Egy hónap rémálom belefér

Poszttraumás stresszt is okozhat egy ilyen baleset, bár autóversenyzőknél nem biztos, hogy ez kialakul – mondta el lapunknak egy szakpszichológus a Romain Grosjeant, a Haas Forma-1-es istálló francia pilótáját ért súlyos baleset kapcsán.

Szerdán engedik ki a kórházból Romain Grosjeant, a Haas Forma-1-es istálló francia pilótáját, aki a vasárnapi Bahreini Nagydíjon szenvedett ijesztő balesetet. Úgy tűnik, a 34 éves versenyző „olcsón megúszta”, azt viszont nem lehet tudni, mentálisan mennyire viselték meg a történtek. A trauma feldolgozása hosszú időbe is telhet, árulta el a Népszavának egy sportolókkal foglalkozó krízis szakpszichológus. Sebestyén Árpád szerint – aki épp mostanában fejezett be egy pszichológiai szakcikket, többek között autóversenyzői példákat is említve – azt nehéz reprodukálni, hogy Grosjeanban mi játszódott le, ugyanakkor az F1-es versenyzőkről is feltételezhető, hogy a megküzdési stratégiájukban keményen helytálló személyiségűek.

Sebestyén Árpád elmondta, előfordulhat, hogy Grosjeannak úgynevezett „flash-backjei”, a balesetre vonatkozó bevillanó emlékképei, vagy akár rémálmai lesznek. Lehetségesek testi tünetek is, mint a pulzusara, a vérnyomásra vonatkozó instabilitás. Lelkileg kialakulhat benne szorongás a versenyzéstől, bizonytalanság érzése, de ezek a keményen helytálló élsportolókra kevésbé jellemzőek.

„A trauma után egy akut, egy hónapos stresszzavar alakulhat ki. Ezek nem kóros tünetek, hiszen egy nagyon váratlan, életet veszélyeztető, sokkoló esemény történik, erre a nem normális helyzetre az a természetes, ha a reakciók is nem normálisok, azaz jelentkezhet szorongás, félelem, meginoghat a képességeimbe vetett hit, esetleg álmatlanság, migrénes fejfájás, gyomorpanaszok, de akár rémálom is. Az első fázisban ezek nem egészséget veszélyeztető tünetek, ilyenkor birkózik meg a személyiség ezekkel az élményekkel. Ha hónapok múlva is ezek a tünetek, akkor viszont poszttraumás stressz szindrómával kell szembenézni, amitől sajnos senki nem lehet immunis” – véli a szakember, aki szerint mindez testi, mentális, érzelmi és viselkedésbeli jelekben, súlyos esetben akár túlzott és rendszeres alkoholfogyasztással, vagy kábítószerrel való érzelmi tompítással is kifejezésre tud jutni.

„Hogyha nem tartja magában a balesettel kapcsolatban felmerülő érzéseit, és képes pl. elsírni magát, vagy éppen dühös lenni azzal ki tudja adni a feszültség egy részét. Ha képes az ijedtséget, félelmet önmaga előtt elfogadni, akkor sokkal nagyobb az esélye annak, hogy a poszttraumás stressz helyett ezt az életeseményt képes poszttraumás növekedéssé alakítani. Ez azt jelenti, hogy nem a rossz érzések befolyásolják, hanem elkezdi a tapasztalatait átadni, és mondjuk ez esetben ez a biztonsági előírások fejlesztésére tett javaslataiban juthat kifejezésre, de ehhez kell több hónap, netalántán év is egyéntől függően” – jelentette ki Sebestyén Árpád.

„Van, aki nem szereti felidézni az eseményeket, de van, aki azt választja, hogy igenis szembenéz ezzel és igényli, hogy visszatérhessen a baleset helyszínére. Simán el tudom képzelni, hogy egy olyan világszínvonalú autóversenyző, mint Grosjean ezt fel tudja dolgozni magában. Nem okvetlenül a mentális szakember személye a fontos, a döntést rá kell bízni a sportolóra. Ugyanakkor alternatívákat kell nyújtani, vázolni kell, hogy mi a szakmai tapasztalat, hogy milyen feldolgozási lehetőségek közül érdemes választani. Nem biztos, hogy a sportoló magától megtalálja annak a módját, hogyan tud visszatérni a pályára.”

Sebestyén szerint a megküzdési módok egyike a spirituális intelligencia is. „Ha valaki képes az eseményt nem kudarcként megélni – azt, hogy ezzel vége lehet az F1-es pályafutásának –, hanem égi jelnek tekinti, akkor könnyebben el tudja fogadni a történteket. Másképp látja a visszavonulását, mint, hogy egyszerűen nem tartanának igényt a további szolgálataira. Ha úgy fogja fel, hogy a baleset miatt nem tudja folytatni, akkor ez egy kegyes megtévesztése lehet önmagának. De az a szerencsés, ha idővel ezzel is szembenéz az ember.”

A szakpszichológus végezetül arról is szót ejtett, mennyire volt helyénvaló, hogy a televíziós közvetítés során számtalanszor megismételték a balesetet. „Ez az esemény sokkolhatta a nézőket és a többi pilótát is, a túlzott mértékű ismétlés nem hagyta őket mentálisan elvonatkoztatni az esettől. Ha nem is fogalmazza meg a versenyző, azért belül ott mozoghat az a téma, az az eshetőség, hogy ez velem is megtörténhetett volna. Az ismétlésekkel a rendező a nézők egy részének drámához való vonzódását szerette volna kielégíteni, ez növeli a nézettséget, ilyen szempontból ez szerintem nem feltétlenül etikus. Ez a többi pilóta számára is lelkileg nagyon megterhelő helyzet volt” – zárta szavait a szakpszichológus.