Folyóiratkultúránkról

A mi folyóirataink nemcsak helyi lehetőségek a megjelenésre.

Azonnal észreveszi, aki más irodalmi közegben élt: irodalmi életünk egyik jellemzője a több-központúság. Ami engem illet, francia működésem menthetetlenül Párizs-központú volt. Vigyázó szemünket Párizsra vetettük, nemcsak mi, magyarok. Fontos folyóirat csakis Párizsban működhetett. És így volt ez a többi nyelvterületen is, ahol kiadták első könyveimet.

A mi központjaink azonban mások. Ha Tamási Áront olvasom, menthetetlenül egy távoli, Kárpáton-túli gondolatvilágba csöppenek. Kolozsvár fóruma a Helikon, és így van ez Pozsonyban is, ott az Opus-szal. Soroljam-e tovább? Nálunk még a Csonkaországban is más és más hangon szólalnak meg az írók. Értő olvasó nem keveri össze az Alföld irodalmát a Dunántúléval.

A mi folyóirataink másrészt nemcsak helyi lehetőségek a megjelenésre. Sokszínű, más és más mondanivaló fóruma valamennyi. Ezért fontos Debrecenben az Alföld, Kecskeméten a Forrás, Szegeden a Tiszatáj. És így tovább. Az Eső például színvonalas összegezés kísérlet Szolnokon, az Új Forrás Tatabányán. Budapest nehezen tud kiharcolni magának valamiféle központi helyet.

Pedig hát itt van a Kortárs, a Kalligram, a Magyar Napló és a Mozgó Világ. Hozzájuk újabban az Országút csatlakozik. De hát ki tudná elfelejteni a Nyugat félévszázados irodalomformáló szerepét! És ott a december végén nyomtatott formában utoljára megjelent Előretolt Helyőrség kulturális lap, a külföldön születő fiatal magyar irodalom bázisa, de említhető a Premier, hazánk egyik utolsó művészeti magazinja.

Hogy mit szeretnék mindezzel mondani? Azt, hogy gondozzuk, támogassuk, védjük a magyar irodalmi-kulturális folyóiratokat! Ha két tucat folyóirat a 2021-es évtől jelentős állami többlettámogatást is kap, a hosszú távú sikeres működésre mindig veszélyt jelenthet számtalan tényező. És van számtalan olyan irodalmi műhely és nyomtatott művészeti lap, aminek a fennmaradása kérdésessé válik a koronavírus-járvány idején. (Online sajtóterméket mondhatni soha, kizárólag csak a feleségem révén – apropó miatt – olvasok, azokról nem tudok érdemben szólni.) Ezek a mi irodalmunk fórumai. Bennük él, lélegzik a magyar irodalom.