Magyar Képzőművészeti Egyetem;SZFE;

Titkosan kezdődött, kirakatba tették

Független hallgatók rendeztek tárlatot a felsőoktatás szabadsága kapcsán.

Már számos művészt ihletett meg a tavaly kirobbant botrány a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) autonómiája kapcsán, ezúttal azonban egy egész tárlatot szenteltek az ügynek. A Titkosan kezdődött című kirakat-kiállítás ráadásul az őszi eseményeknek egyfajta summázatát adja, hiszen az alkotások utalnak az SZFE körüli átalakításokra, és kifejezik a véleményüket az egyetemek modellváltásáról, a művészet függetlenségéről és a felsőoktatás szabadságáról is.

A kiállított anyag minőségi volt, mivel a szervezők, a Magyar Képzőművészeti Egyetem független hallgatói tavaly októberben pályázatot írtak ki, hogy aztán a nyertes alkotásokat galériatérben, illetve vendéglátóhelyeken mutathassák be.

A novemberben életbe lépett járványügyi korlátozások azonban felülírták a tervet, így a szervezők létrehoztak egy, az Astoriától induló, a Kálvin téren és a Ráday utcán át tartó sétaútvonalat, melynek különböző pontjain kirakatokba helyezték a műveket. Utóbbi megoldás viszont kifejezetten illett az SZFE körüli helyzethez, hiszen ősszel a hallgatók maguk is szabadtéren, azaz a Vas utcai épület előtt, valamint annak teraszán demonstrálták a kuratórium felé, hogy nem engednek a követeléseikből.

A művek közül több is a tüntetések erejére koncentrált mint például Iványi Helka Free SZFE című festménye, melyen az ügy szimbólumává vált piros-fehér szalag képezi a központi motívumot, mely körül sárga maszkos hallgatók és egy nagyobb tömeg jelenik meg. Voltak persze a témát elvontabban megközelítő alkotások is: Széphelyi Tünde tűfilccel rajzolt Haláltáncos középkoros macskák című képe a bestiáriumok illusztrációit idézte, melyen három kandúr cipelt egy piros-fehér szalagokkal körbetekert koporsót.

Egyes munkák azonban nem kifejezetten az SZFE ügyére koncentráltak, hanem általában a művészlétre. Pálóczi Andrea Én a (művészeti) világban című képének központjában például egy szorongó művészfigura szerepelt, akit öt óriási alak folyamatos műkritikával és kérdésekkel illetett, gúnyos megjegyzéseik pedig ott cirkuláltak az alkotó aurája körül. Ugyancsak feszültséggel teli volt Csapó Júlia Langyos víz című videóinstallációja, mely azokat a társadalmi problémákat jelenítette meg, melyeket az egyén képtelen kivédeni. A közel hat perces videón mindvégig a művész arcát láttuk, ahogy valakinek a keze éppen csokival etette, vagy a fogát mosta, vagy könyveket és divatmagazinokat pakolt mellé, nem hagyva egyetlen pillanat nyugtot sem neki.

A kiállított képek, mondhatni, idén is aktuálisak.