Előfizetés

„Egyszer jóllakni”

Ez az egyetlen vakolt, színezett ház a faluban. A többi valaha fehér volt, meszelt, szép, egysorosan hosszú, elől a tisztaszoba, középen a közös konyha, a kemence mellett a suttal a legidősebbnek vagy legelesettebbnek, hátul a sose fűtött háló vastag dunyhával a többieknek aztán az állatok. Talán a maiak is így élnek odabent, a régi házak romjaiban, ledőlt vályogdarabok mögött, megroggyant tetők, elvesztett, ellopott cserepek alatt. Langyosat csiholni errefelé most is csak egy szobában lehet, arra elég a lehullott fa, innen-onnan összeszedett építési deszka, raklapdarab, adományba kapott női szövetkabát. A vakolt ház a polgármesteri hivatal. Mi más is lenne, kérdezné, aki eleget jár az ország északi csücskeiben, ahová már nem vezet főút, csak négy számjegyű, hepehupás, töredezett. Szomorú disszonancia a nyomortelep tőszomszédságában lévő kivakszolt, netán újonnan épített községháza, akkor is, ha tudjuk: ezekre jutott egykor pályázati pénz, bolond lett volna az az önkormányzat, amelyik elugrik előle. Beljebb megyünk. Meglepődve látjuk, mennyi ember ácsorog a folyosón. Idős asszonyok kopott mackónadrágban, kitaposott félcipőben, megfakult színű, kirojtozódott horgolt sapkában, fiatal fiúk, lányok egy szál pulóverben, pedig odakint hideg köd szitál. Kicsi helyiségbe torkollik a sor eleje, épp, hogy meg lehet odabent fordulni. Tizenegyet üt a harang – az amúgy bezárt templomban az elektromos időzítő legalább működik, erre jutott még uniós forrás –, az opálos üvegfalba vágott kis ablak felcsapódik, terebélyes, fityulás asszony dugja ki a fejét. - Bableves van! – kurjantja el magát, s már veszi is elő a kis műanyag tányérokat. Egy merítőkanálnyi leves fér bele minden ilyen tálba, aki megkapja, mindjárt tölti is át a saját kis ételhordójába, de legtöbbször inkább kiürült, kilós tejfölös dobozba. Előbb azonban egy számot mond be, s ír alá egy papíron, ez jelzi, hány fős a család, hány embernek viszik a napi egyszer meleg levest innen a népkonyháról. Próbálok közelebb menni, belenézni, beleszagolni a levesbe, s eszembe jut a Tragédia, Móricztól. Kötelező novella-olvasmány a földönfutó Kis Jánosról, aki legalább egyszer jól akart lakni, s „kienni” a földesurat a vagyonából. Már a húslevessel telítődve, a túrós csusza és a lencsével körített orja után a töltött káposztából egy rágósabb falat a torkán akadt, s megfulladt a gazdag ételben, amit nem bírt el vékonyka ciberelevesekhez szokott gyomra. - Tessék csak kérni magának is egy tányérral, finom leves, a múltkor még kolbász is volt benne! – biztat az egyik idősebb asszony, aki mintha direkt a sor mellett várakozna, közel az ablakhoz, s a mögötte gőzölgő kondérhoz. Először nem értem, miért nem áll be ő is, s viszi, ami jár, aztán rájövök. Minden alkalommal hosszan, elmélyülten követi a merőkanál útját, s amikor csobban a leves előbb a műanyagtálban, később az ételhordóban, nagyokat nyel. Talán még a pupillája, s az orrcimpája is egyszerre tágul, hogy minél több látványt és illatot szívjon be, míg a maga egy szem adagjával hazaér.

Hoki és golf

Akár meglepő is lehet Magyarországon és külföldön Orbán Viktor október 27-i egyértelmű állásfoglalása, hogy az amerikai elnökválasztáson Donald Trumpnak szurkol. A nemzetközi gyakorlatban nem szokás beavatkozni más országok választási kampányaiba, bár Orbán ezt – többnyire elég szerencsétlenül, a későbbi vesztesek mellé állva – gyakorta megtette. Nagyhatalmak belső ügyeibe avatkozni azonban különösen nem tanácsos.  Ez a megállapítás helytálló lenne, ha Orbán Trump melletti nyilatkozatát külpolitikai szempontok határozták volna meg. Ehelyett azonban jól látható belpolitikai spekuláció állt a lépés mögött. Tudható: Biden egyik fő törekvése a NATO és a nyugati szövetség Trump alatt meggyengült kohéziójának megszilárdítása lesz. Ez az értékközösség erősítését, a jogállami követelmények a tagországokon való számonkérését is jelenti majd. Ez volt az Obama adminisztráció Magyarországgal kapcsolatos politikájának egyik fő jellemzője, amelynek Biden alelnökként részese volt.  Orbán úgy gondolja, hogy Biden győzelme esetén fel fognak élénkülni a politikájával – vö. illiberális állam – szembeni washingtoni bírálatok. Azt reméli, a magyarországi választói bázis előtt akkor majd arra hivatkozhat, hogy a demokrata adminisztráció azért támadja, mert a választási kampányban Trump mellé állt.  Orbán nem először használja ezt a sémát. Vera Jourova, az EU bizottság alelnöke volt felelős a bizottságnak a jogállami követelmények betartását vizsgáló jelentéséért, amely nagy nemzetközi és magyarországi visszhangot keltett. A jelentés szeptember 30-án, egy szerdai napon került nyilvánosságra. Orbán szeptember 28-án, hétfőn szólította fel Jourovát lemondásra. Az elővágás ugyanazt a sémát mutatja: a várható nemzetközi bírálat előtt kell beszólni a bírálat forrásának, hogy a hazai választói bázis előre értesüljön az érkező bírálat okáról. A Trump melletti kiállás jelzi, hogy Orbánnak alapvetően belpolitikai, sőt a jelek szerint személyes kérdés, hogy ki az Egyesült Államok elnöke. Ez nehezen elfogadható. Ha ugyanis az ország érdekeit nézzük, a romló világpolitikai környezetben örülnie kellene a transzatlanti kapcsolatokat, a nyugati szövetséget erősíteni akaró Bidennek, ahogy kevés kivételtől eltekintve az európai országok többsége örül is. Jellemző: az unió tanácsának elnöke, Charles Michel informális egyeztetést tartott szükségesnek, hogy összehangolja a tagállamok az elnökválasztásra adandó reakcióit. Meg is állapodtak november 7. 19.00 órában. A tagországok nagy többsége többé-kevésbé alkalmazkodott ehhez az időponthoz. Orbán ezt az egyeztetést azonban magára nézve nem tartotta irányadónak.  Fennállt a lehetőség, hogy akkor legalább az általa legfontosabbnak tartott szövetségesi keret, a V4 országok hangolják össze az elnökválasztásra való reagálást. A lengyel vezérhajó körül tömörülő négy visegrádi ország azonban nem tudott egységesen kiállni egy fontos világpolitikai esemény ügyében. A lengyel elnök és Orbán (külön-külön időpontban) gratulált Bidennek a „sikeres választási kampányhoz” és nem a választási győzelemhez.  Külön blamázs érte Orbán egy másik szövetségesét, Janez Jansa szlovén miniszterelnököt, aki november 4-én gratulált Trump újraválasztásához, azóta pedig folyamatos twitter csatában szerencsétlenkedik, hogy ezt a súlyos bakit valahogy kimagyarázza.  Orbánnak van alapja a Biden törekvéseivel szembeni gyanakvásra. A megválasztott elnök egyik fontos célkitűzése a világban mutatkozó antidemokratikus tendenciákkal való szembeszállás egy globális demokrácia csúcstalálkozó keretében. Egyelőre nincs információ arról, hogy Magyarország ott milyen minőségben fog szerepelni. Ennek kiderítése a magyar ügyekben eljáró újabb számos, drága pénzen foglalkoztatott hivatásos washingtoni lobbista feladata lesz.  Orbán és Trump esetében a személyes szimpátián túl érdekes, nagyjából hasonló szokások is felfedezhetők. Emlékezetes Orbán 1994-es jégkorong világbajnokságra koncentráló figyelme az akkori magyarországi választások eredményvárója alatt. Trump golfozni ment.

Gránitszilárdságú lopás

Van annak valami diszkrét bája, hogy a kormány azon a napon nyújtotta be az Országgyűlésnek a gránitszilárdságú Alaptörvény kilencedik – minden eddiginél átfogóbb – módosítási javaslatát, amely napon elfogadták a rendkívüli jogrend kihirdetésére vonatkozó szabályokat. A tervezet újradefiniálja a család fogalmát, szabályozza a különleges jogrenddel, a hadviseléssel és békekötéssel összefüggő rendelkezéseket, és új fogalmakat vezet be a közpénzre, továbbá a közfeladatot ellátó vagyonkezelő alapítványra vonatkozóan. Ez a cikk csak az utóbbiakról szól. Kövér László tévedett. Amikor ugyanis annak idején megkérdezték tőle, hogy szerinte a Magyar Nemzeti Bank alapítványaiba kilapátolt kétszázhatvanmilliárd forint közpénz-e, azt felelte, hogy „mi más lenne”. Hát ennek a világnak (is) vége lesz, ha az Alaptörvény-módosítást megszavazzák – márpedig efelől szemernyi kétségem sincs. A módosítási javaslat szerint „közpénz az állam bevétele, kiadása és követelése”. Az értelmezéshez nem árt némi számviteli tájékozottság. Követelésnek ugyanis az minősül, aminek a sorsa jogilag rendezett és annál, akivel szemben a követelés fennáll, tartozásként szerepel. Tehát például a több ezermilliárdos vagyont megtestesítő állami vállalatok (pl. az MVM, Nemzeti Közműszolgáltató) és az állam résztulajdonában álló vállalatok (pl. MOL, Richter), vagy éppen a Magyar Nemzeti Bank nyereségéből csak a már megszavazott osztalék minősül állami követelésnek. Kikerül ebből a körből mindaz, amit ezek a cégek eddig is sok milliárdos nagyságrendben osztogattak nyereségadójuk terhére (Tao-támogatás) a focikluboknak és már „látványsportoknak”, vagy csak egyszerűen támogatásként a Fidesz-közeli civil szervezeteknek, mint pl. az MVM több mint félmilliárdja a Civil Összefogás Fórumnak (CÖF), esetleg alapítványok gründolására használtak. Ugyancsak kikerülnek a közpénzek köréből az állam által adókedvezmény formájában nyújtott támogatások. Az Alaptörvény szerint „a közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekű adatok”. Ennek alapján eddig a kedvezményezettek – ugyan legtöbbször csak hosszas pereskedés után – kénytelenek voltak feltárni, mire költötték az irányított nemzeti ajándékot, mint ahogy a gáláns adományozók sem titkolhatták el ez irányú manipulációjukat. A közérdekű adatigénylések megkeserítették az édes életet, de ennek így vége lesz. Az állami vagyon osztogatása végleg kikerül az állampolgárok látóköréből. A módosítás rendelkezik a „közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány létrehozásáról, működéséről, megszüntetéséről” is. Mindezt sarkalatos törvényhez köti. A cél világos: h esetleg mégsem a Fidesz nyerné a választásokat, akkor sem lehet majd kétharmad nélkül visszaszerezni az államnak azokat a javakat, amelyeket a jelenlegi kormányzat a még éppen létező kétharmados többség birtokában az állami vagyonból ezekbe az alapítványokba kiszervez. És persze kétharmad nélkül nem lehetne állami fenntartásba venni pl. azokat a felsőoktatási vagy más intézményeket sem, amelyeket ilyen alapítványokba szerveznek ki. Természetesen ugyancsak sarkalatos törvény kellene annak meghatározásához, mi minősülne ezeknek az alapítványoknak a szempontjából közfeladatnak. Ilyen alapon közfeladat lehet akár egy KESMA-szerű jobboldali sajtókonglomerátum működtetése – állami ajándékvagyonból. El kell ismerni, a fiúk (és lányok) mindenre gondolnak. Miután az összes lényeges szerv (ügyészség, számvevőszék, Alkotmánybíróság, bíróságok, médiahatóság, versenyhivatal, stb.) irányításába 9–12 évre bebetonozták hithű katonáikat, most ezzel a módosítással annak is megnyitják az utat, hogy egy esetleges kormányváltás után az új hatalom az állami vagyon felhasználásában is gúzsba kötve ugrándozzon. Persze van megoldás: nyerjen az ellenzék kétharmaddal! Erre azért nem kötnék nagy összegű fogadást.