Négy vicces kedvű egyetemista elhatározta, hogy megtöri az agglegényélet monotonságát, felpezsdíti a Jangce partján álló Nanking Egyetemen a társasági életet. Történt ez 1993. november 11-én, és a 11/11, azaz a négy 1-es, ha úgy tetszik négy szingli első bulija lavinát indított el, és egyúttal hagyományt teremtett a kínai társasági életben, azóta minden évben fergeteges partikkal ünneplik meg a „szinglik napját.” Ha már ünnep, akkor ezt az üzlet sem hagyta kihasználatlanul, és kinek, ha nem Jack Ma-nek, az Alibaba tulajdonosának jutott eszébe, hogy nyugati mintára, óriáskiárusítással is emlékezetessé tegye a napot.
Ahogy 2009-óta mindig, tavaly is milliók ültek le számítógépeik elé, helyezték készenlétbe okostelefonjaikat az előestén, november 10-én, hogy a tuti üzlet reményében várják az éjfélt, és az elsők között csapjanak le az áhított portékákra. Az Alibaba vezetői évek óta hagyományosan együtt számolják a másodperceket: mennyi idő telik el addig, hogy az első milliárdot, persze dollárban, kipengessék a vásárlók. A legutóbbi alkalommal egy perc sem kellett hozzá. Jack Ma, az alapító azonban, először a rendezvény története során, hiányzott a társaságból.
Hiányzó nagyfőnök
A pénz nem vette észre a nagyfőnök hiányát, dőlt az Alibaba kasszájába, az előző évi dupláját, összesen 75 milliárd dollárt számoltak össze 24 óra elteltével. A minden eddigit megdöntő forgalom eufóriájában senki nem kereste Jack Ma-t. A tantusz január elején esett le, amikor napvilágot látott a hír, halálra ítéltek egy volt bankvezért bigámiáért és korrupcióért. Ekkor hirtelen észbe kapott, és elkezdett kérdezősködni a világsajtó: „Hol van Jack Ma?”
Jack Ma nem felelt, környezetéből semmi nem szivárgott ki, fülsiketítő volt a csend a világ egyik legtekintélyesebb üzletembere körül. Az Alibaba alapítója utoljára tavaly október 10-én posztolt a Twitteren, majd október 24-én Sanghajban felszólalt egy konferencián. Azóta eltűnt a nyilvánosság elől, a kínai üzleti élet keleten, nyugaton elismert diplomatája nem jelent meg az „Afrika üzleti hősei” számára létrehozott televíziós tehetségkutatón, majd a képét is levették az általa kitalált és szponzorált esemény weboldaláról. Hiánya csak január elején kezdte foglalkoztatni a firkászokat, akiket nyilván elgondolkodtatott az említett halálos ítélet, s elkezdték visszapergetni az utóbbi két hónap történéseit. Hirtelen emlékeztek rá, hogy Ma az ominózus tanácskozáson nemes egyszerűséggel „zacihoz” hasonlította az állami pénzintézeteket, kritizálta a pénzügyi hatóságokat, mondván, megölik az innovációt, s hozzátette: „kockázat nélkül nincs megújulás, nem lehet jövőt építeni a múlt eszközeivel”. (E hét szerdáján előkerült egy a kínai állami média által közölt videó, amelyen állítólag az Alibaba alapítója szólal meg. A felvételen – amelyről nem tudni, mikor készült, állítólag szerda reggel – Jack Ma tanárok előtt beszél egyebek között a koronavírus-járványról. A videó közzététele után az Alibaba részvényei jelentősen emelkedtek a hongkongi tőzsdén.)
Sokan állítják, ez a bírálat volt a veszte. Azóta ugyanis történt egy és más. November elején a tőzsdei debütálás előtt alig 48 órával, Peking blokkolta az Alibaba pénzügyi gyöngyszeme, az Ant Group 34 milliárd dollárra taksált sanghaji részvénykibocsátását, ami a világ addigi legnagyobb nyilvános tranzakcióját jelentette volna. Az elektronikus banki szolgáltatások elégtelen ellenőrzésére, a részvénykibocsátási szabályok, a regisztrációs követelmények, és nem utolsó sorban a nyilvánosságra hozott információk hiányosságaira hivatkoztak az illetékesek. A valamivel későbbre tervezett hongkongi megjelenést már magyarázkodás nélkül törölték. A kínai központi bank elnöke vélhetően a pártelnök kifogásait is tolmácsolva kifejtette, hogy az Ant Group vállalatirányítása „nem megbízható” ,„közömbös” a törvények iránt, és „lenézi” a megfelelési követelményeket, miközben kihasználja dominanciáját, hogy kizárja a riválisokat.
Peking szerint az új modellt követő pénzügyi vállalkozások a túlságos eladósodottság és az „árnyékbankolás” miatt, az amúgy is veszélyes vizek felé sodródó pénzügyi szektor biztonságát veszélyeztethetik. December végén monopóliumellenes vizsgálatot kezdtek az anyavállalat, az Alibaba ellen, aminek kimenetéről még találgatások sem láttak napvilágot. Az Alibaba és az Ant Group – kommunikációjuk szerint – figyelnek Peking üzeneteire, értékelik az „iránymutatást és a segítséget”. Maga Jack Ma nem szólalt meg, a kívülállók pedig találgatják a hatalom szándékait, és azt, hogy a kormány közelmúltbeli lépései milyen messzire vezethetnek. Radikális fordulat következik-e a Mennyei Birodalom gazdaságirányításában, az 50-es évek szelleme kísért, vagy a hatalom, nevezetesen Hszi Csin-ping pártelnök megelégszik azzal, hogy megregulázza a pénzügyi szektort, és néhány szemrevaló vállalatot besorakoztat az állami irányítás alá. Ez utóbbi lehetőség egyre valószínűbbnek tűnik, a napokban az International Business Times úgy értesült, Peking államosításokra készül, és az Alibaba, valamint az Ant Group is célkeresztben van. A tanácstalan elemzőktől egyelőre mindössze annyi megjegyzés telik, miszerint Jack Ma túl nagyra nőtt, ami némileg humoros, hiszen az Alibaba-alapító alig 150 centi magas…
Nem feladós típus
Alig egy évvel ezelőtt 60 milliárd dollárra taksált vagyonával még Kína leggazdagabb embere volt, a Forbes listáján pedig az egész világon a huszadik. Azóta a Bloomberg számításai szerint 12 millárddal apadt a pénztárcája, és ez már csak a kínai rangsor 4. helyére elég. Él-e, hal-e, börtönben van, vagy csak bujdosik, esetleg egy homokos strandon múlatja az időt, nem tudni, ami biztos, az eddig meglehetősen aktív közszereplő nem mutatkozik, és semmiféle hír nincs arról, hogy bármiféle tárgyalás folyna a hatalom és közte. „Ha valaki börtönbe megy az Alibabától, az én leszek” – mondogatta nem is egyszer Jack Ma, ahogy 2010 táján az is elhangzott a szájából, hogy „ha a kormánynak kell az Ant, átadom!” Lehet, hogy valóra kell váltani könnyelmű kijelentését?
Ma Yun, vagy nyugatias nevén Jack Ma nem az a feladós típus. Gyerekkorában éveken át naponta 27 kilométert tekert bringáján, hogy amerikai turistákat kalauzoljon szülővárosa környékén. Háromszor futott neki a felvételinek a Hangcsou Egyetemen, ahol végül is 1988-ban szerzett angol nyelvből diplomát. Közben tízszer próbálkozott a Harvardon, mindannyiszor kirúgták gyenge matekja miatt. Nem ment egyszerűen az állásszerzés sem, saját bevallása szerint legalább harminc helyen próbálkozott, nem volt jó rendőrnek sem, és amikor huszonnegyed magával jelentkezett a Hangcsouba betelepülő KFC-hez, 23 jelentkezőt felvettek, őt azonban alkalmatlannak találták arra, hogy felszolgálja a rántott csirkét. „Ha 35 évesen nem leszek milliomos, ölj meg” – szólította fel barátját a 90-es évek elején, amikor egy fordítóirodát működtetett. 1995-ben azután eljutott Amerikába, egyenesen Seattle-be, ahol összeismerkedett Stuart Trustyvel, aki az egyik első tengerentúli internetszolgáltatót irányította. Hazatért, és megalapította a China Pages-t, egy online névjegyzéket, segítendő a hazai vállalkozásokat a tengerentúli vevők felkutatásában. Fáradhatatlan volt, ajtókon bekopogva gyűjtötte az információkat, amelyeket angolra fordítva e-mailen juttatott el el Seattle-be, ahol partnerei kitették az ott már működő világhálóra. A chinapages.com domain révén három év alatt 800 ezer dollár folyt be a kasszába.
1999 februárjában 17 barátjával, köztük feleségével, 60 000 dollárnyi kölcsönpénzből megalapították az Alibabát. A kitűzött cél egy olyan virtuális tér létrehozása volt, amely összehozza a globális kereskedelemben érdekelt kis- és középvállalkozásokat. Nem sokkal az indulás után a Goldman Sachs egyik ázsiai partnere, Shirley Lin, egy barátja révén meghívást kapott Jack Ma-hez. „Kínai tésztaszag és éktelen nyüzsgés volt, mindenki dolgozott, soha nem láttam ilyen tempót” – emlékezett nemrég Lin a tapasztaltakra. Egy hónappal később a Goldman Sachs 5 millió dolláros befektetési ajánlatot tett. Hamarosan megjelent a színen a japán SoftBank is – 20 millió dollárral. A fogyasztóorientált kereskedelmi platform ötlete 2002-re datálódik, de az Alibaba topmenedzserei ágáltak ellene, tartottak attól, hogy az eBay legyőzhetetlen Kínában. Jack Ma azonban felhívta a SoftBank vezérét, aki öt perc gondolkodási időt kért, hogy azután röviden annyit mondjon: „benne akarok lenni.” „Taobao” – azaz „Kincskereső” néven 2003 nyarán elindult az online kereskedőplatform, amely az eBay helyi partnerével, az EachNet-tel ellentétben nem számolt fel jutalékot. A gerillaháborút a Taobao nyerte, amely 2013-ra a kínai elektronikus kereskedelem 80 százalékát tartotta kezében, forgalma pedig 296 milliárd dollárt tett ki.
A New York-i tőzsdén
Bejelentkezett vevőként az eBay, ám Jack Ma inkább a Yahoo társtulajdonosával Jerry Yang-gel társult, aki 1 milliárd dollárt fektetett a cégbe. Az üzlet szárnyalt, és nem sokkal később Jack Ma már mindent megtett, hogy visszaszerezze a szerinte könnyelműen eladott részvényeket. Az Alibaba beköszönt a New York-i tőzsdére is, 2014-ben 25 milliárd dollár értékű részvénycsomagot jegyeztek le a befektetők. A kereskedelmi platformból komplex pénzügyi szolgáltató vállalkozások nőttek ki, amelyek gyöngyszeme az Ant Group, illetve az Alipay. Utóbbi a világ legnagyobb online fizetési rendszere, havi átlag 730 millió ember használja, tavalyi forgalma 20 százalékkal haladta meg a kínai GDP-t. A 173 milliárd dollárra értékelt cégcsoport több mint 100 000 embernek ad munkát.
„Ezeregy ballépés” – emlékezett vissza az Alibaba kezdeteire Jack Ma, amikor tavaly úgy döntött, 55 évesen nyugdíjba vonul és átadja a cégvezetést. „Az első három év egy lyukas garast sem ért, épp hogy túléltük, de a felhasználók nem jártak rosszul. Sokszor előfordult, hogy egy cédula várt kedvenc vendéglőmben, amikor számlát akartam törleszteni, kifizetve.” Szívmelengető volt az ehhez fűzött kommentár: „Kliense vagyok az Alibaba platformján, sok pénzt kerestem rajta, de tudom, hogy Ön még nem…” Mostanra azért neki is csurrant-csöppent, távozásakor a zsebében lapult az Alibaba 5 százalékos pakettje, ami 25 milliárd dollárt ért.
A kínai milliárdosok amúgy kivétel nélkül a párt kegyeltjei is, politikai és üzleti kapcsolataik gyökerei mind a párt hálózatában keresendők. Üzletet még el lehet indítani, de a fenntartása a párt támogatása nélkül elképzelhetetlen. Jack Ma eddig nem lógott ki a sorból. A Buddha-hívő kung-fu mester, popénekes és nagyvonalú filantróp a hatalommal szorgalmasan ápolta kapcsolatait. 2018-ban alelnöke lett egy 300 tagot számláló webes szövetségnek, amelyet a „központi szocialista értékek” mottójával hoztak létre. Tagja a Kínai Kommunista Pártnak, kormánybarát lapokat vásárolt. Nyilatkozataitól nem idegen a „kulturális forradalom” pozitív hatásainak taglalása. A valósághoz azonban közelebb áll életrajzírója, Duncan Clark megjegyzése, aki szerint Jack Ma „szerelmes a kormányba, de soha nem házasodik”. A jelek szerint ez kevé; az állami televízióban egy napokban leadott kommentár vámpírként, pénzügyi parazitaként említette cégcsoportját. És hogy milyen a közhangulat: Jack Ma-nek és a hozzá hasonló milliárdosoknak lámpaoszlopon kellene lógniuk – írta valaki a kínai közösségi oldalon, a Weibo-n, s a linket 122 ezren lájkolták.
