Előfizetés

Kikapcsolták a moratóriumot a közműszolgáltatók

Marnitz István
Publikálás dátuma
2020.11.16. 07:20

Fotó: Népszava
Tavasztól eltérően az energiaszolgáltatók a veszélyhelyzet mostani kihirdetése után nem függesztették fel a tartozások miatti kikapcsolásokat. Most mérlegelnek, de az ünnepek alatt újra várható moratórium.
Az NKM önkéntes kikapcsolási moratóriumot vállal az év végi ünnepi időszakban, ennek időtartamát rövidesen közzéteszik - válaszolta az állami közmű arra a kérdésünkre, hogy tavaszhoz hasonlóan a veszélyhelyzetre tekintettel felfüggesztik-e a tartozások miatti kikapcsolásokat. Ezen túlmenően hosszan vázolták, hogy rendszeresen elemzik a helyzetet. A válasz azt valószínűsíti, hogy most, tavasztól eltérően az NKM a veszélyhelyzet alatt is kikapcsolja a számlájukkal régóta tartozókat. Tavaly az NKM az ünnepekre tekintettel - a korábbi évek gyakorlatának megfelelően - december 13. és január 5. között tanúsított önkéntes önmegtartóztatást. Az E.ON-tól - immár beleértve az Elmű-ÉMÁSZ-t - még ennél is bizonytalanabb üzenetet kaptunk. Eszerint az egészségmegóvás és az ellátásbiztonság tükrében mérlegelik a helyzetet. Az időjáráshoz hasonlóan ködös válasz mindazonáltal leginkább úgy értelmezhető, hogy egyelőre az E.ON-Elmű-ÉMÁSZ-területen sem enyhül a kikapcsolási szigor. Tavaly az év végi moratórium az E.ON-nál december 13-tól január 3-ig, az Elmű-ÉMÁSZ-nál december 20-tól január 2-ig tartott. A két-három hazai energiaszolgáltató-csoport márciusban egy nappal a veszélyhelyzet kihirdetése után közölte, hogy az események miatt eltekintenek a kikapcsolásoktól. A türelmi időszak konkrét lejártát ugyan nem jelentették be, de júniusi körkérdésünkre úgy nyilatkoztak, megkezdték a lejárt tartozást felhalmozók kiértesítését. Az intézkedéssel kapcsolatos tapasztalataikba, esetleges következtetéseikbe ugyanakkor nem avatták be lapunkat. Az NKM annyit közölt, hogy az időszak során lejárt tartozásaik kissé nőttek. Most, bár a kormány, a márciusival megegyező okokból, november 3-án újfent veszélyhelyzetet hirdetett, a tavaszihoz hasonló bejelentés a szolgáltatók részéről egyelőre elmaradt.

Az ügyfélszolgálatok sem zártak be

Tavasszal a közműszolgáltatók egy időre a személyes ügyfélszolgálati ügyintézést is felfüggesztették, ám aztán újranyitottak az irodák. Az erre - vagy bármely más konkrét változtatásra - vonatkozó kérdésünk szintén válasz nélkül maradt és módosításnak honlapjaikon sem leltük nyomát. Igaz, ügyfélszolgálataikon csak előre lefoglalt időpontban és szigorú biztonsági szabályok mellett lehetséges a személyes megjelenés. Az ügyek túlnyomó többsége ugyanakkor elintézhető telefonon vagy interneten is.

Varga Mihály bankot vesz

Méltatlanul elsikkadt az elmúlt napok válság-zuhanyhiradójában az a nagyszerű hír, hogy a magyar kormány újabb bankba tette be a lábát. No nem valami brutális akvizícióról van szó, csupán arról, hogy a Gránit Bankba a magyar állam három milliárd forintot fektetett, és a tőkeemelésért cserébe az adófizetők megkapták a kisbank részvényeinek hét százalékát. Varga Mihály az ezt bejelentő sajtótájékoztatón nem győzte ecsetelni, hogy milyen jó üzletet köt a kormány, hiszen a befektetés az állam és a bank számára is előnyös, tovább emelkedik a pénzintézet értéke és megkezdődik a külföldi terjeszkedése, ami nemzetgazdasági szempontból is előnyös, hozzátéve, hogy a tőkeemelés megfelel a kormány pénzügypolitikai törekvéseinek is. Én most el is engedném ezt a három milliárd forintot, hisz tényleg nincs fontosabb adófizetői érdek per pillanat, mint a kis magyar bank fejlődésének a támogatása. Sőt azt is megengedem, hogy egyszer ez a hét százalék érhet majd akár öt milliárd forintot is, vagyis tényleg jó üzletet köthetett most Varga Mihály. Majd elválik. De. Ugyanezen a bank állami részét Varga Mihály 2017-ben 4,5 milliárd forintért adta el Hegedűs Évának, a bank fő tulajdonosának. Találják ki mekkora volt az állami rész! Elárulom: 36,5 százalék. Ma meg fizet hét százalékért három milliárdot és még örül is neki. 2017-ben is ünnepelte magát a PM, hisz nem egészen 200 milliós nyereséggel szálltak ki a bankból. A 200 millió nekünk, egyszeri polgároknak hatalmas pénz, de az állam számára ez az összeg a kerekítési hiba közelében van. Arról nem beszélve, hogy a 36 százalékért cserébe komoly beleszólási joga van egy tulajdonosnak a cég működésbe – a most vásárolt hét százalék arra elég, hogy az állam képviselője kaphat egy kávét az évi közgyűlésen. Évtizedek óta dúl a vita arról, hogy az állam lehet-e jó tulajdonos. Biztos van ilyen ügylet, de a mostani nem az: olcsón eladok egy bankot, majd utána a válság közepén drágán vásárolok. Ez balekság. 

Szavazatvásárlás kútlegalizálással

Bihari Tamás
Publikálás dátuma
2020.11.14. 09:00

Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
Amnesztiát hirdetett a kormány az öntözési célból létesített illegális kutaknak. A gazdáknak szánt gesztus ellentétes az Orbán-kabinet öntözési stratégiájával és az ország érdekeivel.
Alig egy évvel az országgyűlési választás előtt a kormány sürgősnek érezte, hogy a főleg zöldségtermelésből élő kisebb gazdaságokat mentesítse az illegálisan fúrt kutak miatt őket fenyegető szankciók alól. Az „A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosításáról” címet viselő törvényjavaslatot (a karanténintézkedések éjszakáján beterjesztett csomag más fontos elemeivel együtt) Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nyújtotta be 2020. november 10-én a parlamentnek. A javaslat szövegében szerepel egyebek mellett, hogy az 50 méternél nem mélyebb, illetve az első vízzáró réteget el nem érő mezőgazdasági öntözési célú kutak esetében nem lesz szükség engedélyre. Ezzel egy időben „kútamnesztiát” hirdet a jogszabály az engedély nélkül létesített, már meglévő kutakra is. Az engedélyezési kötelezettség megszüntetése jelentős adminisztratív könnyítést eredményez, az amúgy is fogyóban lévő vízkészleteket azonban komolyan veszélyezteti.
– Először tisztázni kellene, hány ilyen fúrt kút van az országban, vagyis egy kútkatasztert kellene létrehozni. Ennek érdekében büntetlenül jelenthetnék be a gazdák, és csak azt kellene igazolni, hogy az adott kút megfelel a feltételeknek – válaszolta a Népszava kérdésére Ledó Ferenc, a FruitVeB Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet elnöke arra a kérdésünkre, mi lenne a követendő eljárás. A felszínközeli vízkészleteket elsősorban a kisebb területeken gazdálkodó zöldségtermelők hasznosítják, leginkább nekik szólhatnak a törvényjavaslat kútliberalizációs passzusai. A talaj nélküli zöldséghajtatásnál például létkérdés az állandó vízminőség, a folyóvíz esetében ez nem oldható meg. A törvényjavaslat átmeneti megoldást jelenthet a kisebb kertészeteknek, hiszen 70-80 százalékuk kutakból jut vízhez, és ha erre nem lenne mód, a szervezet álláspontja szerint több ezer ember veszítené el a megélhetését. Ugyanakkor bármilyen forrásból származzék is a víz, egyformán fontos lenne a technológia, a hatékonyság kérdése. –Az elavult öntözési módszerek alkalmazásánál jelentős a párolgási, szivárgási veszteség, ami ellehetetleníti a gazdaságos termelést – jegyezte meg a szervezet elnöke. – Morzsákat dobott a kormány a kistermelőknek a valódi, érdemi támogatások helyett. A kormányzati propaganda állításai alapján ugyan éppen ez a réteg élvez előnyt, de ha csak az állami földek haszonbérleti vagy eladási ügyeit nézzük, a gyakorlat azt mutatta, hogy a Fidesz-közeli oligarchák voltak a haszonélvezői a programoknak – nyilatkozta a Rodics Katalin, a Greenpeace Magyarország agrárkampány-felelőse. Szerinte ezek a „morzsák” több kárt okozhatnak, mint hasznot: a talaj felső, 50 méteres rétegeiből ugyanis a mélyebb rétegekbe szivárogna az utánpótlás – hacsak már odafönt ki nem merítik a készleteket. Emellett a fúrt kutak megkönnyíthetik a szennyezőanyagok leszivárgását a mélyebb talajrétegekben található vízbázisokba is – figyelmeztetett Rodics Katalin. Ráadásul a törvénytervezet nem differenciál a különböző talaj- illetve vízkészlet-viszonyok mentén, és súlyosbítaná az amúgy is szárazabb, vagy a klímaváltozás miatt kiszáradó régiókban a felszín alatti vízkészletek amúgy is gyors ütemű fogyatkozását. A törvénytervezetben egyetlen szó sem esik továbbá arról, hogy bárki is ellenőrizné az 50 méteres kútmélység betartását. A szárazabb alföldi tájakon sok helyen eleve mélyebben található víz. Ha betartják az előírásokat, a kiszáradó területeken gazdálkodók semmit sem érnek a könnyítéssel. A kútfúrás kötelező engedélyeztetése mellett is rengeteg illegális fúrt kút működött, de most még ez a kontroll is kiesik. A korábbi rendszerben, ahol a vízügyi szakemberek ismeretei alapján zajlott az engedélyeztetés, legalább minimálisan figyelembe vették a felszín alatti vízkészletek eloszlását, és igyekeztek korlátok közé szorítani a vízbázisok kizsákmányolását. Agrár és környezetvédelmi szakemberek is úgy vélik, a kormányzat nem véletlenül időzítette a 2022-es országgyűlési választások elé ezt a gesztust a szavazóbázisának számító kistermelőknek. Akad olyan vélekedés is, hogy a törvényjavaslat a könnyebbik utat választja, és rendkívül drága, sok százmilliárd forintos költséggel járó alternatív vízgazdálkodás, a felszíni vizek fölhasználása, az öntözési célú csatornahálózat felújítása, kiépítése helyett támogatja jogszabállyal a fúr kutak létesítését és legalizálását. Maga a fúrás egyébként a gazdák számára átlagosan százezer forintot jóval meghaladó költséggel jár.
Az idő sürget. Miközben a felszíni vizeink 95 százaléka, becslések szerint évi 110-112 köbkilométernyi a határon túlról érkezik és nagyjából 5-6 köbkilométernyi többlettel folyik ki a déli határokon, a folyók felső szakaszain a környező országokban egyre több víztározó épül és így, a klímaváltozástól függetlenül is egyre kevesebb víz jut majd a magyar mezőgazdaságnak. A határon túlról érkező vizek mennyisége folyamatosan változik, s ez befolyásolja a felszín alatti úgynevezett nyugalmi vízszintet is, ami környezetvédelmi szempontból sem veszélytelen, de kockázatot jelent a fúr kutakkal gazdálkodók számára is. Ledó Ferenc szerint hosszú távon a tiszántúli, illetve a Duna-Tisza közi csatornahálózat kiépítése teremthetne biztonságos öntözővíz-ellátást. Ezzel a nyugalmi vízszintet is tartósabban emelni lehetne. A szakember úgy vélte, minél több felszíni, illetve csapadékvizet kellene tárolni, és a talajból minél kevesebbet kellene kivenni. Mórahalomnál, a homokhátságon már beindult egy tározó- és a csatornahálózat kiépülése, de a teljes kapacitását legkorábban négy év múlva érheti el. A kertészeti ágazat vízgondjait 300-500 milliárd forintból 3 év alatt meg lehetne oldani. Ezzel a fúrt kutak majd’ háromnegyedét ki lehetne váltani – vélte Ledó. Rodics Katalin szerint a folyókhoz közel létesített nagy, de nem kibetonozott medrű víztározók mellett fontos lenne az elhanyagolt árterek bekapcsolása a vízvisszatartásba, illetve a belvizes területeken sem kellene közpénzből elvezetni a vizet, hanem helyi víztárolókat lehetne kialakítani. Erre az uniós agrártámogatási rendszer, a közvetlen földalapú támogatás eddig nem ösztönözte a gazdákat. Borhidi Attila botanikus, ökológus akadémikus kutatócsoportjának vizsgálata szerint az Alföldön a klímaváltozás hatására 1,5 Celsius fokkal melegedett az átlaghőmérséklet az elmúlt 30-40 évben. A Kárpát-medence folyamatosan szárad, és ha nem történik alapvető változás a vízgazdálkodásban, akkor 2050-re Magyarország területének akár a kétharmada is száraz sztyeppévé válhat. Ez drámai átalakulásokat hozhat, a mezőgazdaság pedig képtelenné válhat még a hazai élelmiszerigények kielégítésére is. Ezért elengedhetetlen lenne egy hosszú távú, fenntartható vízstratégia kidolgozás és megvalósítása. Született ugyan kormányzati vízgazdálkodási és öntözési program – benne olyan célokkal, mint a vízkincs megvédése és a készletek optimális hasznosítása –, de a 2020-2030. közötti időszakra szánt évi 17 milliárdosra büdzsé nevetségesen kevésnek tűnik.