Munkácsy: az áramtermelési módok közül a szélerőművek üvegházgáz-kibocsátása a legkedvezőbb

Alaptalannak tartja a - főként kormányoldalon felmerülő - szélerőműellenes érveket Munkácsy Béla. Az Energiaklub szakértője szerint nagyon is fontos lenne ilyen, jól megtervezett egységek telepítése, amit az Orbán-kabinet jelenleg tilt. Egy atomerőművet lehetetlen jól megtervezni.

A szélerőművekről szóló minapi tanulmánykötetük talán kevéssé boncolgatta az ellenérveket, miközben a kormánypárti közeget ezek uralják. Gyakran felmerül például, hogy a gyártás-leszerelés-működtetés itt is jár légszennyezéssel.

Maradjunk szigorúan a nemzetközi kutatások talaján. Ennyire környezetkímélő eljárás egyelőre nem létezik. Még a szélerőművek gyártása és leszerelése során is kerülnek a levegőbe üvegházhatású gázok. Működtetéskor is, már ha nem elektromos autóval járnak a karbantartók. De a szélerőműfejlesztő mérnökök sem ülnek a babérjaikon. A termelés fokozása mellett évtizedek óta dolgoznak a szennyezés csökkentésén és a teljes életciklusra vetített légszennyezés mérési módján. Szigorúan véve ez az érték turbinánként más és más. Nem mindegy, mely gyárból, milyen messziről szállítják be az alkatrészeket és végül mennyi villamos energiát állít elő az egység. Nagy átlagban mégis kijelenthető: a ma elterjedt áramtermelési módok közül a szélerőművek üvegházgáz-kibocsátása a legkedvezőbb. Ugyanez a mutató a kormány által előszeretettel szennyezésmentesként hirdetett atomerőműveknél - normál építést, működést és leszerelést feltételezve, de a beláthatatlan hulladékkérdést ezúttal mellőzve - legalább egy nagyságrenddel, tehát tízszer nagyobb. Ennél is rosszabb a helyzet a fosszilis energiahordozók, leginkább a széntüzelés esetében, ahol a kibocsátás már százszoros.

Előadásában mutatott egy képet arról, hogy a széllapátokat elássák.

Igen, kifejezetten provokatív szándékkal válogattam az anyagba, az atomerőművi hulladékok ellenpontjaként, amiket nem lehet csak úgy elföldeni. A szélerőmű-részegységek újrafeldolgozási aránya 65-95 százalék és folyamatosan javul. A használt alkatrészek és teljes gépegységek másodlagos piaca élénk. A legnagyobb kihívás a kompozit lapát, de az újrafeldolgozási kutatások középpontjában is ez áll, nem kevés gyakorlati eredménnyel, eljárással. És itt a fő ellentét. A radioaktív hulladékok problémája egész más nagyságrend. A kis- és közepes aktivitásúak is csak megfelelő földtani szerkezetben, több száz méter mélyen helyezhetők el, százezer éves tárolási időléptékkel. A nagy radioaktivitású, kiégett fűtőelemek esetében - legalábbis a tudományos közlemények szerint - már millió éves a távlat. Nem csoda, hogy a világon még sehol nem működik ilyen létesítmény. Pedig, ha egy kormány atomerőművet működtet, ne adj’ isten tervez, jogi kötelessége saját területén tárolni a kiégett kazettákat és nem kiszállítani olyan, szerencsétlenebb sorsú vidékekre, mint amilyen például az oroszországi Majak.

Atomszakértők az ön szélenergiás érveihez hasonlóan nyilatkoznak: a kiégett fűtőelemek újrahasznosítása esélyt teremt az ezer vagy néhány száz éves tárolásra.

Valóban zajlanak ilyen vizsgálódások, de egyelőre érdemi eredmény nélkül. A nukleáris ipar közismerten jelentős anyagi forrásokat áldoz a közvélemény befolyásolására, úgyhogy én kizárólag független tudományos megállapításokat tartok mérvadónak. Ezek szerint pedig a nagy aktivitású, kiégett radioaktív kazettákat több millió évig kell biztonságosan tárolni ahhoz, hogy ne tegyenek kárt élő szervezetekben. Milyen tisztességes befektető vállal ilyen jellegű biztosítékot egy műszaki létesítményre?

Említette a szélerőművek teljesítményjavulását, ami viszont méretnövekedéssel jár. Valósak-e a madárvilág vagy épp a repülés veszélyeztetéséről szóló hírek?

Ezek évtizedek óta ismert és nem alaptalan aggályok. A gondok már a 70-es években, az olajválság miatti első, többezres egyesült államokbeli szélturbina-telepítések során kibuktak. Azóta sikerült az okokat feltárni, így e problémák mára jórészt elhárultak. A műszaki szemléleten túllépve az érintettek lehető legszélesebb körét be kell vonni a területkijelölésbe: geográfust, agrármérnököt, ornitológust, repülésügyi szakembert és persze az érintett lakosságot. Ez az üzemeltetésre is vonatkozik. Egyes szélkerekeket például a ragadozómadarak párzási időszakában, néhány napra leállítanak. De hadd figyelmeztessek a mezőgazdaság felelősségére, például a kártevőirtás kapcsán. A ragadozómadarak nyilván főképp a mérgezett, magatehetetlen rágcsálókra csapnak le, amitől előbb-utóbb maguk is súlyos kárt szenvednek és könnyebben válnak a szélkerekek áldozatává. A földművelés gyökeres átalakítása, a mérgek kiiktatása e helyzeten is javítana. Egy szélturbinát tehát lehet jól és rosszul is elhelyezni, ellentétben az atommal, ahol nincs jó megoldás.

Orbán Viktor, mindenkori kancelláriaminisztere és szaktárcája szerint a szélerőmű infrahangokkal bombázza környéke gyanútlan lakóit.

Bizonyára ilyen hatás is létezik, bár a probléma súlyát érzékelteti, hogy a kutatások erre a témára kevéssé térnek ki. Kiküszöbölésére szolgál a védőtávolság, ami Európában 120-1200 méter. Az Orbán-kormány által 2016-ban kikötött 12 kilométer szakmailag értelmetlen és csak arra szolgál, hogy ellehetetlenítsék a szélerőműtelepítést. Csodálkozom, hogy ha a magyar kormány szóban oly elkötelezett a fejlesztések, az innováció és az iparfejlesztés iránt, ez miért nem érvényes a szélerőművekre és általában a fenntartható energiarendszerekre? Ez nem probléma, hanem lehetőség.

A hazai természeti adottságok úgymond nem kedvezők a szélerőműnek, pontosabban a napenergia jobb.

Vizsgálataink szerint ezek az állítások is alaptalanok. Csak egy példa: a tilalom miatt voltaképp elavult hazai szélpark az elmúlt tíz év mindegyikében jobb kihasználtságot mutatott, mint a német vagy az európai szárazföldi átlag.

Aztán: Németországban a megújulók, így a szélerőművek támogatása miatt háromszoros a rezsi és ezt mi nem akarjuk.

Az Orbán-kormány most épp atomerőművet tervez, a választók megkérdezése nélkül, ami számítások szerint 10-20 ezermilliárd forintos terhet ró ránk, gyerekeinkre és unokáinkra. Na, ez aztán igazán megdobja a rezsit, vagy az államadósságot, könyvelési trükköktől függően. Amiként azt a világ legtöbb országának döntéshozói már felismerték, az atomenergia sem nem tiszta, sem nem olcsó, sem nem biztonságos. Ezért kell nálunk is mielőbb leállítani az előkészítést. Minél tovább húzzuk, annál nagyobb lesz a nemzeti tragédia. Hagyják a befektetőket saját kockázatukra építkezni és akkor nem létesül atomerőmű. Ha így élére állítja a kérdést, én is élesen válaszolok. Az emberiség mára a pusztulás szélére sodorta a bolygót és önmagát, amiben kiemelt az energiaágazat felelőssége. A tudomány 50 éve figyelmeztet, hogy vagy fenntarthatóbbá tesszük a termelést és a fogyasztást, vagy az évszázad végére nem lesz se termelés, se fogyasztás. Az átállás a legolcsóbb. Ilyenkor azt boncolgatni, hogy ez vagy az mennyivel emeli a rezsit, azt a régimódi, rövid távú műszaki-politikai látásmódot tükrözi, ami sokadrangúként kezel olyan alapvető kérdéseket, mint gyermekeink jövője. Ugyanezt a káros folyamatot erősíti a természettudományos oktatás hazai leépítése.

És a végső, mindent elsöprő érv: a szélerőmű nem szép.

Érdekes, ugyanis a nemzetközi felmérések azt támasztják alá, hogy minél közelebb lakik valaki egy szélerőműhöz, annál támogatóbb. Kár lenne ugyanakkor tagadni, hogy egyes térségekben erősödik az ellenzők tábora. Azt kell mondjam, őket már-már megértem. Hisz nyilván létezhet egyfajta telítődés. Mondjuk Brandenburgban, ahol hetvenszer sűrűbben látni szélerőművet, mint nálunk. De ettől mi még nagyon messze állunk. A félreértések elkerülése végett hangsúlyozom: fatális hiba lenne az energiarendszert csak szélerőművekre alapozni. Ugyanakkor sok éves termelési adatokon alapuló, friss kutatási eredményeink szerint a hazai napelemek és szélerőművek kitűnően kiegészítik egymást. Emellett is szükségesek fejlesztések a biztonságos ellátáshoz, gondoljunk csak a többi megújulóra, az okos megoldásokra, a rugalmas díjakra, a hatékonyságnövelésre, amit nálunk is sokkal komolyabban kéne venni.

Akkor mégis mi állhat a kormány és holdudvara, amilyen sajátos, oly merev ellenkezése mögött?

Sok egyéb mellett az is tudományos tény, hogy az olyan, központosított gigaberuházások, mint egy atomerőmű, mindig jóval "olajozottabb" korrupciót tesznek lehetővé.

A napenergiát is támogatja a kormány, ami hasonlít a széliparhoz és állítólag onnan is komoly sáp húzható. Miért nem csap le a NER a szélpénzekre?

Jogos. Nem tudom. Talán valamelyik állami vezetőnek bántja a szemét a szélerőművek látványa és a többiek mennek utána. Értse meg: ha az ellenzők mögött érdemi tudományos érvek állnának, nem folytatná gőzerővel a telepítést a világ szinte összes állama, köztük lengyelek, románok. A szélerőművek kitűnően szolgálnak építőipari és vidékfejlesztési célokat is. Az sem véletlen, hogy a beruházók és a bankok sem a nukleáris, hanem a szélenergiába fektetnek. Ne hallgasson a Roszatom bértollnokaira.