A régi gárda bosszúja robbantotta ki a polgárháborút Etiópiában

A Nobel-békedíjas miniszterelnök hiába törekedett az egység megteremtésére, a konfliktus elkerülhetetlen volt.

Tömegével menekülnek a civilek az észak-etiópai Tigráj szövetségi államban dúló heves harcok elől. A szomszédos Szudán szerdáig több mint tízezer embert fogadott, a helyi hatóságok további 200 ezer menekültre számítanak. Tigrájban a beszámolók szerint a helyzet egyre kétségbeejtőbb: az ENSZ szerint vészesen fogy az élelmiszer, a gyógyszer és az üzemanyag, mivel nem jut be az utánpótlás a kormányerők által ostromlott területre. A nemzetközi közösség aggódva figyeli az eseményeket, miközben egyes szakértők és a laikusok egyaránt értetlenül állnak azelőtt, hogy a Nobel-békedíjas Abij Ahmed etióp miniszterelnök hogyan vezethette polgárháborúba Afrika második legnépesebb államát – pedig a későbbi konfliktusra már 2018-as hatalomra jutásakor számítani lehetett volna.

Abij eskütételekor még szinte mindenki hitt a békeszeretőnek ismert politikusban. „Lenyűgözte az etióp közvéleményt, nagyjából azt várták tőle, hogy elhozza a Kánaánt” – idézte fel az akkori közhangulatot Marsai Viktor Afrika-szakértő, a Migrációkutató Intézet kutatási igazgatója, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) adjunktusa. Abij eleinte rá is szolgált a bizalomra, rövid idő alatt valóságos forradalmat vezényelt le: politikai foglyok ezreit bocsátotta szabadon, megengedte a terroristáknak bélyegzett disszidensek hazatérését és békét kötött a szomszédos Eritreával, véget vetve a két ország között 20 éve tartó ellenségeskedésnek – ezért jutalmazták Nobel-békedíjjal. Marsai Viktor azt mondta, hogy 2018-ban „csak a régi gárda képviselői nem szerették Abijt” – ők viszont csak vártak arra a lehetőségre, hogy mikor vághatnak vissza. A legnagyobb fenyegetést, a tigrinya népcsoportot képviselő Tigráji Népi Felszabadítási Front (TPLF) jelentette, amely 1991 óta a kormányzó, etnikai alapon szerveződő pártszövetség meghatározó ereje volt, de Abij beiktatása után kiestek a pixisből és ellenzékbe vonultak, bosszút forralva. A szakértő szerint a TPLF tudta, hogy a kormányfőnek olyan nehezen megoldható, rendszerszintű problémák szakadnak a nyakába, amelyek előbb-utóbb kezelhetetlenné válnak, és ekkor megnyílhat az út a megbuktatására.

Abij kezdeti lendülete idővel valóban megtört. Az emberek életszínvonaluk drasztikus megnövekedését várták, ám a kormányfő „olyan súlyos strukturális gondokkal küzdő gazdaságot örökölt, mint Antall József a rendszerváltáskor” – magyarázta Marsai Viktor. A szakértő szerint nem volt lehetőség a gazdasági rendszer fájdalommentes átalakítására, a külföldi tőke bevonzása nehézkes feladatnak bizonyult, mivel minden érdemi szektor állami kézben van. Abij befektetés ösztönző intézkedésként engedte gyengülni a nemzeti valuta, a birr árfolyamát, ám „ez óriási inflációt okozott, rengeteg élelmiszer ára a duplájára nőtt egy év alatt és ezeket a problémákat a koronavírus-járvány csak tetézte” – magyarázta a NKE adjunktusa.

A várt gazdaság fellendülése elmaradása az etnikai feszültségeket is felszínre hozta. Etiópia legnépesebb nemzetisége, az oromók évszázados elnyomásnak voltak kitéve, amelynek az ugyancsak oromó Abij hatalomra jutása vetett véget. A miniszterelnök hiába prédikált megbocsátásról és nemzeti egységről a sokszínű társadalomnak, szavait még sajátjai körében sem volt hajlandó mindenki megfogadni. Oromó szélsőségesek úgy vélték: most rajtuk a sor, ideje, hogy az elnyomottakból váljanak elnyomók. A radikális vezetők gyakran felhergelték az oromó fiatalokat, hogy véres összecsapásokat provokáljanak ki a kormányerőkkel és ezzel rontsák a Nobel-békedíjas politikus hazai és nemzetközi megítélését.

Nemrég már a Tigrájt kormányzó TPLF is elérkezettnek látta az időt, hogy nyíltan szembeszálljon Abijjal. A párt augusztusban megrendezte a regionális választásokat, annak ellenére, hogy a addisz-abebai parlament a járványhelyzet miatt a voksolás elhalasztását rendelte el. A régió vezetése és a szövetségi kormány emiatt kölcsönösen illegitimnek tekintette egymást, a feszültség végül múlt szerdán csapott át fegyveres konfliktusba: Abij offenzívát rendelt el, miután TPLF milíciái lerohantak egy bázist fegyverzsákmányolás céljából. Azóta intenzív összecsapásokról és bombázásokról szólnak a hírek. A nemzetközi közösség tagjai hiába szólítanak fel tűzszünetre, tárgyalásokra, a szembenálló felek eltökéltek, hogy a harctéren rendezzék nézeteltéréseiket. Abij jelezte: addig nem nyugszanak, amíg a Tigrájt uraló katonai juntát felelősségre nem vonják, az észak-etióp állam vezetése pedig csütörtökön a lakosság mobilizációját is elrendelte. A kormányerők egyértelműen fölényben vannak, csütörtökön már bejelentették a régió nyugati részének felszabadítását, az erőviszonyokat viszont valamelyest kiegyenlíti, hogy a TPLF jól fegyverzett és hegyvidékes területet kell megvédeniük.

A polgárháború esetleges elhúzódásának egész Kelet-Afrikára nézve katasztrofális következményei lehetnek – mondta el a Népszavának Marsai Viktor. A szakértő kifejtette: legrosszabb esetben a háború a környező, etnikailag szintén sokszínű országokra is továbbgyűrűzhet és a konfliktusok által elindított menekülthullámot akár Európa is megérezheti.