Mi harminc?

Hat évnyi totojázás után az Alkotmánybíróság kimondta: önmagában nem alkotmánysértő 30 évre titkosítani a paksi bővítési beruházás legfontosabb adatait. Apró, de fontos győzelem ez a kormánynak – mellesleg egy újabb, hamisnak bizonyult kormányígéret.

2014-ben a Putyin-Orbán atompaktum aláírásakor az volt a mondás, hogy onnantól minden további beruházási tétel nyilvános versenyben méretődik majd meg; nehéz ezt úgy komolyan venni, ha a számok titkosak. Ugyanakkor az AB-döntésben, amely a 30 évet nem nevezi ab ovo jogsértőnek, van egy akkora „de” is, hogy kilóg a naplóból. Az alkotmányőrök azt mondták ki ugyanis, hogy az államnak, ha a közérdek úgy kívánja (és erősebb a nyilvánosság mellett szóló érveknél) joga van bizonyos üzleti, szabadalmi stb. szempontok védelme érdekében akár három évtizedig titokban tartani egyes dokumentumokat. Sőt az erről hozott törvény sem alkotmányellenes, de a rendelkezései kizárólag a közfeladatot ellátó szervekre vonatkoznak: a jogszabály „az orosz fél alvállalkozói és a magyar fél alvállalkozói vonatkozásában csak akkor alkalmazható, ha azok közfeladatot ellátó szervezetnek tekintendők”.

A titkolózás fenntartásához tehát a további eljárásokban azt kell majd bizonyítani, hogy mondjuk a Kalocsán a majdani építkezés orosz munkásai számára lakótelepet építő orosz cég, vagy a turbinaszállítási megbízást elnyert General Electric közfeladatot ellátó szervezet – mindenképpen érdekes lesz.

Valószínűsíthető a következmény, hogy a részletek megismerése érdekében adatigénylési perek indulnak, amelyeket az állam, esetleg a szakhatóságként bekapcsolódó adatvédelmi hatóság megpróbál majd elhúzni. Az eddigi tapasztalatok szerint húznák, ha tehetnék egészen a beruházás végéig – az egyetlen szerencsénk, hogy mivel maga a bővítés egyáltalán nem halad, ez reménytelen próbálkozásnak tűnik.