Azt találtam kérdezni Gyurcsány Ferenctől a Klikktv-ben, hogy a lassan mögöttünk hagyott évben akadt-e olyan pillanat, amikor úgy érezte: meg-, vagy elbukott Orbán Viktor? A DK elnöke határozott nemmel válaszolt, mint ahogy hasonló módon reagált ugyanott a szocialisták két társelnöke, Kunhalmi Ágnes és Tóth Bertalan. Az orbáni hatalom nem rendült meg, mondták, az majd 2022-ben fog eljönni, hisz egyetlen olyan ügy sem volt 2020-ban, amely, úgymond, forradalmat, vagy mindent és mindenkit elsöprő társadalmi elégedetlenséget váltott volna ki.
Nyilván igazuk van a fent említett politikusoknak, hiszen ők abból indulnak ki, hogy ebben az országban már régen – tíz éve biztosan – nincs demokrácia, de nincs politikai felelősség, vagy tiszta erkölcs sem. Ha ugyanis lenne – és a kérdésem tulajdonképpen ezt célozta -, akkor a miniszterelnök semmiképp nem élte volna túl, azaz nem maradt volna hivatalában, ezt az esztendőt. Számos olyan dolog történt ugyanis, amely után az ország első emberének vennie kellett volna a kalapját, belátva azt, hogy nem ura a helyzetnek, vagy azt, hogy politikai vezetőként minimum erkölcsileg megbukott.
Kezdődött onnan, hogy az év első parlamenti ülésére, a szokásokat felrúgva el sem ment, amivel önmagában nem lenne semmi baj, de ekkor az is kiderült, hogy oly mértékben lebecsülte a koronavírus-járvány veszélyét, hogy Kásler Miklósra bízta a beszámolót. Arról a Kásler Miklósról beszélünk, akit a későbbiekben félretett, megalázott, nevetségessé tett. Persze Kásler mindent el is követett ennek érdekében, de akkor a miniszterelnöknek meg kellett volna válnia alkalmatlan miniszterétől. Nem tette.
Aztán az év második felében már sorjáztak azok az esetek, amelyek újra felvetették Orbán Viktor alkalmatlanságát. Az ugyanis, hogy képes a saját táborát így egyben tartani – ki tudja milyen módszerekkel – még nem jelenti azt, hogy az ország irányítását és kézben tudja tartani. Márpedig nem tudja, és ennek fényes bizonyítékait szolgáltatta. A nyáron például, ahogy elengedte a vírus terjedését, ő maga és Szijjártó Péter is az Adriára röpdösött, a külügyminisztere ráadásul etikailag mindenképpen kifogásolható módon. Aztán jött az SZFE elfoglalása, a hallgatók és tanáraik kiszorítása, csalárd törvények és rendeletek elfogadása, részéről hallgatás, mintha nem is lenne köze a történésekhez. Mint ahogy nem lenne köze Demeter Szilárd aljas mondataihoz, Deutsch Tamás kirohanásához.
A legsúlyosabb bűne persze az volt, amikor belekezdett abba az ámokfutásba, amellyel kockára tette a magyar emberek biztonságát, ahhoz, hogy pénzhez jusson az ország a világjárvány okozta károk elhárítására. Orbánnak fontosabb volt paravánt emelni az itthoni lopások és az európai ellenőrzés közé; bátran kijelenthetjük: jó okkal.
Amit itt felsoroltunk csak egy hevenyészett leltár. Leltár arról, hogy milyen országban élünk, illetve arról, hogy ennek ma Orbán Viktor az első számú felelőse. Pedig már az év elején meg kellett volna buknia. Már csak azért is, hogy elkerülhessük a többit.