arab kavicsok portugál kék
kobaltkék csempék a házfalon
*
de most nem erről beszélek hanem
a két csempe között a hézagban
töredezett budapest relief
valahogy mégis illeszkedik
bármerre is nézek
*
évszázados gazdagság az orrom előtt vonul
ilyet korábban nem láttam csak színpadon
fernando király vonul anyja koháry mária vonul
pontosan fél centivel a padló felett hosszú snittben
úgy mondom vonul
derékban kobaltkék csempe-szalag fut
*
mert a legtöbb amit portugál magáról mutat
a keresztbe húzott drótkötélen száradó
ruhák mögött freskóba rakott mázas agyaglapok
homogén felületre zárnak
*
óriásra nőtt kék nyulak egymásutánjában
türelmes léptekben a cais sosdrén metróra szállnak
*
csempék halomban
a habarcs elengedett
*
szerda este végre sikerül kiejtenem azulézsu
felteszem ezerhatszázas évek
éjszaka esőtől málló fények
a főtéren paripák kancák csődörök
ahány annyiféle lépésben kavargok
a tömegben utat törnek talán szügyig érek
eltapos gondolom a lovas fején széleskarimájú kalap
egyenes derékkal a vállán királyi
palásthoz hasonló szövetkabát lebernyeg felöltő
vagy boleró de mindenképpen prémgallér
luzitán lépésben halad körbe
ilyet még nem láttam talán velazquez
az öreg szakácsnő tojást süt a parasztok esznek
a nyeregben fura szerzet kétfejű
vagy sziámi ikrek borvirágba nyílt arccal bandzsítanak
az eső megáll körülöttem
az állat lehelete arcomba tolul
a kontúrok sokszorozódnak
a fehér ló mellső lábát emeli
alatta királyok vonulnak
saudade – kávé és cigaretta
tíz napja pesten az ébredés
és a reggeli zuhany között félúton
azért a pizsamára pulóvert veszek csak ide
a sarokra leszaladok
tíz napja kiszaladok egy kávéra
automatából csorog barna műanyag pohárba
és egy chesterfield azult is legyen szíves
a fiatal nő a pult mögött felhúzza szemöldökét
kék chesterfield javítom magam
aha
az andrássyn kávét kortyolgatok
üresen iszom tíz napja
nem ülök be cukrászdába kávézóba
csak a pulthoz állnék
um café faz favor e um chesterfield azul
mondanám tíz napja
