Mintegy 2 ezer megawattal (MW) szeptemberben elérte a hazai napelemek összteljesítménye a legnagyobb hazai áramtermelőnek számító Paksi Atomerőművét – közölte a központi hálózatot irányító, állami Mavir. Előbbiek kihasználtsága – jellegüknél fogva – mégsem mérhető a nukleáris blokkokéhoz. Míg a napelemek lehetőségeiken belül 18,8 százaléknyi áramot állítottak elő, ugyanez az arány a paksi egységnél – az állandó termelési szint miatt – több mint 90 százalék. (Igaz, a naperőművek rendelkezésre állása egy év alatt három százalékkal javult, a napfényes órákon belüli érték pedig 33,4 százalék.)
Az összesített méreten belül az egyenként 50 kilowatt felettiek 1361 MW-t, míg az ennél kisebb, jellemzően háztartási egységek 640 MW-t értek el. A Mavir mindkét típus erőteljes terjedési ütemére hívja fel a figyelmet. A nagyobb egységek mérete 2015-ben még megháromszorozódva is csak 31 MW-t ért el. A 100 MW-s határt 2017-ben, az ezret pedig tavaly lépték át. A háztartások előnyből indultak: 2011-es, 2,9 MW-s összméretük még a nagyobb egységek több mint hétszeresére rúgott. De 2015-ös, 100 MW-s adatuk is háromszorosan meghaladta a naptelepekét. Bár utóbbiak azóta beelőztek, a háztartások kedve sem hagyott alább. Ehhez képest kevéssé baráti nézőpontból jellemzi a megújuló energiaforrásokat minapi írásbeli parlamenti válaszában Süli János, a Paksi Atomerőmű bővítéséért felelős tárca nélküli miniszter.
Annak kapcsán, hogy a kivitelezéssel megbízott, orosz állami Roszatom által a Paks II-es egység „referenciájának” nevezett, új, fehérorosz egység már első hálózatra kapcsolásakor meghibásodott, a párbeszédes Kocsis-Cake Olivio annak belátását kérte a minisztertől, hogy Paks 2 nemcsak veszteséget és energiafüggőséget hozna, de az emberi életet és az energiabiztonságot is veszélyeztetné. Az ellenzéki politikus emlékeztetett: az osztroveci atomerőműtől néhány kilométerre fekvő, a beruházást élesen ellenző Litvánia a beruházás kapcsán a nemzetközi biztonsági, környezetvédelmi előírások, illetve az uniós „stresszteszt”-követelmények be nem tartására, valamint az építkezés során bekövetkezett balesetekre figyelmeztetett. Az elmúlt évtizedekben szemtanúi lehettünk a megújuló energiaforrások előretörésének, ami nem csak környezetvédelmi, de pénzügyi szempontból is kifizetődőbb – véli Kocsis-Cake Olivio. Ehhez képest az Orbán-kormány új szélerőművek építését betiltotta, illetve az atomblokkok világszerte tapasztalható leszerelése közepette orosz állami hitelből és technológiával új nukleáris egységet épít.
Süli János válaszában először is arra hívja fel a figyelmet, hogy az osztroveci erőmű a próbaüzem előtti teszt során állt le, ami nem járt biztonsági kockázattal, így a blokkokat két nappal később sikeresen hálózatra kapcsolták. A miniszter – amellett, hogy a nukleáris fejlesztésre változatlanul a nyereség, mi több, az olcsó áram biztosítékaként tekint – kifogásolja, hogy Kocsis-Cake Olivio a megújulókat kiszámíthatónak tartja. A levélírás napjaiban ugyanis a Paksi Atomerőmű 25-ször több áramot termelt, mint az ugyanakkora összteljesítményű, időjárásfüggő megújulók. A 329 MW-nyi hazai szélerőműből 19 MW, az 1230 MW-nyi nagy napelemtelepből 37 MW, az 509 MW-nyi háztájiból pedig 15 MW termelt.
Nem lehet külföldi erőművekre alapozni az ellátásbiztonságot – szögezi le Süli János. (Bár a párbeszéd politikusa ilyet nem sürgetett, a szélerőmű-témát nem érintő miniszter ebbéli véleményét alighanem kevéssé egyeztette a társtárcákkal. Az innovációs és technológiai minisztérium szerint ugyanis szélerőmű-áramot kifejezetten külföldről kellene vásárolni.)
Süli János ugyanakkor hitet tesz amellett, hogy a jövőben az atom- és megújuló erőművek jól kiegészítenék egymást. Már csak azért is, mert a megújulókhoz hasonlóan szerinte az „atomerőművek működése is károsanyag-kibocsátástól mentes”. (Ez igen furfangos megfogalmazás, hisz az atomerőművek felépítése-lebontása, hulladéka és esetleges balesete viszont akár kirívó károsanyag-kibocsátással is járhat.)
