Előfizetés

Átadták a Nemzetközi Emmy-díjakat

Cs. E.
Publikálás dátuma
2020.11.24. 16:41

Fotó: Selcuk Acar / AFP
A Netflix streamingszolgáltató a legjobb drámasorozat és a legjobb vígjátéksorozat díját is elnyerte.
Átadták a nemzetközi televíziózás legjobb produkcióit elismerő Nemzetközi Emmy-díjakat (International Emmy Awards) amelyet a világjárvány miatt ezúttal virtuálisan rendeztek meg New York-ban. A televíziós alkotások „Oscar-díjaként” is emlegetett Emmy-díjat 1949 óta adják át a legjobb amerikai televíziós produkcióknak, míg az 1973 óta átadott Nemzetközi Emmy-díjjal a nem Amerikában készült és bemutatott alkotásokat díjazzák. Az idei elismerésekről – mint az Instagram bejegyzéséből kiderül – a New York-ban élő Marozsán Erika színésznő is dönthetett.  A legjobb színésznő díját a kétszeres Oscar-díjas brit Glenda Jackson kapta az Elizabeth is Missing című BBC szériában nyújtott alakításáért, amelyben egy nyolcvanas éveiben járó, demenciával küzdő nőt játszik, aki eltűnt barátja után nyomoz. (2019-ben ebben a kategóriában Gera Marinát díjazták a Szász Attila rendezte Örök tél című filmben nyújtott főszerepéért.) A legjobb színésznek járó elismerést a tizenhárom éves angol Billy Barrattnek ítélte oda a Televíziós Művészetek és Tudományok Nemzetközi Akadémiája (International Academy of Television Arts & Sciences), aki ezzel a kategória legfiatalabb jelöltje és díjazottja is egyben. A színész a Responsible Child című BBC tévéfilmben szerepelt, amelyben egy gyilkossággal vádolt gyereket játszott. A megtörtént eseményeken alapuló alkotás a legjobb tévéfilm / minisorozat díját is elnyerte. A legjobb produkció díját a Vertige de la Chute című dokumentumfilm nyerte, amely a Rio de Janeiró-i operaház bezárásáról és a bezárás ellen tiltakozó művészekről szól. A Netflix streamingszolgáltató a két fő kategória, a legjobb drámasorozat és a legjobb vígjátéksorozat díját nyerte el: előbbit az indiai Delhi Crime (Bűntény Delhiben) című szériáért, utóbbit a brazil Ninguém Tá Olhando (Senki sem figyel) című sorozatért. A legjobb dokumentumfilm díját a szíriai háborúról forgatott, For Sama (Kislányomnak, Samának) című, Oscar-díjra is jelölt produkció nyerte. Az Emmy Alapítók Díját idén Andrew Cuomo New York-i kormányzónak ítélte oda az akadémia a koronavírus-járvány alatt naponta megtartott televíziós tájékoztatója elismeréseként. Az indoklás szerint Cuomo „mesterien használta fel a televíziót arra, hogy világszerte tájékoztassa és megnyugtassa az embereket”. 

Ravi Shankar örök igazságai

Retkes Attila írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2020.11.24. 11:30
Ravi Shankar az indiai művészet „örök igazságait” képviseli, bár rendhagyó formában
Fotó: BOLLYWOOOD HUNGAMA DME
Száz éve született a hagyományos indiai zenekultúra leghíresebb képviselője. Az évfordulón ötlemezes válogatás idézi fel életművének emlékezetes mozzanatait.
Miért éppen Ravi Shankar (1920–2012) lett világsztár a klasszikus indiai zene több ezer ragyogó képviselője közül? A válaszhoz át kell tekintenünk gyermek- és fiatalkorát, nyugati kapcsolatrendszerét. Széles műveltségű bengáli családban született, Ravindra Shankar Chowdhury néven. Bátyjával, az elismert táncos-koreográfussal (Uday Shankar) tízévesen Párizsba költözött, ahol francia iskolába íratták, nyelveket tanult, megismerte Debussy, Ravel, Bartók és Sztravinszkij zenéjét, a jazz ritmikáját. A tánccsoport hangszeres kísérőjeként beutazta a világot, majd 18 évesen hazatért, hogy az elismert guru, Ustad Allauddin Khan vezetésével tökéletesítse szitártudását. A dél-indiai zenekultúra szakértője, H. Magyar Kornél szerint a fiatal Shankar „mester-tanítvány viszony keretében beköltözött Khan házába: vele kelt, étkezett, gyakorolt, cipelte a hangszerét, mögötte ült a színpadon este előadás közben. A létfenntartó funkciókon kívül minden más az egyedüli cél jegyében zajlott a nap minden órájában: kibontakoztatni a különleges tehetségből a zseniálisat, a tökéletest, az istenit.” Hét év szüntelen tanulás után, 1945-ben adta első koncertjét, majd az indiai állami rádió (AIR) művészeti vezetője, zenekarainak alapítója lett. 1952-ben találkozott Yehudi Menuhinnal, aki bevezette a nemzetközi zeneéletbe. Első önálló lemeze Londonban jelent meg, majd 1958-ban az ENSZ megalakulásának 10. évfordulóján rendezett párizsi ünnepség díszvendége volt. Népszerűsége tetőpontját 1967-ben érte el, amikor a Monterey popfesztiválon több tízezres közönség előtt játszott indiai rágákat. A YouTube-on ma is könnyű megtalálni a videót, amelynek végén a publikum extázisban tör ki. Ez a szereplés vezetett a Beatles muzsikusával, George Harrisonnal való barátságához, ami egy időre „popsztárrá” emelte a nyugati kultúrával nehezen barátkozó Shankart. A woodstocki fesztiválon is fellépett, de borzadva figyelte a hippimozgalmat, a gitárját felgyújtó Jimi Hendrixet, a kábítószerek hatása alatt álló közönséget. Ez idő tájt mindig azt nyilatkozta, hogy ő az indiai művészet „örök igazságait” képviseli, bár rendhagyó formában. Shankar még évtizedekig aktív maradt, de a popfesztiválokat már kerülte. Kompozícióival több Grammy-díjat nyert, New Yorkban és Los Angelesben tanított, Gerald Ford elnöksége idején a Fehér Házban is fellépett. Hazájában közben folyamatosan romlott a megítélése: sokan úgy vélték, kereskedelmi árucikké silányítja a több ezer éves tradíciót. Honfitársa, Zubin Mehta viszont kiállt mellette; Philip Glass amerikai komponistával pedig közös műveket alkotott. A sok szempontból példamutató, elveihez ragaszkodó muzsikus – aki Radzsiv Gandhi javaslatára az indiai felsőháznak is tiszteletbeli tagja lett – 92 évesen hunyt el Dél-Kaliforniában.

Menuhin és Shankar

 „Teljességgel szürreális az a jelenet, ahogy Yehudi Menuhin, a világhírű hegedűművész és karmester 1982-ben különleges jógapózban, szirsászanában – vagyis fejen állva –, lábbal vezényli el Beethoven 5. (Sors) szimfóniáját a Berlini Filharmonikusok élén” – meséli H. Magyar Kornél. A történet 1952-ben kezdődött, amikor Menuhin elfogadta az indiai kormány meghívását egy koncertkörútra. Itt találkozott a 32 éves Ravi Shankarral, és életre szóló barátság alakult ki közöttük. Menuhin számára az indiai tradicionális zenével való találkozás olyan élmény volt, mint amikor Debussy az 1889-es párizsi világkiállításon először hallott indonéz gamelánt, vagy mint amikor Bartók és Kodály első gyűjtőútjain megismerkedett a kárpát-medencei népdalkinccsel. Shankar és Menuhin 1967-ben kiadott közös lemeze, a Grammy-díjas West Meets East érdekessége, hogy Menuhin a hindusztáni kompozíciókat az eredeti kontextustól idegen módon, ötvonalas kottából játszotta fel. Vagyis kettejük találkozása – az őszinte barátság ellenére – inkább „diplomáciai” és nem zenei síkon történt meg.

Különleges nők hétköznapi történetei a híres filmfesztiválon

Müllner Dóra írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2020.11.24. 10:40
Sérülten is vágyakozva Jimmy Olson Alive című filmjében
Fotó: NEMZETI FILMINTÉZET
Az új élethelyzetünknek köszönhetően a Blue Danube Nemzetközi Filmfesztivál is az online térbe került.
Idén már negyedszer rendezik meg a Blue Danube Nemzetközi Filmfesztivált. Az első három évben bécsi és budapesti mozikban nézhették meg az osztrák és a magyar nézők a világ legfrissebb rövidfilmes termésének a legjavát. Az új élethelyzetünknek köszönhetően azonban  most ezt a filmfesztivál is az online térbe került. “A kicsik is lehetnek hatalmasak. A világ független alkotásainak, rövidfilmjeinek legjava egy fesztiválon!" - tartja magáról a Blue Danube fesztivál, és ehhez a válogatást az előzsűri biztosította is. 77 filmet juttattak a hat szekcióból álló versenyprogramba a 87 országból érkezett majdnem ezer alkotás közül. A programot végigpörgetve is tisztán látszik, amit a gyakorlott filmfesztiválra járók már tudnak, hogy egy ilyen filmválogatásból pontosan és plasztikusan láthatjuk meg mindazt, amit a világban zajló eseményekből épp csak érzékelünk, vagy sok esetben nem is sejtünk. Legyen az dokumentum- vagy kisjátékfilm, vagy animáció, az, hogy a különböző országok alkotói milyen témákat választanak, ezekre milyen válaszokat adnak, gyakran érthetőbbé teszi mindazt, amit a hírekből megtudhatunk. De a leghétköznapibb és legszemélyesebb történetek is így reflektálnak a mindenkit érintő kérdésekre. És mivel a kisfilmek épp olyanok, mint a novellák, egyetlen leülés alkalmával is több ablakot nyithatunk a világra. Ahogy a világon mindenütt egyre több szó esik a nők társadalomban elfoglalt helyéről, nem nehéz nőkről szóló filmet sem találni a fesztivál válogatásában. Az Alive című svéd, és az Agapé című magyar film is ilyenek, és az is összeköti őket, hogy egyszerű, hétköznapi történetet mesélnek el. Beleznai Márk Agapé-ja, amely az idén szintén online megrendezett Cannes-i filmfesztivál filmes egyetemek legjobbjait felvonultató Cinéfondation programját is megjárta, egy idősebb nő és egy fiatal srác egymásra találásának története. Kornél (Kenéz Ágoston) a tizenéves moziőrült és Hanna (Gryllus Dorka), a negyvenes éveiben járó újságíró egy moziban találkoznak, és későbbi véletlen összefutásoknak köszönhetően egyre közelebb kerülnek egymáshoz. A svéd Jimmy Olsson Alive című 2020-ban készült alkotásának egyik főszereplője a harmincas éveiben járó, halmozottan sérült Victoria (Eva Johansson), mint az ő korában minden nő vágyik az intimitásra. Nem nehéz elképzelni, hogy milyen esélyei lehetnek egy partner megtalálására, de Ida (Madelina Martin) Victoria segítője, ápolója felajánlja segítségét és közösen elkészítik Victoria Tinder-profilját. Ezen a ponton a befogadó szíve azonnal összeszorul, látva a döntésében elbizonytalanodó Idát. Aki talán csak akkor ijed meg jobban, amikor Victoria chat-elni kezd egy férfival, és randevút beszél meg vele a nevében.    A két film formai megoldásaiban sok a hasonlóság: rengeteg közeli képekkel, már-már portrészerű beállításokat használt mindkét operatőr. A jó színészvezetésnek és szereplő választásnak köszönhetően valójában mindkét filmben a főszereplők arcán játszódnak le a történetek. Ami azonban mindezek mellett talán a legfontosabb, hogy mindkettőben folyamatosan épül a cselekmény, sosem csökken a feszültség, és mégis finom könnyedséggel, érzékenységgel és természetességgel jutunk el az a még meglepetést is hozni képes végkifejletig, ami ritkaság a hasonló témákat láttató filmekben. Infó: Beleznai Márk: Agapé Jimmy Olsson: Alive IV. Blue Danube Nemzetközi Filmfesztivál Versenyprogram