„Gondolkozom, hogy be akarom-e oltatni magam, de egyet tudok: az orosz vakcinával be nem oltatom magam”

Gyakran hallani ilyesféle kijelentést, még közszereplőktől, politikusoktól is. Valamiért magától értetődő bölcsességnek tűnik. Egy orosz vakcinával szemben illik bizalmatlannak lenni. De miért? Mi ez? Ruszkik, haza!-utóérzés? Vagy józan óvatosság?

Természetesen senkit nem akarunk rábeszélni, hogy Szputnyik V-t nyomasson magába. (Az oltóanyag hivatalos neve egyébként Gam-Covid-Vak, amely a Gamaleja Intézet Covid-vakcinája megjelölést rövidíti.) Csak kíváncsi lesz az ember, mi rejlik az elutasítók határozottsága, és összekacsintós, finoman lekezelő mosolya mögött? Megtudtak valamit? Dicséretes lenne, hiszen az egész tudományos világ arra vár, hogy több információval rendelkezzen az orosz készítményről. Vagy egyszerűen csak azt hiszik, hogy a Szputnyik V vodkával hígított Novicsok-méreg? Vagy savas Volga-vízben cseppfolyósított romlott fasírt?

Folyosói víruskísérlet

Annyi biztos, hogy a hazai közvélemény nem értékeli nagyra az oroszországi tudományos életet, technikai színvonalat. Talán egy zakatoló hűtőszekrény ébresztette a kételyeket, melyeket most a felújított metrókocsik hibái erősítenek. A kettő között Csernobil sokkja. De így is bevésődhetne már a sok okos fejbe, hogy bármennyi furcsaságot mutasson is ez az ország, képes követni a civilizációs fejlődést, olykor még húzóerő is tud lenni.

Többek között egy világszerte elismert tudományos potenciállal. Korszerű kutatóintézetek, képzési helyek láncolatával, minden területen napra kész, kreatív szakemberek százaival. Ez a réteg a szovjet korszakban sem volt elzárva az információktól. Nevetséges lenne kutatók, tudományos eredmények, találmányok portfóliójával lázasan igazolni az állítást.

Falus Ferenc tüdőgyógyász, volt tiszti főorvos egyetemi tanulmányainak első két évét Moszkvában végezte. „Nagyon fejlett, korszerű intézményben kezdtem tanulni – emlékezik vissza. – A felszereltségéről annyit, hogy míg akkoriban a Semmelweisen egy darab elektronmikroszkóp volt, ott tíz állt az évfolyamunk rendelkezésére, azokkal tanulhattunk szövettant. 1969-ben. Úgyhogy nem volt az a világ vége már akkor sem.” Igaz, a kutatás módja olykor furcsa formát öltött. „Elsőéves voltam – folytatja Falus –, és egyszer az orromba fújtak valamit az anatómiai épület folyosóján. Évekkel később tudtam meg, hogy emberkísérletnek voltam az alanya, legyengített vírusvakcinát próbálgattak. Amerikában volt ilyen akkor forgalomban. Mindenesetre abban az évben nem lettem influenzás.”

Az a fránya harmadik fázis

A korábbi tiszti főorvos határozottan állítja, hogy az orosz védőoltási kultúra, s benne a vakcinafejlesztés is nagyon magas színvonalú. Amit a nemzetközi megítélés sem vitat. A kutatóközpontok fejlett, korszerű technológiát alkalmaznak, komoly tudományos bázissal rendelkeznek. Nem meglepő, hogy számos helyen kezdődhetett meg a Covid elleni oltás kifejlesztése.

A moszkvai Gamaleja Nemzeti Járványügyi és Mikrobiológiai Kutatóközpont különböző neveken több mint százéves múltra tekinthet vissza. Itt dolgozták ki a Szputnyik V-t. „Vektoralapú oltóanyagról van szó – magyarázza Falus Ferenc –, alapelve az Astra/Zeneca/Oxfordéhoz hasonló. Egyfajta semleges hordozóba, adenovírusba ültetik bele a vírus géndarabkáját, amely az immunitást ki fogja váltani. A különbség az, hogy a Szputnyik V vakcinában két különböző adenovírust használnak, és így elképzelhető, hogy hosszabb ideig tartó védettséget nyújt. Magyar szakemberek is ellátogattak a Moszkva-környéki gyárba, ahol jelenleg előállítják, és információim szerint szemük-szájuk tátva maradt a fejlett technológiától.” Ígéretesnek tűnik a novoszibirszki Vektor Intézet fejlesztése, az EpiVakKorona is, amely subunit oltóanyag, a koronavírus egyik jellegzetes fehérjealegységét tartalmazza. Bár elindult a klinikai tesztelése, még keveset tudunk róla.

A probléma tehát nem a tudományos alapvetésben és a gyártási minőségben rejlik. A nemzetközi szakmai szervezetek esetében bizalmatlanságról sem beszélhetünk. Egyszerűen egy oltóanyag bevezetésének megvannak a világszerte elfogadott, kodifikált szakaszai.

A Szputnyik V nem közölte még a „bizonyítványát” a klinikai vizsgálat harmadik fázisáról, amelyben már nagyszámú alanyon figyelik egy készítmény alkalmazhatóságát, hatásosságát, mellékhatásait. Ezt nem pótolhatják tömeges oltások mégoly kedvező eredményei sem. Balkányi László belgyógyász, az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) volt tudásmenedzsere is erre hivatkozik: „Senki sem kérdőjelezi meg az oroszok tudását. De mit tegyünk? A Szputnyik klinikai vizsgálatának csak az első két fázisa van megfelelően dokumentálva, publikálva. Márpedig a fázis III. pontosan adatolható eredményeire a vektoralapú Covid-oltások esetében különösen szükség lenne, mert ez egy viszonylag új technológia. Nincsenek még vele évtizedes tapasztalatok. Amíg nem teszik közzé ezt az anyagot a Szputnyikról, hiába alkalmazzák már Oroszországban, az Európai Gyógyszerügynökség nem tud dönteni az engedélyezéséről.”

Visszafogott sajtó

De miért nem teszik közzé? Erre még a függetlennek nevezhető oroszországi sajtónak sincs válasza, amely egyébként érzi a felelősségét a járványhelyzetben, és tartózkodik a megalapozatlan kritikai felvetésektől. A jelenlegi hatalmat erősen kritizáló Novaja Gazeta sem feszítette a húrt. Néhány napja közölt egy interjút a valcinakínálatról Konsztantyin Szeverinov mikrobiológussal, aki pontosan ismertette az orosz oltások hatásmechanizmusát is, és ugyan nem tagadta a dokumentáció hiányos voltát, de az igazi nehézségeket a gyártókapacitásban látta. Ezzel együtt nem érezte veszélyesnek, hogy beoltassa magát a Szputnyikkal.

Falus Ferenc és Balkányi László is a politika beavatkozásában látja a problémát. „Egyértelmű politikai akció volt, hogy a harmadik fázis előtt kiadták az engedélyt – állítja Falus. – Putyin a lányának is beadatta a Szputnyikot, a kellemetlen hatásokkal sem törődve, hogy igazolja, az oroszok megelőzték a világot.” És ilyenkor már nincs megállás, nem lehet bejelenteni, hogy bocs, állj, csinálunk még egy harmadik fázist. (Miközben a híradások szerint azért zajlik a színfalak mögött, sőt februárban tudományos felülvizsgálattal kívánják majd kérvényezni az EU-tól a Szputnyik jóváhagyását.) Oroszországban máig elsődleges a hatalom tekintélyének védelme. Nem tud szűnni a félelem, hogy erős központi irányítás nélkül szétesik ez a tarka rétegzettségű, óriási területén számtalan nemzetiséget integrálni kénytelen birodalom.

A centrum számára ezért szinte létkérdés a sikerpropaganda. Amely a külföld számára elég sutának tűnik.

A sok átlátszó elhallgatás, szépítgetés, tényhamisítás az igaz hírek, eredmények iránt is bizalmatlanságot vált ki. Emlékezzünk csak a Gagarin űrrepülése körüli kételyekre. Az ügyetlen propaganda szinte minden konfliktusnál rosszabb színben tünteti fel Oroszországot a valóságosnál. Akárcsak a szovjet időszakban. Vergődtek például az afganisztáni beavatkozásban, ami Amerika esetében föl se tűnik. A titkolódzás társadalmi szintű válságként láttatta a csernobili katasztrófát. Nem sikerül ügyes manipulációkkal féken tartani az ellenzéket, durva forgatókönyvet írnak az ukrajnai konfliktus rendezéséhez. Ezt a különös érzéketlenséget kiválóan érzékeltette az Optimisták című sorozat, amelyben egy szovjet külügyminisztériumi szakcsoport próbálja a vezetést hajlékonyabb kommunikáció felé terelni.

Kommunikációs káosz

De valljuk be, a Covid-járvánnyal kapcsolatos kommunikációjával a nyugati világ sem dicsekedhet.

A bizonytalan helyzetértékelések, a következetlen intézkedések, az ingadozás a gazdaság működtetése és leállítása között komoly bizalmatlanságot szült az emberekben. Megdöbbentő, hogy az első bejegyzett oltóanyag megszületésének bejelentése nem okozott eufóriát, igazi megkönnyebbülést. Még mindig erős az oltásellenes hangulat.

A magyar politika is csak rohant az események után, mindezt vádaskodásokkal, kicsinyes csatározásokkal kompenzálva. Ezek kontextusába került a Szputnyik V megítélése is. A kormány kritikátlanul támogatta, az ellenzék reflexből támadta. Ezt kapta a nyilvánosság csatornáin a társadalom a vakcinák reális, szakszerű értékelése helyett. Annak ellenére, hogy az EU tagállamai megállapodást írtak alá arról, hogy közösen fognak tárgyalni és esetleg megállapodni az oltóanyag-előállító cégekkel, Magyarország bejelentette, szabad kezet ad magának a beszerzésben. Falus Ferenc elkeseredéssel beszél a kommunikációs káoszról: „A miniszterelnök bejelentése például, amelyet azóta valahogy elfújt a szél, hogy nyugalom, a magyar lakosság választhat a különböző oltóanyagok közül, szintén a zavart fokozta. Hiszen nem úgy választunk gyógyszert, hogy piros vagy zöld a doboz színe, vagy milyen ország szimpatikus nekem. A kezelőorvosom mondja meg, melyik gyógyszer jó nekem, ha van komoly választási lehetőség. Az orosz meg a kínai vakcinaüggyel a magyar politika gyakorlatilag gyengítette a oltások iránti bizalmat. Arról kell győzködnöm embereket, nem fordulhat elő, hogy a Pfizer-dobozba orosz oltóanyagot csomagoljanak.”

Hát, akkor próbáljuk mi is megnyugtatni őket mosolyogva: Emberek, legfeljebb az fordulhat elő, hogy Szputnyik-dobozba Pfizer-vakcinát csomagolnak. Így már minden oké?