Meztelen diplomata

Nem életszerű. Ezt szokta mondani a tárgyalótermekben a bíró, amikor a vádlott valami képtelenséggel szeretné alátámasztani, miért nem bűnös. A védekezésképp előadott „csináljunk magunkból hülyét, ha már jobb ötletünk nincs”-filozófiát mind többen kezdik a magukénak vallani, már a bírósági épületen kívül is. Ennek legszebb példáját legutóbb Legény Zsolt, az MSZP – most már csak korábbi – politikusa produkálta, amikor lebukott, mert dugig pakolta autóját csempészcigivel az ukrán határon, majd azt nyilatkozta, fogalma sincs, hogyan került oda a füstölnivaló.

Története hasonlít annak a Szájer Józsefnek az esetéhez, aki egy szexpartiról, drogokkal a hátizsákjában próbált meg – sikertelenül – lelépni a belga rendőrség elől. Ő sem tudta, miképp kerülhetett kábítószer a hátizsákjába.

A politikusok magyarázkodása ostoba volt és röhejes, amit olyanok szoktak mondani, akiknek kínjukban nem jut más az eszükbe. Történeteik önmagukon túlmutató erkölcsi tanulságai azonban így is vitathatatlanok. Szájer Józsefnél súlyosító tényező volt ráadásul, hogy a keresztény-erkölcsi ihletettségű Alaptörvény írójaként mutatott azzal ellentétes viselkedést. Legény Zsolt pedig annak a pártnak a tagjaként, amely nagy reményekkel készül a kormányzásra és azt ígéri, sokkal tisztább lesz a Fidesznél.

Így méltán lenne elvárható tőlük, hogy ha már erkölcsileg kétes ügyletekbe keveredtek, akkor nyíltan közöljék velünk: igen, visszaéltem a bizalmatokkal. Mert akinek van bátorsága cigit csempészni vagy ereszcsatornán menekülni, annak bizonyára ahhoz is van, hogy a választói előtt beismerő vallomást tegyen. Hiszen enélkül csak az derül ki róluk, hogy mennyire silány alakok, akik egyszerűen a szemünkbe hazudtak.