Számos bírálat érte az utóbbi napokban az Európai Bizottságot amiatt, rosszul tárgyalt a koronavírus elleni vakcinát gyártó cégekkel. Brüsszelt a szerencse sem segítette, mert a német-amerikai BioNTech/Pfizer januárban az ígértnél kevesebb oltóanyagot tud szállítani az EU-nak a belgiumi gyár átépítése miatt, igaz, vállalta, hogy március végéig teljesíti a szerződésben foglaltakat. A svéd-brit AstraZeneca ugyanakkor az első negyedévben 80 millió helyett csak 31 millió adaggal látja el az Uniót. Hab a tortán, hogy ez utóbbi oltóanyagot várhatóan csak a 65 év alattiak számára engedélyezhetik. Bár az AstraZeneca arra hivatkozik, hogy szintén belgiumi gyárának bővítése nem a tervek szerint halad, sajátos módon Nagy-Britanniának eddig a tervek szerint szállít az oltóanyagból.
Brüsszelben lázas telefonálás kezdődött, az EU az asztalra kíván csapni, jogi lépéseket helyezett kilátásba, ha a svéd-brit cég nem teljesíti kötelezettségeit, de a keserű igazság az, hogy várni kell az oltóanyagra. Nem kérdés, hatalmas botrány van kibontakozóban, s az AstraZeneca vezetőjének az az érve sem meggyőző, miszerint sosem látott helyzetet kell kezelni, és nem lehettek tisztában a nem várt következményekkel. Ha a cég valamit vállalt, ahhoz tartania is kellene magát, függetlenül attól, jól tárgyalt-e az EU, vagy sem.
Brüsszelt olyan vádakkal is illetik, miszerint túl kevés pénzt szánt a vakcinára, hiszen míg például Washington 15,6 dollárt fizet a Pfizer egy dózisáért, az EU – adók nélkül – 12-t. Ez azonban nem ilyen egyszerű. Az EU majdnem 3 milliárd dollárral támogatta a vakcinákat előállító gyárak kiépítését, illetve az egész kampányt, ebből pedig 363 milliót az AstraZeneca kapott. Felmerül a kérdés: hova tűnt a pénz?
Bármennyit kell várni az oltóanyagra, a legfontosabb, hogy biztonságos legyen. A BioNTech/Pfizer és a Moderna termékéről már bebizonyosodott, hogy a vírus brit és a dél-afrikai mutációját is legyőzi, a magyar kormány által megmentőnek vélt kínai Sinopharmról és az orosz Szputnyikról még ezt sem lehet tudni. Inkább megéri türelmesnek lenni...