A szilveszter esti szórakoztató tévéműsor lényege nem az, hogy milyen. Nem kell hinni az időseknek, mikor siránkoznak, hogy „bezzeg a Salamon, a Tabi, a Komlós meg a Hofi, azok a jó kis jelenetek, paródiák”. Ott a net, bele lehet nézni, miről beszélnek. Tíz percnél tovább nem lehet bírni. Kiment mögülük az idő. De valószínűleg annak idején sem a szerkesztésen, az egyes számok, poénok színvonalán, a fellépők teljesítményén múlt a hatás. Mert a szilveszteri műsor lényege nem az, hogy milyen. Hanem az, hogy van.
Csak hát már régóta nincs. Az év utolsó estéjén találunk persze számtalan szórakoztató produkciót a csatornákon. Nincs velük baj, hol így sikerülnek, hol úgy. De a régi adásokkal nem tudnak versenyezni. Egyszerűen azért, mert hiába adnak maguknak „szilveszteri” jelzőt, nem szilveszteri műsorok. Nem lehetnek azok. Mert szilveszter esti műsor minden évben csak egy van. Az, ami már nincs.
Amíg volt, azt jelentette pár órára, hogy együtt vagyunk ebben az országban. Együtt éljük át az idő múlásának misztikumát. Van egy közös születésnapunk. Telnek az órák, napok, hetek, hónapok, de nem érdekes, az évszám ugyanaz, megszokjuk, belénk ég, írjuk rá dokumentumokra, mondjuk gépiesen, örök jelennek tűnik. De aztán mégis közeleg a pillanat, ennek is vége lesz, még két óra, egy, fél, tíz perc, öt, fél – és kész, ugrik egyet előre a szám. Himnusz. Újra megszülettünk. Újra folytathatjuk. Itt, egymással.
Ezt a különös, szorongóan reményteli, éteri hangulatot a televízió élő adással tudja emelkedettebbé tenni. Valahol összejönnek népszerű művészeink, színészek, zenészek, filmesek, humoristák, bemondók, műsorvezetők, beülhetnek közéjük más kiválóságok, akár politikusok is, és keserédesen végéhez szórakoztatják az óévet. Velünk együtt. Egy időben. Virtuális, de mégis közös térben. A többi lényegtelen. Nem érdekes, ki mivel áll elénk, nagy tehetségek gyengébb formában is megvillannak. Az együttlét a fontos. A közös koccintás.
Ha hiányzik az élő közvetítés összekapcsoló varázsa, nem lehet szilveszteri hangulatot teremteni a képernyőre. Lehet bármilyen sziporkázó, profi módon elkészített egy felvett adás, csak egyszerű, hétköznapi médiatermékként fogyasztható. Megnézzük, minősítjük. És így töltjük tévé előtt az év utolsó estéjét már évtizedek óta. Nevetgélő egykedvűséggel.
Tisztelet azoknak az előadóknak, humoristáknak, akik vállalják, hogy megmérettetik magukat az újév előtti órákban, és igyekeznek maximális szilveszteri vidámságot csiholni számunkra. A feladatot szinte reménytelen teljes sikerrel megoldani, morgással, elégedetlenséggel kell számolniuk. Idén…, azaz tavaly december 31-én, a Duna TV-n a kaposvári Csiky Gergely Színház művészei álltak ki felvételről a Győri Filharmonikus Zenekarral egy zenés gála színpompájában a nézők elé, hogy elvigyék a balhét. Előttük Bagi Iván és Nacsa Olivér paródiái vehettek le róluk súlyokat, míg velük egy időben AradiVarga Show igyekezett az ATV-re terelni a képernyő előtt ülőket. Gondoljunk bele! Választani kellett egy humoros és egy zenés műsor között, holott édestestvérek ezen az ünnepen. Mindegy, mindenki hozta, amit tudott, eltelt az idő.
A két humorista duó produkciójáról talán mégis érdemes lenne ejteni néhány szót. Mindössze egyetlen vonatkozásban. Régen még országot rengető esemény volt Hofi Géza Kádár-paródiája. Ma már szerencsére természetes politikusokon viccelődni. Ők is megteszik egymással a Parlamentben. Ezzel együtt elgondolkoztatóan hatott, hogy mindkét show-ban volt Orbán-Gyurcsány ütköztetés. Méghozzá nem egészen pártatlanul. Nacsa Olivér egy technikailag káprázatos Gyurcsány-paródiát nyomott le, amely azonban nem tréfált: szónoki pózokba gabalyodó mitugrásznak láttatta a volt miniszterelnököt, aki önjelöltként rángatja az ellenzéki összefogást. Dicsérő jóváhagyásával egy Karácsony Gergely figura biciklisávokat festegetett szorgosan mögötte. Ugyanakkor Bagi Iván tiszteletteljes visszafogottsággal karikírozta Orbánt, nagyrészt jól ismert állításait adva a szájába. Gúnyolódása a libernyákokon sem hatott (Orbán) libernyákozása gúnyolásának. Az ATV műsora egy szellemes Ókori Híradóba építette bele az egyetemes történelem két örök életű vezetőjét. Itt Pannónia néptribunusa és helytartója, Victorius Orbanus kapta a nagyobb legyintéseket. Varga Ferenc József bőrében némi ostobaságot tükröztek pózai, kinyilatkoztatásai, és hiába idézte meg nevetésre ingerlően Aradi Tibor a Démosz Koalíció elnökét, Gyurcsány Periklészt, tőle is megkapta a magáét: „Akháj nyerhetett is volna, de ugyanazokat a körökeT rója. Hát hogy mükéne, azt maga se tudja.”
Ezek után reménykedjünk abban, hogy a két politikus megérti az üzeneteket, és alakítanak egy humorista duót. Ők ketten bárkit remekül tudnának parodizálni, karikírozni. Poénjaikkal nevetségessé tehetnék együtt az egész világot. Békét hozva az országra. És akkor talán majd lesz egy olyan köztelevízió is, amely rászánja magát egy élő szilveszteri műsorra. Együttlétet teremtve kabaréval, zenével, tánccal, Orbán-Gyurcsány Show-val.
