Moldovában csap össze újra a Nyugat és a Kelet

Köztársasági elnököt választ a Moldovai Köztársaság vasárnap, az alig négy milliós volt szovjet tagköztársaság voksolását ezúttal is kiemelt nemzetközi figyelem övezi, több mint 2200 megfigyelő jelezte részvételét.

Európa legszegényebb országának minden választása kapcsán általában azt emelik ki, hogy a voksolás tétje az, hogy az ország az Európai Unió és az Egyesült Államok vagy Oroszország felé sodródik a következő négy évben. Valójában ennél összetettebb a kép.

Moldova az utolsó olyan európai volt szovjet tagköztársaság, amelyben Oroszország megőrizte befolyását. Bár kis és szegény országról van szó, a balti államok és Ukrajna elvesztése után Moszkva számára amolyan presztízskérdés és nem utolsó sorban – a Kreml szempontjából – nemzetbiztonsági kérdés is, hogy európai határai mentén egy újabb állam kerül a NATO és az EU, illetve az USA hatókörébe.

A nemzetközi médiában megjelent elemzésekben ritkán jelenik meg Románia, mint a moldáv belpolitikát befolyásoló külső tényező, noha a román jelenlét és befolyás az egyik legfontosabb és legerősebb tényező Moldovában. Romániában ugyan a rendszerváltás utáni nyílt revansizmus alábbhagyott, ám burkoltabban máig jelen van.

Az utóbbi időben Traian Basescu volt államfő jobbközép konzervatívnak mondott új pártja, a valójában inkább populista, szélsőjobboldali Népi Mozgalom Párt (PMP) vállalta fel nyíltan a két román ország „egyesülésének” eszméjét. De lakossági szinten is bizonyos fokon máig jelen van a gondolat, Románia-szerte, de főképp a keleti országrészekben lehet olyan utcai graffitiket olvasni, amelyek azt hirdetik, hogy „Besszarábia román föld”. A román diplomácia és kormányzatok viszont tartózkodnak minden ilyen megnyilvánulástól, bár a kormányok színezetétől függetlenül anyagilag, politikailag egyaránt támogatják a szegény rokon Moldovát és biztosítják a könnyített honosítást a moldovai állampolgárok számára, Basescun kívül soha egyetlen vezető politikus sem tett olyan nyilatkozatot, amelyre akár Oroszország, akár a nemzetközi közösség felkaphatta volna a fejét.

Hogy lakossági szinten milyen az egyesülés támogatottsága, arra vonatkozóan már réges-rég nem adtak közzé adatokat, de annyi enélkül is tudható, hogy a románok zöme nem lelkesedik annak gondolatától, hogy az amúgy is komoly infrastrukturális gondokkal küszködő ország Európa legszegényebb országocskájával gazdagodjon.

A moldovaiak viszonyulása ennél sokrétűbb, mind politikai, mind lakossági szinten, de a Romániához való viszonyulás legalább olyan erős politikai identitásképző, mint az EU-hoz vagy az Oroszországhoz való viszonyulás. Éppen ezért a moldovai választásokon sokan nem azért voksolnak rendre az úgynevezett nyugatpárti erők ellen, mert kifogásolnák az EU-hoz való közeledést, hanem mert ők a nagyromán egyesülés veszélyétől tartanak.

A moldáv nyugatos, korrupcióellenes harcot hirdető vezető politikusok hagyományosan „román pártiak”. A moldáv különállóságot, a saját nyelvet és saját történelmet általában az oroszpárti, de önálló Moldovát támogató erők hangsúlyozzák, legtöbb esetben legalábbis megmosolyogtatóan. Ezen erők legfőbb képviselője a jelenlegi, újrázni készülő elnök, Igor Dodon. Az alkotmányban rögzített moldáv nyelv például körülbelül annyira nem román, mintha a székely dialektust neveznénk a magyartól különböző nyelvnek. Ennek ellenére a lakosság 60 százaléka vallja annak önállóságát és a moldovai identitás különbözőségét.

Nagyjából ugyanezt tükrözi a politikai pártok és szereplők támogatottsága is. A vasárnapi voksolás két főszereplője a hivatalban lévő elnök illetve a tavaly alig öt hónap után megpuccsolt kormányfő, Maia Sandu. A felmérések szerint az oroszpárti, románellenes, az EU-val szemben távolságtartó, de nem ellenséges Dodon a voksolás nagy esélyese, annak ellenére, hogy az ország gazdasága romokban, a korrupció mértéke és a mindenhol jelen lévő alvilág pedig a változás és fejlődés reményét is szertefoszlatja. Ha a közvélemény-kutatások igaznak bizonyulnak, akkor második fordulóra kerül sor, vasárnap egyik jelölt sem tudja megszerezni a voksok több mint felét.

Dodon legfőbb ellenfele az EU-párti Maia Sandu. Ő a moldáv ellenzék legismertebb és a Nyugat által leginkább támogatott politikusa, aki a román korrupcióellenes ügyészséget, a DNA-t tartja követendő példának és hasonlóan hatékony moldáv szerv létrejöttét szorgalmazza. Miniszterelnökként is ez lett a veszte. Tavaly tavasszal amolyan tűz-víz koalíció jött létre Moldovában, Sandu épp az államfő Igor Dodon és szocialista pártja támogatásával alakíthatott kisebbségi kormányt az országot már-már zsebre vágó nagyhatalmú oligarcha, Vlad Plahotniuc-al szemben. A főügyész kinevezésébe bukott bele, az igazságszolgáltatás függetlenségének megteremtése, a moldáv DNA létrehozása ugyanis az államfő környezetét és pártját is kedvezőtlenül érintette volna.

Sandu 2016-ban is megmérkőzött Dodonnal, akkor meglepetésre 44 százalékot kapott. Ezúttal, úgy tűnik, legalábbis az első fordulóban ennél kevesebbre számíthat, többek között annak köszönhetően, hogy a nyugatos ellenzék másik ismert arca, Andrei Nastase nem állt be mögé. Sőt, azt kérte még a napokban is, hogy Sandu lépjen vissza a javára, mert mint állítja, neki lenne nagyobb esélye Dodonnal szemben. Az egymásnak ellentmondó közvélemény-kutatások mindegyike 10 százalék alatt méri Nastaset, Sandut pedig 19-38 között, de mivel négy éve Nastase lépett vissza Sandu javára – aki akkor is népszerűbb volt -, most viszonzást várna.

Második fordulóban a harmadik legesélyesebb, kétes hírnevű, kalandor üzletember, Renato Usatii, Balti város polgármesterének támogatói jelenthetik a mérleg nyelvét. A hat esélytelenebb jelölt közül három egyértelműen nyugatbarát, az egyik nyíltan unionista, azaz a Romániával való egyesülést tűzte zászlajára, ők mindenképpen Sandut fogják támogatni. Usatii viszont kiszámíthatatlan, és bár kampányában azt hirdeti, hogy győzelme esetén valóságos kínai falat húzna a román határon, a kampányban inkább Dodont, mintsem Sandut támadta. A nyugat által preferált Sandu második fordulós esélyeit azonban gyengíti a moldáv önállósághoz való ragaszkodás, mivel ő nem tagadja sem azt, hogy felvette a román állampolgárságot, sem azt, hogy amennyiben a többség mellette van, támogatná a Romániával való egyesülést is.