Franciaországban két értékre különösen büszkék az emberek: a véleménynyilvánítás szabadságára, illetve a szekuláris államra. Emmanuel Macron nemrégiben éppen arra figyelmeztetett, hogy mindazok a szeparatisták, akik iszlám államot akarnak létrehozni az országon belül, ezeket a vívmányokat fenyegetik.
A terroristák újra és újra ráébresztik a társadalmat arra, hogy ezek az értékek ma már nem magától értetődőek, olyan radikalizálódás kezdődött a franciaországi fundamentalisták között, ami már a hagyományos demokratikus berendezkedést fenyegeti. 2015 óta összesen 250 személy vesztette életét francia területen az iszlám terroristák által elkövetett merényletekben. S bár az utóbbi években szerencsére nem voltak olyan súlyos támadások, mint 2015-ben kétszer is Párizsban, vagy 2016-ban Nizzában, a fenyegetés nem szűnt meg.
Abdoullakh Abouyedovich Anzorov, a 18 éves csecsen származású menekült Samuel Paty, a köztiszteletben álló tanár ellen brutális kegyetlenséggel végrehajtott terrorakciója ugyanakkor felhívta a figyelmet: mivel a tanárok a külvárosi iskolákban, ahol nagyobb arányban tanulnak muzulmán fiatalok, a tanórákon inkább kerülik a vallási szempontból kellemetlen témákat épp az esetleges retorzióktól tartva, a muzulmánok társadalomba való integrációja egyre elérhetetlenebbnek tűnik. A 6-8 milliós muzulmán közösség hiába származik több különböző országból, főleg az egykori afrikai francia gyarmatokról, saját iszlám identitást alakított ki, ráadásul egy felmérés szerint 40 százalékuk az iszlám értékeket a francia állam vívmányai fölé helyezi.
Bár csak most, a tragédia után irányult a figyelem az oktatásra, a probléma már régóta létezik. 2004-ben Jean-Pierre Obin tanfelügyelő részletesen feltárta az integráció súlyos hiányosságait, jelentését azonban az akkori oktatási miniszter, Francois Fillon íróasztalfiókjának mélyére rejtette: a kormány nem vállalta a konfrontációt az iszlám közösséggel. „Húsz évet vesztegettünk el” – figyelmeztetett a minap Obin, aki nemrégiben megjelent, „Hogyan hagyták az iszlámot beférkőzni az iskolákba” című könyvében egyéni sorsokon keresztül tárja fel, milyen veszélyes viszonyok alakultak ki. A menzán például külön étkeznek a muzulmán diákok, a lányok nem akarnak résztvenni a tornaórákon. Mikor a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni merénylet után néma felállással emlékeztek az iskolákban, sok muzulmán diák hangoskodással fejezte ki egyet nem értését.
Igen összetett okok vezettek el idáig. Szerepe van ebben annak, hogy Franciaországban az iskolákban betiltották a fejkendő viselését, így Párizs az iszlám fundamentalisták célkeresztjébe került. Ez azonban csak a felszín. Valójában egyetlen elnök sem tartotta prioritásnak a muzulmán bevándorlók leszármazottainak felzárkóztatását. Ma már azonban ez egyre nehezebb feladat részben a fundamentalisták erősödése, részben amiatt, hogy a szélsőjobb is politikai tőkét akar kovácsolni a kérdésből.
Macron nincs könnyű helyzetben, hiszen néhány hónap alatt nem lehet helyrehozni évtizedes mulasztásokat.