Előfizetés

Elpusztult az első fogságban született majomevő sas

MTI
Publikálás dátuma
2021.01.08. 17:13

Fotó: TED ALJIBE / AFP
Pagasa január 15-én lett volna 29 éves.
Elpusztult 28 évesen az első fogságban született majomevő sas a Fülöp-szigeteken – közölte pénteken a kihalás fenyegette faj megmentésével foglalkozó szervezet. A Pagasa (Remény) nevű madár 1992. január 15-én kelt ki a tojásból a Philippine Eagle Foundation fajmegmentési programja keretében. 14 évig tartó kutatás eredményeként, mesterséges megtermékenyítéssel jött világra. A madár egyetlen utódja, Mabuhay ugyancsak művi megtermékenyítés segítségével született 2013-ban. „Pagasa a reménysugarat jelentette a fülöp-szigetekiek számára, és állandó biztatást adott mindazoknak, akik nemzeti madarunk kihalástól való megmentésén fáradoznak” – írta közleményében az alapítvány.        A madár a ragadozók számára rendszerint végzetes fertőzések következményeként szerdán múlt ki. Egy hétig tartó orvosi kezeléssel sem sikerült életben tartani – közölték.            A majomevő sas (Pithecophaga jefferyi) egy óriási, akár egyméteresre is megnövő ragadozómadár, amely a Fülöp-szigetek négy szigetén fordul elő. A szárnyfesztávolsága a két métert is elérheti, így a legnagyobb ragadozó madarak közé tartozik. Nevével ellentétben ritkán vadászik majmokra, elsősorban repülőmakikat és pálmasodrókat kap el. Ezeken kívül kisebb testű szarvasokat, nagyobb madarakat, kígyókat és varánuszokat zsákmányol. Az ország nemzeti madarának számító madár a „kritikusan veszélyeztetett” kategóriában szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján. A vadon fészkelő párok számát 400 körülire becsülik, több mint 30 egyed az alapítvány gondozásában él a Fülöp-szigetek déli részén fekvő Davao városban.
/Forrás: Wikipédia/

Ötször annyi nemi kromoszómája van a kacsacsőrű emlősnek, mint az embernek

MTI
Publikálás dátuma
2021.01.08. 14:48

Fotó: Régis Cavignaux/Biosphoto / AFP
Az emlősök általában kettővel, a külsőleg is különleges állatok tízzel rendelkeznek.
Tíz nemi kromoszómával rendelkeznek a kacsacsőrű emlősök – állapította meg a Bécsi Egyetem idegtudományi és fejlődésbiológiai tanszékének kutatócsapata. A Csi Csou kínai kutató vezette szakértői csoport a Nature tudományos lapban publikált eredményei szerint a nemi kromoszómák öt kromoszóma hosszúságú láncolatban párosában helyezkednek el. Általában az emlősök, így az emberek is összesen két nemi kromoszómával rendelkeznek. A kacsacsőrű emlősnél (Ornithorhynchus anatinus) megfigyelt láncolat korábban körbeérhetett és összezárulhatott. Erre utal, hogy a legutolsó kromoszóma, az X5 nagyobb hasonlóságot mutat az első, X1 kromoszómával, mint a vele egyenértékű párjával, az Y5-tel. Csou és kutatótársai megvizsgálták az emu (Dromaius novaehollandiae) és a pekingi kacsa (Anas platyrhynchos domestica) nemi kromoszómáit is, és eredményeiket a Genome Research és a GigaScience című tudományos lapban is bemutatták. A két madárnál is különlegességet találtak: mindkét faj ősi nemi kromoszómákkal rendelkezik, amelyeken sok gén található. A hím madarak két Z-kromoszómával, a nőstények egy Z- és egy W-kromoszómával rendelkeznek. Ezek kétharmadrészt azonosak egymással, míg például az emberek esetében - ahol a nők két X-, a férfiak pedig egy X- és egy Y-kromoszómával rendelkeznek - az Y-kromoszóma csak a gének egyharmadát hordozza az X-kromoszómához képest. 

Egyre kevesebb disznódelfin él az Északi-tengerben

MTI
Publikálás dátuma
2021.01.08. 13:13
Illusztráció
Fotó: HECTOR GUERRERO / AFP
Az érzékeny faj populációjának zsugorodása a tengeri ökoszisztéma egyensúlyának felbomlását jelzi.
Egyre kevesebb a disznódelfin az Északi-tenger németországi részén, 2002 és 2019 között a populáció évente átlagosan 1,8 százalékkal csökkent. A Hannoveri Állatorvosi Egyetem kutatása szerint 2019-ben az Északi-tenger Németországhoz tartozó részén 23 ezer egyed élt csupán. „Ez a folyamat aggodalomra ad okot” – mondta Anita Gilles, a Frontiers in Marine Science című tudományos lapban megjelent tanulmány társszerzője. Különösen nyugtalanító a tény, hogy a disznódelfinek visszahúzódtak a Sylt szigetének közelében lévő védett területről. A vizsgálat ideje alatt számuk a sziget külső zátonyánál évente átlagosan 3,8 százalékkal csökkent. Borkum közelében ugyanakkor növekedett a populáció. Ennek okai egyelőre ismeretlenek, és kiderítésük további vizsgálatot igényel – mondta Gilles. Más tanulmányok úgy vélik, a populáció változásában nagy szerepe van a hajóközlekedésnek, a halászatnak és a tengeri szélerőműveknek. „Valószínűleg a különböző okok keveréke és kumulatív hatásuk áll a háttérben” – véli a szakértő. A közönséges disznódelfinek, más néven barnadelfinek (Phocoena phocoena) számát a levegőből végzett számlálásokkal és becslésekkel határozták meg. Ez a legkisebb delfinfaj és az egyetlen, amely az Északi-tengerben honos. Jelenléte különösen fontos a tengeri ökoszisztéma egyensúlyának megőrzésében. Ha ennek ez érzékeny fajnak zsugorodni kezd a populációja, az azt jelzi, hogy nincs többé egyensúly – hangsúlyozta Gilles.