Nyári vakációján a könyvmoly pesti fiúcska felmászott a fára, és – a vidéki rokonok elképedésére – az egész napot olvasással töltötte a lombkorona rejtekében. Felcseperedvén hatalmas könyvtárat gyűjtött, sok nyelven, tele ritkasággal; előre köszöntek neki Párizs, London, Velence antikváriusai. Ha öreg korában az életéről kérdezték, tömören azt felelte: az íróasztalnál telt. Olvasott és írt.
Ráth-Végh István (1870–1959) kivételesen művelt ember volt. Kultúrtörténeti témájú, jellegzetesen fanyar humorú rövid történetei avatták ismert, kedvelt szerzővé a múlt század derekán. Anyai ágon Jókai és Thaly Kálmán rokona volt, kiskorától írónak készült. Ám az édesapja komoly hivatásra szánta, jogásznak, és az ellen nem volt apelláta. Elvégezte az egyetemet, és táblabíró lett.
Évtizedeken át fiatalkorúak bűnügyeit tárgyalta. Emberséges volt a vádlottakkal, meg akarta érteni tetteik indítékát. A kibontakozó nyomorúságos sorsok megindították, a honi gyermekvédelem egyik első szószólójává vált. Radikális reformterveit a Tanácsköztársaság idején publikálta, büntetésből a Horthy-rendszerben nem ítélkezhetett többé. Megözvegyült. Véget ért „az első élete” – ő nevezte így.
Ötven fölött másodikat kezdett: az írásnak szentelte magát. Írogatott azelőtt is, kedvtelésből, mérsékelt sikerrel. Ifjan szerelmes verseket, később néhány regényt. A divat című vígjátéka a parádés szereposztás dacára – Rákosi Szidi, Somlay Artúr, Rózsahegyi Kálmán játszott benne – megbukott a Nemzetiben. Annál népszerűbb lett a Kerepesi, majd Rákóczi úti Uránia orfeumban, ahol ismeretterjesztő „vetített képes” előadásokat tartott mindenféléről, az óegyiptomi történelemtől a modern nőig.
Igazi műfaját nyugdíjas korára találta meg. „Igazságkeresésemről, a társadalmi bűnök és zsarnokok megítéléséről, a mesterségesen elbutított emberről felvillantott görbe tükröm engem ismertet és a világnézetemet” - írta. Szemérmesen hallgatott személyes drámáiról. Híres könyvgyűjteményét légitámadás semmisítette meg a háborúban. Nyilasok égették írásait, mert „zsidó” volt a kiadója (Cserépfalvi). Rákosi alatt már határoztak a kitelepítéséről, csak Karinthy Ferencné közbenjárására úszta meg.
Művelődéstörténész íróként tartja számon az utókor. Összegyűjtött művei posztumusz, hét kötetben jelentek meg a hatvanas évektől. A Tarka históriák, A varázsvessző, a Szerelem és házasság manapság is föllelhetők antikváriumokban, könyvszekereken. Élvezetes, tanulságos olvasmányok, különösen Az emberi butaság vaskos trilógiája.
Vajon mit szólna Ráth-Végh István a XXI. századhoz, ha körülnézhetne a világban most, születésének százötvenedik évfordulóján? Nem hinném, hogy meghökkentenék a vírustagadók, laposföld-hívők és hasonszőrű elmehunytak, sem az internet, ahol ragályosan terjed az ostobaság. Hitt a felvilágosodásban, de nem volt naiv optimista. Bizonyság rá Az ércmadár című fantasztikus kalandregénye (1930), amelyben háború pusztítja el a civilizációt, a túlélőket pedig járvány irtja ki. Tudott egyet s mást az emberről, a butaságról.