Lehetőségeinkhez mérten támogatjuk a mélyszegénységben élőket – mondja Lápos polgármestere a falunapra érkező nyomorturistáknak, azaz nekünk a Falunap című előadásban. És ezzel nagyjából mindent el is mond a támogatás mértékéről; mert a lehetőség, ugye, relatív, a szándék mégis megkérdőjelezhetetlen, hovatovább mindent lefed. Pályázatokhoz és választáshoz bezsebelhető, „Nesze semmi, fogd meg jól!”. Még a turistáknak beígért lakoma és ünnepség is leginkább csak ígéret marad. Mennyi esélye lehet hát akkor itt a gyerekét egyedül nevelő cigányasszonynak munkalehetőség nélkül? Kénytelen ügyeskedéssel talpon maradni, s közben észre sem veszi, saját boldogulása érdekében hogyan használja ki ő is mások nyomorát. A kezdetben humánus uzsorás idővel a gátlástalanság útjára kényszerül. A Balogh Rodrigó által írt és rendezett előadás gyilkos humorú, groteszk és erőteljesen önironikus – tömény látlelete egy zsákfalu életének a ma Magyarországán.
A Bambinában már a romániai virágárusok történetén keresztül látjuk, hogyan idomultak az idők változásaihoz a romák, és hogyan lett közülük a legsikeresebb milliárdossá. Bambina a kommunizmus alatt megújította a virágkereskedelmet, és megbirkózott a rendszerváltás utáni szabadpiaci helyzettel is. Ám sem a milliárdok, sem a kapitalizmus nem ölte ki belőle a humánumot, így mindvégig támogatta a hozzá hasonlóan induló fiatal roma nőket. A dokumentarista színház nem nélkülözi az életszeretetet, valamint az ének és a terített asztal erejét sem.
A Független Színház Magyarország negyedik alkalommal rendezi meg a világ egyetlen nemzetközi roma színházi találkozóját, ezúttal online térben. Ahogy írják, a Roma Hősök idén házhoz mennek – a fesztivál előadásai szerdánként 19 órától tekinthetőek meg. Céljuk, hogy minél több roma hőstörténetet és a roma színház sokszínű értékeit bemutassák. Eközben fesztiváljukkal értéket teremtettek maguk is, nemzeti kincset. Idén nyolc produkció (romániai, ukrajnai, ausztriai, németországi és hazai) mutatkozik be, amelyek mind a túlélés és boldogulás témakörét járják körül.
Az egész világ nehéz időszakot él meg, amikor még inkább szükségünk van hősökre. De más-e ez a színház, ezek a hősök, vagy csak a származásuk jelzi, hogy roma színházat látunk?
A minap láttam két interjút két roma színházi alkotóval. Egyikük azt mondta, nem releváns a roma jelző, és nem kell külön roma színház, ő az integrációban, a közös munkában hisz, színházban sem mint cigány színész dolgozik, hanem mint színész. Másikuk szerint viszont nagyon is fontos, ha van egy népcsoport, akkor az tudja kifejezni önmagát, tudja kommunikálni a gondolatait, a vágyait, és nemcsak a többség, de a saját népcsoportja számára is. És soraiban olyan hősöket kell találni, akik képesek voltak felállni a bukásaikból, és így mintaként lehet állítani őket.
Túlélni, boldogulni a mai világban nem pehelysúlyú feladat, hatványozottan nehéz, majdhogy megvalósíthatatlan azonban a mélyszegénységben vagy a diszkriminációban élők számára. Ám, ha még közülük is van, akinek ez sikerül, az már mindenképp példaértékkel bír.
„Az elmúlt évszázadokban roma, cigány és traveller közösségek, ha valamit alaposan megtanultak ezen a kontinensen, akkor az a váratlan helyzetekre való gyors reagálás és alkalmazkodás” – ez a tudás a pandémia időszakában felértékelődik. „Bízunk abban, hogy a drámák erőt és hitet adnak a nézőknek a mindennapokhoz” – mondja Balogh Rodrigó, a fesztivál főszervezője, a Független Színház Magyarország művészeti vezetője.
Az ukrán Romance Társulat a második világháború alatt elhunyt romák emlékére hozta létre A cigányvajda című előadást (író-rendező: Igor Krikunov), amely az ember belső küzdelméről és az önfeláldozásról, együttérzésről szól, hiszen ezek azok, amik a legnehezebb időkben is segítséget nyújtanak. A Székely Csaba közreműködésével írt Perkucigó Fekete-Lovas Zsolt élettörténete, stand-up elemekkel gazdagított koncertszínházi előadás, mementó az identitásválságról. Az előadás egy párbeszéd a nézők és az alkotó között a cigányok sorsáról, főként a romániai egészségügyi rendszerben tapasztalt megkülönböztetésről. Az Európai család egy eredetileg négyrészes online sorozat (írta Richard R. O’Neill). Egy Európa különböző országaiban élő roma családot mutat a karanténban, ahogy kizárólag videochaten keresztül tudják tartani a kapcsolatot egymással, és így kell szembenézniük a problémákkal és a közöttük meghúzódó rejtett konfliktusokkal. Az előadás valós történetekből született, online térben, így ízig-vérig online színház. A bécsiek előadásában, a Hősökben három különböző kultúrából érkező roma nőt, egy iránit, egy szírt és egy koszovóit tartanak előzetes fogságban, amíg a menedékjoguk elbírálására várnak Ausztriában. A „szabadság földjén” szerzett első tapasztalataik megkérdőjelezik a „mindentudó Nyugat” gyakorlatának erkölcsét.
De lesz roma fantasy is Mihaela Drăgan jóvoltából. A Romacen – A boszorkányok kora hat roma cyberboszorkány történetét meséli el, akik egy különálló, futurisztikus társadalmat hoztak létre. Egy utópisztikus, feminista berendezkedést saját norma- és szabályrendszer szerint. A darab fontos kérdése, hogy eredeti eszméjéhez hűen az új világ szolidáris tud-e maradni. És lesz egy Kafka-adaptáció. A Látlak Az odú című novella alapján született (író Marianne Strauhs). Ebben a biztonságot nyújtó odú a főhős saját félelmeinek börtönévé válik. A berlini Roma Act társulat előadása egyfajta paródia a bezárkózó nemzetállamokról és polgárságról.
