűk körön túl érdekli az embereket 1956. október 23-a? Annyira érdekli őket, amennyire március 15-e vagy augusztus 20-a. Ez is egy állami ünnep, amelyhez, főleg az elmúlt tíz évben, politikai üzenetek társulnak. Amúgy munkaszüneti nap. Idén ráadásul péntekre esik. Van egy hosszú hétvégénk, ami különösen szerencsés körülmény. Ennyi? Nem tartom valószínűnek, hogy 1956 – az idősebb nemzedék egy sajátos csoportján kívül – érzelmileg megmozgatná a magyar társadalmat. Október 23-ának az a fajta elevensége, ami 1989-ben még megvolt, fokozatosan elhalványult. Mára eltűnt. Így normális? Azt gondolom, hogy igen. 1989-ben még nagyon sok embernek voltak személyes vagy közvetlen családi emlékei a forradalomról. Előjöttek az évtizedeken át elbeszéletlen, kibeszéletlen történetek. 1956 a szocializmus kimúlásának szimbólumává vált. A Kádár-korszak utolsó nagy tabuja, utolsó nagy hazugsága az volt, hogy ellenforradalomnak nevezte 1956-ot. Nagy Imre és kivégzett társai jelképes újratemetése 1989. június 16-án a Hősök terén egyúttal a szovjet típusú rendszer temetése is volt, hatalmas erővel bíró morális esemény. Persze, ebbe belejátszott, hogy nem sokkal előtte megkezdődtek a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások az állampárt és az ellenzéki szervezetek között. Néhány héttel később meghalt Kádár János. Nyilvánvaló volt, hogy új korszak kezdődik. Bár a kilencvenes években még nagyon eleven diskurzus folyt 1956-ról, természetellenes folyamat lett volna, ha az akkoriban tapasztalt, jó értelemben vett feszültség hosszú időn keresztül fennmarad a társadalomban. Kihagyhatatlan: a Hősök terén tartott ceremónia magával hozta egy magyar politikus felemelkedését is. Az illetőt Orbán Viktornak hívják. Valamelyest részt vettem az előkészítésben, nekem kellett összeállítanom a kivégzettek névsorát, amit a koszorúzáskor Darvas Iván és Mensáros László olvasott fel. Abban az időben autósiskolába is jártam, 32 évesen készültem megszerezni a jogosítványt. Az újratemetés előtti napokban gyakorlatokat végeztünk a Népstadion és a Budapest Sportcsarnok között, a parkolóban. Az ott „rutinoztató” oktatók, amikor az enyém elmesélte nekik, hogy közöm van a szervezéséhez, nekem támadtak. Attól féltek, hogy a Hősök terén kitör a balhé, rosszabb lesz minden. Nagyon nem értették, mi szükség van erre az egészre. Aztán az újratemetés után, amikor legközelebb találkoztunk, láttam rajtuk, hogy fel vannak villanyozva. Nézték a tévéközvetítést, kérdezték, milyen volt a helyszínen átélni. Mondtam, hogy szerintem jól sikerült, eltekintve Orbán Viktor beszédétől. Megint nekem támadtak: „Orbán? Az volt a legjobb!” Néhány nap alatt radikalizálódtak, 180 fokos fordulatot vettek. Érdekes módon ez az élmény sok minden másnál élesebben megmaradt bennem. Önnek mi baja volt Orbán beszédével? Elsősorban stilárisan nem tetszett. Én nagyon átéreztem annak a napnak az erkölcsi tartalmát, meg voltam hatva. Orbán hangja – a direkt, erőteljes politikai hang – disszonáns volt számomra. Az ötvenhatosok közül Mécs Imre mindenkit felszólított, hogy fogja meg a mellette álló kezét, és tegyen közös fogadalmat. Rácz Sándor arra kérte a közönséget, hogy énekelje el a „Boldogasszony anyánk…” kezdetű régi katolikus népéneket. Katolikus nevelést kaptam, jól ismertem a szöveget, mégis nehezemre esett belekezdeni. Zavartak ezek a patetikus megnyilvánulások, azt azonban nem éreztem, hogy méltatlanok lennének az alkalomhoz. Orbán egyértelműen kilógott a sorból. A többi felszólalóval szemben az ő beszédét nem vette körül a gyász, a veszteség aurája. Ám az esemény jelentőségét nem Orbán Viktor adta: járulékos körülmény, hogy az újratemetés egyúttal a belépését is jelentette a politika színpadára. Ennek értékelését hagyjuk meg a következő nemzedékekre. Hogyan szokta ünnepelni október 23-át? Munkával. Legalábbis sokáig így volt. 1989-ben, az első szabad október 23-án Tatabányán tartottam előadást. Később gyakran szerepeltem élő műsorokban, többnyire az állami televízióban. 2010 óta a tévés meghívásaim – finoman fogalmazva – alaposan megritkultak. Tavaly tavasszal lemondott, amikor az ön által vezetett 1956-os Intézetet megszüntette a kormány, azaz beolvasztotta Szakály Sándor VERITAS intézetébe. Munkatársai túlnyomó többsége is távozott. Mi van most önökkel? Mindannyian távoztunk végül. Azóta kutatók szabad és önkéntes társulásaként egy-egy konferencián igyekszünk minél többen együtt fellépni, évente tanulmánykötetet adunk ki. Csináltunk egy honlapot. Mindehhez 2019-ben Soros György alapítványától kaptunk 7,2 millió forintot. Talán az éberséghiánynak köszönhető, hogy az idei botrányos OTKA-pályázaton (Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok) nyertünk négy évre 29 milliót. Ebből próbáljuk segíteni azoknak a kollégáinknak a kutatásait is, aki nem jutottak álláshoz. Úgy nevezem magunkat: Intézet, a magasban. (Utalás Illyés Gyula: Haza, a magasban című versére, amely így kezdődik: „Jöhet idő, hogy emlékezni/ bátrabb dolog lesz, mint tervezni” – a szerk.) Évente hat-hét millió forintból gazdálkodunk. A kormány által létrehozott, milliárdokkal támogatott intézetek költségvetéséhez képest ez alig látható aprópénz.
Rainer M. János történész, az 1956-os Intézet volt igazgatója
Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
Mi az, amit nem tudunk 1956-ról, pedig fontos lenne tudnunk? A kilencvenes években a fő narratíva kialakult, számottevően nem is módosult. Nagyjából tudni lehet, hogy miről vitázott a szovjet pártvezetés, amely eldöntötte Magyarország sorsát. Amit mégsem tudunk, az feltehetően sosem fog kiderülni. A forradalom fontos szereplőinek megítélése viszont előbb vagy utóbb új kérdéseket fog indukálni. A sort lehetne folytatni. Előkerülhetnek még dokumentumok, amelyek alapvetően aligha változtatják meg, de árnyalhatják a képet. Vajmi kevés ismeretünk van például arról, hogy a szovjet hadsereg – mint fegyveres erő – hogyan viszonyult a magyar forradalomhoz. Történtek-e dezertálások? Érdemes lenne alaposabban vizsgálni a szovjet társadalom reakcióját is. A szovjet társadalom egyáltalán értesült arról, hogy mi zajlik Magyarországon? A nyugati sajtó termékeihez a Szovjetunióban semmilyen formában nem lehetett hozzájutni, de azok, akik nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeztek, vagy hallgatták a Szabadság Rádiót – az orosz Szabad Európát –, értesülhettek a történésekről. A leningrádi egyetemen még nagyszabású pert is rendeztek a Magyarország iránti szimpátia megnyilvánulásai miatt. Vezető szovjet értelmiségiek – furcsa módon elsősorban természettudósok – naplóiból kiderült, hogy érzékenyen reagáltak, lelkiismereti válságba kerültek. Pedig jelentős részük kommunista párttag volt, meggyőződéses híve a rendszernek. A mai Magyarországon milyen jegyeket kellene viselnie annak a politikai erőnek, amely hitelesen szeretné képviselni az ötvenhatos eszméket? 1956 alapja lehetne egy olyan konszenzuson alapuló politikai elitnek, amelynek csoportjai versenyhelyzetben állnak ugyan, de képesek megbízni egymásban, tiszteletben tartani bizonyos játékszabályokat. Nem élet-halál harcról beszélek tehát, hanem ajánlatok és javaslatok tisztességes versenyéről. Az ötvenhatos vízió jellegzetes harmadikutas elképzelés volt, nem is nagyon öltött koherens formát. Sok elemében nem ültethető át, a nemzeti függetlenség és a semlegesség akkori képe ma nem időszerű. De! Az ma is fontos kérdés, hogy az egyén, a polgár szabadsága és a társadalmi igazságosság vajon összeegyeztetendő-e. 1956 erre igennel válaszolt. Az 1989-es nagy fordulat, amely végső soron a kapitalista piacgazdaságot hozta el Magyarországra, látszólag nemleges választ adott ugyanerre a kérdésre. Nem gondolom azonban, hogy ez a végleges válasz. Mit lenne még érdemes átvenni 1956-ból? A mai politikai szerkezet a képviselet elvét követi, és ez elvileg nagyon helyes. Eljönnek azonban azok a pillanatok, amikor arra van szükség, hogy egy közösség megszervezze önmagát, kiálljon a zsarnoksággal szemben. Nem lehet a permanens mozgósítás állapotában létezni, de vannak helyzetek, amikor az értelmes önszerveződés ötvenhatos modellje elfogadható mintaként. Most a Színház-és Filmművészeti Egyetem közössége mutat erre nagyon szép, látványos és bátor példát.

Névjegy

Rainer M. János 1957-ben született Budapesten. 1975-ben érettségizett a Fazekas Mihály Gyakorlógimnáziumban, 1981-ben szerzett diplomát az ELTE bölcsészkarának történelem-könyvtár szakán. Egyetemi tanár, az MTA levelező tagja, az 1956-os Intézet volt főigazgatója. Elsőként írt monográfiát Nagy Imréről, kutatási területe a 20. századi történelem, elsősorban az ötvenhatos forradalom.