Azt már tudjuk, hogy az Orbán-kabinet szerint az Európai Bizottság jogállamiság-jelentése az első betűtől az utolsó mondat végén a pontig merő féknyúz, és azt is, hogy a mi kormányunk sosem hazudik. Tehát amikor azt olvassuk a jelentésben a magyar médiarendszerről, hogy „Az információkhoz való nyilvános hozzáférés akadályokba ütközik (…), a Médiatanács függetlensége és hatékonysága kockázatnak van kitéve (…), akkor nyilvánvalóan arra kell gondolnunk, hogy Soros György és a magyar nemzet többi ádáz ellensége áll a dokumentum mögött.
Igen, a valóság iránti kellő érzéketlenséggel gondolhattuk akár ezt is – ám miután megjelent a Szabad Európa tényfeltáró összeállítása arról, hogy mi folyik a magyar közmédiában, egészen mást kell gondolnunk. Azt például, hogy miközben az alkotmány szerint „Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit”, a sajtótörvény szerint pedig „A sajtószabadság kiterjed az államtól, valamint bármely szervezettől és érdekcsoporttól való függetlenségre is”, továbbá „Mindenkinek joga van arra, hogy megfelelően tájékoztassák a helyi, az országos és az európai közélet ügyeiről”, a felügyeleti szerveivel együtt évi 130 milliárd forintunkból működő köztévében politikai komisszárok utasításai alapján, a szerkesztői és a műsorkészítői szabadságot sárba tiporva tájékoztatás helyett manipulálással, a sokszínű informálás helyett a Fidesz érdekeinek megfelelő és a kormány mindenkori kommunikációs elvásásait kielégítő álvalóság-gyártással foglalkoznak, amiről immár bizonyíték is van. Meg azt, hogy a – kizárólag a Fidesz embereiből álló – Médiatanács, amelynek a dolga a média törvényes működésének biztosítása lenne, talán mégsem annyira független.
Amúgy a politikai kompromisszumokat tükröző jogállamiság-jelentés azt is írja, hogy a magyar médiában: „a közvetlen politikai befolyás és ellenőrzés nem széles körben elterjedt”. Nos, ha valami, hát ez tényleg féknyúz a javából.