Javarészt szalonképtelen országokat verbuvált össze a Trump-adminisztráció a minap megalakult abortuszellenes egységfrontjához. A közös kiáltványhoz az Orbán-kormány is csatlakozott, méghozzá társkezdeményezőként.
Novák Katalin családokért felelős tárca nélküli miniszter szerint a nyilatkozat “az élet értékét, a gyermek várásának és megszületésének örömét” hivatott megmutatni, ami érdekes kijelentés annak fényében, hogy az aláírók között vannak halálbüntetést végrehajtó és a nőket elnyomó államok, illetve olyanok is, ahol a gyermekmunka vagy éppen a gyermekkatonák kérdése okoz problémákat. Talán derekasabb lett volna ezekben az ügyekben felszólalni, sőt akár még a magzati élet védelmében is lehetett volna nemesebb ügyet találni: Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter például a tőle megszokott vehemenciával kikelhetett volna az ellen, hogy kínai Hszincsiang tartományban kényszerabortuszt hajtanak végre az ujgur és más kisebbségekhez tartozó nőkön.
No persze az Orbán-kormány általában még a keresztények érdekében sem szokott szót emelni, például amikor Törökország mecsetté alakította vissza az eredetileg bazilikának épített Hágia Szophiát; Azerbajdzsán a keresztény örményeket gyilkolja egy talpalatnyi földért vagy a Türk Tanács tagjai üldözik a keresztényeket. A magyar diplomáciának csupán a kotnyeleskedő nyugati nemzetekkel van problémája, akik szóvá merik tenni, hogy Magyarország egyre távolodik a demokratikus értékrendtől. Ebből kiindulva tán nem meglepő, hogy az Orbán-kormány jobban megtalálja a közös nevezőt a mostani nyilatkozatot elfogadó Pakisztánnal, Szudánnal vagy éppen Szaúd-Arábiával, mint mondjuk Franciaországgal, Németországgal vagy Norvégiával. Elgondolkodtató mindenesetre, hogy hazánk hányszor kerül az emberi jogokat semmibe vevő, ultrakonzervatív afrikai és arab országokkal azonos álláspontra a világias európai demokráciák ellenében. Természetesen az asszociáció még kínosabb az Egyesült Államokra nézve, csakhogy ott legalább a novemberi elnökválasztás fordulatot hozhat.