Kerékpárra nyergelt át a pástról

Noha az olimpiai bajnok gőzerővel készül a tokiói ötkarikás játékokra, ételfutár állást kellett vállalnia, hogy el tudja tartani a családját.

Rubén Limardo venezuelai sportlegendává vált, amikor 2012-ben Londonban első latin-amerikai vívóként olimpiai bajnok lett – ezzel hazája történetének második ötkarikás aranyérmesévé vált. A 35 éves párbajtőröző ezt a bravúrt szeretné megismételni a 2021-re halasztott Tokiói olimpián.

„Egyetlen venezuelai sportoló sem nyert még két olimpiát, azért küzdök, hogy én legyek az első ilyen személy. Ez adja a fő motivációm” – mondta Limardo.

Az immáron két gyermekes apa nagybátyja biztatására költözött 19 évvel ezelőtt Lengyelországba, ahol sikerült profi sportolóvá válnia. A koronavírus-járvány kitörése után hónapok teltek el anélkül, hogy láthatta volna szeretteit, akik Venezuelában maradtak. A legnagyobb vágya viszont az volt, hogy közel legyenek hozzá Lengyelországban, amíg ő az olimpiára készül. „A koronavírus miatt a családom Európába hozatala nagyon nehéz volt, s most pénzt kell előállítanom.”

A járvány miatt nincsenek versenyek, a szponzoroktól nem kap pénzt, éppen ezért a sport mellett munkát kell vállaljon, hogy családját el tudja tartani – így lett belőle kerékpáros ételfutár.

„Sikerült egy olyan munkát találnom, amely nem befolyásolja az edzéseimet, mert rendelkezem a szükséges ütemtervvel. Természetesen, amikor sok edzésem van, olyankor kevesebb ételt szállítok ki, de valahogy mindkét tevékenységre tudok elég időt szánni. Nagyon sok energiát használok fel és nagyon fáradt vagyok, de nekem ez is segít. A munkám során folyamatosan mozgásban van a testem, ez által erősebbé válik a lábam, ez pedig sportolóként is az előnyömre válhat” – jelentette ki Limardo, aki ideiglenes bevételforrásként tekint a futárkodásra.

„Tudom, hogy ezt a munkát nem kell örökké végeznem, talán jövőre megoldódik a helyzet és nyugodtabban készülhetek az olimpiára. Ugyanakkor ez a munka még motiváltabbá tesz, megtanít arra, hogy harcoljak és tartsak ki. Valahányszor rálépek a pedálra egyre közelebb kerülök az éremszerzéshez Tokióban” – jelentette ki a 35 éves vívó, aki heti 30-40 ezer forintnak megfelelő zlotyit tud megkeresni.

Limardo ugyanakkor nem csak magára és családjára gondol, ezért létrehozott egy alapítványt más venezuelai vívók számára, akik ugyancsak ki szeretnének jutni az olimpiára.

„Olyan családból származom, amely sosem volt gazdag, Venezuelában sok hasonló gyermek van. Azért hoztam létre az alapítványt, hogy segítsem azokat a fiatalokat, akik messze akarnak jutni a vívásban.”

Az ország vívócsapatának 21 tagja él immár a lengyelországi Lodz városában, ők most ugyancsak ételfutárként dolgoznak, hogy betevőhöz jussanak.

Ami Limardo sportsikereit illeti, a 2018-as világbajnokságon ezüstérmes lett – csakúgy mint öt évvel korábban a budapesti vb-n –, ezután pedig tavaly Limában megnyerte a Pánamerikai Játékokat, így sikerült kvótát szereznie Tokióba.

Limardónak két testvére is vív, a perui viadalon éppen 24 éves öccsét, Jesúst győzte le a döntőben. Rubén

éppen ezért arra is törekszik, hogy fivéreivel csapatban is ötkarikás érmet szerezzen.

„Ez az álmom: olimpiai érmet nyerni a testvéreimmel. Nem érdekel a medál színe, számomra az a fontos, hogy családként érmet szerezzünk” – magyarázta.