Mint ismeretes, Pityinger Lászlót, alias Dopemant az Egymillióan a sajtószabadságért nevű szervezet még „alternatív köztársasági elnöknek” is megválasztotta kilenc esztendővel ezelőtt. Éppen ezért nem hittem a szememnek, amikor nemrégiben elolvastam a szóban forgó előadóművésszel készített interjút az egyik kormánypárti portálon. A rapper az ominózus beszélgetés során tudniillik olyan kijelentéseket tett, melyek köszönőviszonyban sincsenek a valósággal.
Az ellenzéki városokat sújtó gyalázatos kormányzati bosszúhadjáratról mindössze annyi jut Dopeman eszébe, hogy az „opportunista” Karácsony Gergelynek úgymond túl nagy a fizetése. (Közbevetem: van-e annál nagyobb opportunizmus, mint amikor valaki a Liberális Internacionálé éléről távozik a szélsőjobboldal táborába?) Pityinger László az Orbán-rezsimre nézve nem éppen hízelgő korrupciós adatok ismeretében ráadásul éppen a demokratikus ellenzéket vádolja zsákmányszerzési szándékkal, amit nem igazán értek. (A rapper nem hallott volna például a lakosság magánnyugdíj-megtakarításainak elkonfiskálásáról vagy a kormánypárti oligarchák arcpirító gyarapodásáról?) Orbán iránti újdonsült rokonszenvét azzal indokolja, hogy őt csak az érdekli, „ki képes megteremteni azt a gazdasági és társadalmi környezetet, amelyben saját magam, illetve a családom, a szeretteim és a barátaim, valamint az egész ország számára lehetőség nyílik az élhetőbb életre”. (A hazai fiatalság jelentős része az elmúlt tíz évben nyilván Dopeman szerint is kalandvágyból menekült külföldre, mintegy az „élhető” hazai körülmények elől…) Amikor pedig arról beszél, hogy a középosztálynak jobb lett a helyzete Orbán Viktor idején, a rapper olyan tájékozatlanságról tesz tanúságot, hogy kiteszi magát a nevetségessé válás veszélyének.
Egy dologban mindenesetre nem téved Dopeman. Jól látja, hogy hazánk miniszterelnökének „van egy olyan csibészes észjárása, amivel már európai szinten, a nagykutyák között is jól működik.” Önnön „csibészségét” Orbán Viktor is elismerte, amikor az általa járt „pávatáncról” beszélt nyilvánosan, vagy arról, hogy ne a szavaira, hanem csakis a tetteire figyeljenek. Felmerült bennem, hogy a rapper talán éppen e tulajdonsága miatt favorizálja újabban a magyar kormányfőt. Dopeman húsz évvel ezelőtti dalszövegeiben ugyanis rendszeresen visszaköszön a szervezett bűnözés, a gengszterek világa. Az orbáni maffiaállam pedig sokak szerint mintegy a jogszerűség látszatát kölcsönzi ugyanennek az univerzumnak. Az Orbán-kabinet szociális érzéketlensége is kísértetiesen emlékeztet a nyolcadik kerület utcáinak farkastörvényeire.
Mégsem hiszem, hogy Pityinger László valamifajta erkölcstelenségtől vezettetve állt be egy politikai szélhámos mögé. A hazai könnyűzenei életben olyan mértékű lett mostanra a kormányzati kultúrpolitika térnyerése, hogy az előadók érvényesülésének úgyszólván előfeltétele az Orbán Viktor iránti lojalitás. Véleményem szerint ezt ismerte fel Dopeman, sok kitűnő kollégájához hasonlóan.